Orvosi Hetilap, 1976. október (117. évfolyam, 40-44. szám)
1976-10-17 / 42. szám - HORUS - Kapronczay Károly: Krompecher Ödön
nokban helyezték el, illetve törvényes lehetőséget teremtettek örökbeadásukra. Tízezer gyermek számára volt hely a városi óvodákban, a többségüket ingyen étkeztették. Az iskolaorvosok rendszeresen ellenőrizték a 140 000 iskolás korú gyermek fogait, hallását és látását. A testileg vagy szellemileg fogyatékos gyermekekről gondoskodtak. Az ingyenes fürdők, valamint a különböző üdültetési lehetőségek révén — a jótékonysági egyletek bevonásával — a bécsi gyermekek néhány év alatt kiheverték a háborús nélkülözéseket. A csecsemőhalandóság a felére csökkent. Tandler az öregek érdekében is sokat tett. A szociális otthonokat korszerűsítették és részben gyógyító intézetekké alakították át. A hajléktalanok feje fölé tető került. Harcolt a tbc és a rák ellen, külön részleg foglalkozott a háború után népbetegséggé vált nemi betegségek leküzdésével. Az alkoholizmussal is felvette a küzdelmet. Nem tartotta helyesnek, hogy a szegények segélyért kilincseljenek, szociális gondozónők kutatták fel a szemérmes nyomorgókat. Munkássága igen sok hívet szerzett Tandlernek, de a reakció gyűlölte, mert a „Vörös Bécs”-et ilyen szociális létesítményekhez juttatta. Nyugdíjazása után megtörten hagyta el Bécset. Bár több egyetem hívta meg, visszatért Kínába és innen a Szovjetunióba. Idős kora ellenére sok feladattal bízták meg, amelyekből azonban már keveset valósított meg. Moszkvában érte a halál 1936. augusztus 25-én. Holttestét elhamvasztották és Bécsbe szállították. Hogy temetése ne válhasson tüntetéssé, szinte titokban helyezték el hamvait, csak a legközelebbi munkatársai és hozzátartozói lehettek jelen. A Népszava 1936. augusztus 27-én vesz búcsút tőle: „Tandler, a klerikális fasiszta Bécs száműzöttje, a szocialista egészségügynek szerzett világhírt. Az emberi test titkainak magyarázója volt és a társadalom testének lett nagyszabású gyógyítója .. . Németül beszélt, de mindenkihez szólt” — olvashatjuk a nekrológban. Kenéz Jáno dr, Krompecher Ödön ötven esztendeje igen érzékeny veszteség érte a magyar orvostudományt, hiszen egy esztendő alatt olyan kiválóságok távoztak az élők sorából, mint id. Liebermann Leó, Müller Kálmán, Benedikt Henrik és Krompecher Ödön, a rákkutatás nemzetközileg elismert művelője és szaktekintélye, aki már a századfordulón tekintélyt vívott ki magának felismeréseivel és nézeteivel. Halála nagy veszteség volt, hiszen félbemaradt életműve számos, ma is megválaszolatlan kérdésre feltételezett választ. Krompecher Ödön 1870. február 16-án született Poprádon. Apja tehetséges kereskedő és ipari vállalkozó volt, de a családtól nem volt idegen az orvosi pálya sem, hiszen anyai nagyapja Felkán körorvosként működött. Középiskolai tanulmányait Miskolcon és Iglón végezte, majd a budapesti egyetem orvosi karára iratkozott be. Itt szorgalmával, elmélyült tanulmányaival és kutatóhajlamával tűnt ki és hívta fel magára Portik Ottó figyelmét. Már orvosdoktori oklevelének megszerzése előtt Portik II. sz. Kórbonctani Intézetébe került, ahol haláláig fejtette ki munkásságát. Pályakezdésének elején a kórszövettan és a Pertik által hazánkban meghonosított bakteriológia felé vonzódott. Erre a legmegfelelőbb feltételeket Pertik intézete nyújtotta, bár ez akkor nem volt a mai értelemben vett kutatóintézet. Portik Ottó nagy érdeme, hogy felkutatta a fiatal tehetségeket és elmélyült kutatómunkára ösztönözte, irányította őket. Krompecher esetében is Pertik volt a „felfedező”, aki felmentette őt a mindennapos intézeti munka alól és a kutatás minden feltételét biztosította számára. A múlt század utolsó évtizedeiben jelentős mértékben közeledett egymáshoz az anatómiai gondolatnak nevezett morfológia és a kísérletikémiai élettan. A közeledés és a kölcsönhatás új lehetőségeket tárt fel a két irányzat előtt, s az új és tudományosan bizonyított eredmények hatalmas mértékben vitték előre az orvostudományt. Ehhez kapcsolódik Krompecher pályakezdése és életműve, amelyhez az első lépéseket még orvostanhallgatóként tette meg magas színvonalú, eredeti felfedezéseket tartalmazó kutatásaival. Kezdetben — Portik irányításával — kórszövettani és bakteriológiai kutatásokat végzett, majd a többszörös indirekt sejtosztódásra vonatkozó kutatásaival aratta első nemzetközi elismerését. Az erre vonatkozó kutatásaira Portik hívta fel a figyelmet és az ő ajánlására 1895-ben előadást tartott Baselben az Anatómiai Társaság ülésén. Az indirektЖ 2561