Orvosi Hetilap, 1976. október (117. évfolyam, 40-44. szám)

1976-10-17 / 42. szám - HORUS - Kapronczay Károly: Krompecher Ödön

nokban helyezték el, illetve törvényes lehetőséget teremtettek örökbeadásukra. Tízezer gyermek számára volt hely a városi óvodákban, a többségüket ingyen étkeztették. Az iskolaorvosok rendszeresen ellenőrizték a 140 000 iskolás korú gyermek fogait, hallását és látását. A testileg vagy szellemileg fogyatékos gyermekek­ről gondoskodtak. Az ingyenes fürdők, valamint a különböző üdültetési lehetőségek révén — a jó­tékonysági egyletek bevonásával — a bécsi gyer­mekek néhány év alatt kiheverték a háborús nél­külözéseket. A csecsemőhalandóság a felére csök­kent. Tandler az öregek érdekében is sokat tett. A szociális otthonokat korszerűsítették és részben gyógyító intézetekké alakították át. A hajléktala­nok feje fölé tető került. Harcolt a tbc és a rák ellen, külön részleg fog­lalkozott a háború után népbetegséggé vált nemi betegségek leküzdésével. Az alkoholizmussal is fel­vette a küzdelmet. Nem tartotta helyesnek, hogy a szegények se­gélyért kilincseljenek, szociális gondozónők kutat­ták fel a szemérmes nyomorgókat. Munkássága igen sok hívet szerzett Tandler­­nek, de a reakció gyűlölte, mert a „Vörös Bécs”-et ilyen szociális létesítményekhez juttatta. Nyugdíjazása után megtörten hagyta el Bé­cset. Bár több egyetem hívta meg, visszatért Kíná­ba és innen a Szovjetunióba. Idős kora ellenére sok feladattal bízták meg, amelyekből azonban már ke­veset valósított meg. Moszkvában érte a halál 1936. augusztus 25-én. Holttestét elhamvasztották és Bécsbe szállították. Hogy temetése ne válhasson tüntetéssé, szinte titokban helyezték el hamvait, csak a legközelebbi munkatársai és hozzátartozói lehettek jelen. A Népszava 1936. augusztus 27-én vesz búcsút tőle: „Tandler, a klerikális fasiszta Bécs száműzött­­je, a szocialista egészségügynek szerzett világhírt. Az emberi test titkainak magyarázója volt és a társadalom testének lett nagyszabású gyógyító­ja .. . Németül beszélt, de mindenkihez szólt” — olvashatjuk a nekrológban. Kenéz Jáno dr, Krompecher Ödön ötven esztendeje igen érzékeny veszteség érte a magyar orvostudományt, hiszen egy esztendő alatt olyan kiválóságok távoztak az élők­ sorából, mint id. Liebermann Leó, Müller Kálmán, Benedikt Henrik és Krompecher Ödön, a rákkutatás nem­zetközileg elismert művelője és szaktekintélye, aki már a századfordulón tekintélyt vívott ki magának felismeréseivel és nézeteivel. Halála nagy veszteség volt, hiszen félbemaradt életműve számos, ma is megválaszolatlan kérdésre feltételezett választ. Krompecher Ödön 1870. február 16-án szüle­tett Poprádon. Apja tehetséges kereskedő és ipari vállalkozó volt, de a családtól nem volt idegen az orvosi pálya sem, hiszen anyai nagyapja Felkán körorvosként működött. Középiskolai tanulmányait Miskolcon és Iglón végezte, majd a budapesti egye­tem orvosi karára iratkozott be. Itt szorgalmával, elmélyült tanulmányaival és kutatóhajlamával tűnt ki és hívta fel magára Portik Ottó figyelmét. Már orvosdoktori oklevelének megszerzése előtt Portik II. sz. Kórbonctani Intézetébe került, ahol haláláig fejtette ki munkásságát. Pályakezdésének elején a kórszö­vettan és a Per­tik által hazánkban meghonosított bakteriológia felé vonzódott. Erre a legmegfelelőbb feltételeket Pertik intézete nyújtot­ta, bár ez akkor nem volt a mai értelemben vett kutatóintézet. Portik Ottó nagy érdeme, hogy fel­kutatta a fiatal tehetségeket és elmélyült kutató­munkára ösztönözte, irányította őket. Krompecher esetében is Pertik volt a „felfedező”, aki felmen­tette őt a mindennapos intézeti munka alól és a kutatás minden feltételét biztosította számára. A múlt század utolsó évtizedeiben jelentős mértékben közeledett egymáshoz az anatómiai gondolatnak nevezett morfológia és a kísérleti­kémiai élettan. A közeledés és a kölcsönhatás új lehetőségeket tárt fel a két irányzat előtt, s az új és tudományosan bizonyított eredmények hatal­mas mértékben vitték előre az orvostudományt. Ehhez kapcsolódik Krompecher pályakezdése és életműve, amelyhez az első lépéseket még orvos­­tanhallgatóként tette meg magas színvonalú, ere­deti felfedezéseket tartalmazó kutatásaival. Kez­detben — Portik irányításával — kórszövettani és bakteriológiai kutatásokat végzett, majd a több­szörös indirekt sejtosztódásra vonatkozó kutatásai­val aratta első nemzetközi elismerését. Az erre vo­natkozó kutatásaira Portik hívta fel a figyelmet és az ő ajánlására 1895-ben előadást tartott Basel­­ben az Anatómiai Társaság ülésén. Az indirektЖ 2561

Next