Orvosi Hetilap, 1976. december (117. évfolyam, 49-52. szám)
1976-12-26 / 52. szám - HORUS - Mihályhegyi Géza: Petőfi Sándor szeme, szembetegsége, halála
ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT Szerkeszti az Országos Orvostudományi Könyvtár igazgatója 26. szám Petőfi Sándor szeme, szembetegsége, halála Ha a költőre gondolunk, felidézzük alakját testi valóságban is. Milyen volt a külseje? milyen volt a szeme, amiről azt mondjuk: a lélek tükre? Petőfi kortársai, barátai közül többen emlékeztek meg nemcsak róla, hanem szeméről is. Sass István dr. leírta találkozását Petőfivel Sopronban katonáskodása idején: „A rövidre nyírott felálló sertehaj, fekete bőrszín, beesett arc, élénk barna szem, mint régi ismerősök jelentkeztek előttem”. A költő Pozsonyba igyekezvén útba ejtette Győr városát, ahol felkereste Kovács Pál, akkor ismert írót, akit mint verseinek bírálóját, ismerni kívánt. Kovács írta a találkozásról: „A szerény fiatalember nekem nagyon megtetszett, csak sötét ragyogású szemei sejttetni engedik későbbi ragyogó nagy szellemét”. Az erdélyi hadjárat idején az osztrák hatóságok körözvényt adtak ki Petőfi személyleírásával: arcszín: barna, haja: fekete, felálló, szeme: fekete. Jókai, a hű barát, szintén felidézte a költő alakját. „Hátramaradt arcképei közül csak az az egy hit, melyet legelőször rajzolt Barabás, hol Petőfi két karját hátratéve tartja ... Termete szikár, középnagyságú, arcszíne sápadt, szemei apró feketék.” Teleki Sándor feljegyzéseiből tudjuk, hogy milyennek látta találkozásai során a költőt. „. . . közép homlok, a két szemöldök közt néhány ránc, a mély gondolkodás jele, szép rendes barna szemöldök, csillámló bogár szemek, melyek beszéd közben csillogtak s midőn lelkesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak: ez volt arcának legszebb része, ablakai költői lelkének.” Tragikusra fordult esemény történt Petőfivel pápai diák korában, 1842-ben. Orlay-Petrics Soma lakótársa és tanulótársa volt Petőfinek. Együtt figyelték az azon év augusztusában bekövetkezett napfogyatkozást. Erről írt később a Budapesti Szemlében megjelent visszaemlékezésében. „Konok természetének Petőfi nem egyszer megadta az árát. Így az 1842 év nyarán majdnem megvakulással fizetett érte. Ekkor teljes napfogyatkozás volt látható egész Magyarországon. Mi a tünemény kedvéért a város szélére mentünk ki, hogy azt teljes pompájában láthassuk. Amint a nap fényes tányérja fogyni kezdett, Petőfi feltette magában, hogy annak teljes elfogyásáig bele fog nézni. S csakugyan intéseim dacára nem vette le arról tekintetét. De amint az első sugár újra igen éles hatással ismét kilövellt, Petőfi szemére csapta tenyerét, s karon fogva kellett hazáig vezetnem. Csak napok múlva szűnt meg káprázata, de bal szemének ez annyira ártott, hogy avval soha többé nem látott tisztán.” A nap kellő védelem nélkül való figyelése utáni szemkárosodás már régen ismeretes. (Általában kormozott üvegen át nézik a napfogyatkozást, de ez sem nyújt mindig védelmet.) A látás romlása kisebb-nagyobb fokú és végleges is lehet. A szerzőnek alkalma volt néhány esetben napsugártól sérültnél nagyfokú látásromlást észlelni. Petőfi olyan fájdalmat érzett, hogy „tenyerét szemére csapta”, s karon fogva kellett őt hazáig vezetni. A bal szemével ezután nem látott tisztán. A költő aggódott látásromlása miatt. Egy későbbi epigrammájában fel is sóhajtott: Teremtő Isten, szemeimre A vakságot tán csak nem küldöd?” (Szemfájásomkor, 1844.) Meyrathen, valamint több előtte vizsgáló megállapításai szerint a napfénytől sérültek közt egyetlen myop fénytörést sem találtak, hanem kivétel nélkül emmetrop, vagy kis fokban hypermetrop fénytörésűeket. Érthető ez, hiszen a myop fénytörésnél a távolból érkező sugarak a retina előtt egyesülnek, tehát a retinán elváltozást nem okozhatnak. Viszont az emmetrop szemekben a sugarak a retinán egyesülnek, s ott a rendkívül erős fény mint a napba nézés (akár napfogyatkozás esetén is) súlyos elváltozásokat okozhatnak. Hypermetrop szemekben a fénysugarak ugyan a retina mögött egyesülnek, de ha számba vesszük a retina és a chorioidea vastagságát, a kisfokú hypermetropiánál a sugarak, ha nem is a retinában, de a chorioideában egyesülnek. Az érhártya sérülése viszont kihat a retinára is, hiszen annak táplálkozását biztosítja. Mivel Petőfi napsérülést szenvedett, a fentiek szerint fénytörése csak emmetrop, vagy kisfokban hypermetrop lehetett. Ez a fénytörés alkalmassá tette közeibe és távolba való jó látásra. Ezek szerint első katonáskodása idején (1839. szept.—1841. febr.) még mindkét szemével jól látott. A kisfokú túllátóság ritkán okoz fiatal korban panaszokat. Kiképzésekor a céllövést is gyakorolták, abban is jól helyt állott, különben elbocsátásakor nem kapott volna jó minősítést. A bal szemével később már nem látott „tisztán”, de a céllövésben ez nem zavarhatta. Hiszen a jobb szemmel céloznak s csak kivételesen a ballal. Meg is írta egy őt ért sérelemmel kapcsolatban 1849- ben Buda várának visszafoglalásakor: „Békés időben személyes elégtételre hívtam volna és tán lelőttem volna önt, mint egy verebet, mert én meglehetősen lövök”.