Orvosi Hetilap, 1977. szeptember (118. évfolyam, 36-39. szám)
1977-09-04 / 36. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
Belgyógyászat PRA hypertoniában és a PRA meghatározásának jelentősége a propranolol- és chlorthalidon-therápia megválasztásában. J. W. Woods és mtsai (University of North Carolina School of Medicine, Chapel Hill, NC. 25 514). New Eng. Jour. Med. 1976, 294, 1176—1182. A szerzők 54 benignus essentialis hypertoniás beteg plasma renin-aktivitását (PRA) vizsgálták az antihypertensiv therápia optimális megválasztása céljából. Vizsgálataikból kizárták a magas PRA-ú (malignus, ill. renovascularis hypertoniás) betegeket. 6—6 héten keresztül adott propranolol és chlortalidon vérnyomást normalizáló hatását vizsgálták alacsony és normál PRA-t mutató hypertoniásokon. Normális vérnyomásnak fogadták el a 107 Hgmm-t meg nem haladó középnyomást (diaszolés érték + % vérnyomásamplitúdó). Eredményeik szerint a chlortalidon bizonyult a hatásosabbnak, az is elsősorban az alacsony PRA-t mutató betegeken (59%-ban), normál PRA esetében hatásossága 32% volt. Az essentialis hypertoniák többsége normális plasmarenin szintű, kis hányada magas PRA-n: az alacsony PRA gyakorisága a kettő között helyezkedik el. A szerzők fontosnak tartják a renin-angiotensin rendszer szerepének tisztázását az egyes hypertoniás személyek esetében az adaequat therapia megválasztása érdekében. Benignus essentialis hypertoniások kezdő therániájaként diuretikum adását javasol Vida Sándor drpendens (magas PRA) hypertensiókról beszélni. Ezen felosztás értelmében a PRA-meghatározásoknak jelentős szerepe volna a hypertoniás betegek egyéni therápiájának beállításában (műtét, vízhajtók, propranolol megválasztása). A renin-metodikák megbízhatóságát csökkenti az a körülmény, hogy a szervezet renin-szintjét számos ismert és ismeretlen tényező befolyásolja (vértérfogat, Na/ arány, sympathicus aktivitás, angiotensin I II., conc., testhelyzet stb.). Ezen tényezők precíz számbavétele nélkül az egyedi renin-meghatározások nem megbízhatóak. A cikk szerzője szerint enyhe hypertoniások esetében a PRA meghatározásának nincs therápiás szempontból jelentősége, mivel ezek a betegek diuretikus kezelésre általában jól reagálnak. Egészségesek és hypertoniások renin-regulációjára vonatkozó ismereteink bővülésével a renin-meghatározások megbízhatósága fokozódni fog, és főleg a középsúlyos és súlyos hypertoniákban nagyobb gyakorlati jelentőségre tesz szert a jövőben. Vida Sándor dís zölve a beteggel, először mindent tagadott, majd azt kiabálta, hogy ő a D-vitamin tablettákat azért tartotta, hogy legyen mit betennie abba a pohár vízbe, melyben szokványosan műfogsorát áztatta. A psychiater hysteriás személyiségzavart állapított meg. Kiderült, hogy 14 éves kora óta már 13 gyógyintézetben feküdt — ebből 5 londoni oktatókórház volt — a legkülönbözőbb panaszokkal, mint ismeretlen eredetű láz, cystitis, vénás thrombosis és hasi fájdalmak (az ekkor elvégzett laparotomia természetesen nem talált kórosat).A D- vitamin intoxicatiót a serum 25- hydroxycholecalciferol-szintjének vizsgálata is megerősítette, mely 520 ng/ml volt (normál érték: 432 ng/ml). Bár nem lehetett kideríteni, hogy mennyi volt a szervezetbe bekerült D-vitamin összmennyisége, bizonyos, hogy komoly adagról volt szó; ezt támogatja, hogy a steroid-kezelésre csak lassan rendeződött a hypercalcaemia facta, bár a beteg intézetükből való távozásakor ezt már sikerült elérniük; ugyanakkorra a vér-ureaszint is normalizálódott. (Ref.: az érdekes és tanulságos eset leírása tovább bővítette az aránylag új keletű „factitiosus” kórképek arzenálját.) Major László dr. A plasma renin-aktivitás (PRA) mérésének gyakorlati jelentősége. Szerkesztőségi cikk. (G. H. Williams.) (Peter Bent Brigham Hosnital. Boston: MA 02115.). New Eng. Jour. Med. 1976. 294: 1176—1177. A szerkesztőségi cikk röviden áttekinti a reninnel kapcsolatos kutatások mintegy nyolcvanesztendős múltját. Az 1930-as években Goldblatt felfedezése, majd az 50-es évek közepén a primer aldosteronismus leírása adtak lendületet a reninkutatásnak. Napjainkban a radioimmuno-assay elterjedésével mind több kutató számára vált hozzáférhetővé a plasma renin-aktivitásának mérése. Ezzel párhuzamosan szaporodtak a PRA-meghatározások gyakorlati hasznáról szóló — egymásnak gyakran elentmondó — közlemények. Tetszetős elképzelésnek tűnik a PRA meghatározása alapján volumen-dependens (alacsony PRA) és angiotensin—II. vasocontrictor de Hypercalcaemia factitia Cohen, R. D. és mtsai (Department of Metabolism and Endocrinology, The London Hospital Medical College, and The Medical Unit. The Middlesex Hospital London): Brit. Med. J. 1976, 1, 690. Ügy tűnik, hogy önkezűleg előidézett D-vitaminmérgezés leírása még nem szerepel a szakirodalomban, ezért a szerzők ismertetik saját észlelésüket. Betegük kétségtelenül kimerítette a Münchausensyndroma ismérveit. A 34 éves nő kórelőzményébenmár hosszabb ideje fellelhető a mélvén a-thrombosis, valamint az ebből származó ismétlődő pulmonalis embolisatio. Az első fájdalmas epizódok 1972. júliusában jelentkeztek, ekkor plasma-calciumértéke 114 mg/100 ml volt, normális phosadorkiválasztásos indexszel. 2 nap múlva a beteg hányni kezdett, és kiszáradt, calcium-szintje 140/400 ml-re emelkedett, ezért steroidot, valamint 2,9%-os Naphosphatot, illetve 26%-os savanyú kaliumninsphatos keveréket kapott infúsiókban. Ennek ellenére calciumértéke befolyásolhatatlan maradt, s vérurea-szintre is emelkedni kezdett Ezek után a beteg magatartásába jobban figyelve, gyanú merült föl esetleges arteficialis ténykedési irányában, s ennek alapján meg is találtak a birtokában levő, kb. 590 db calciferol tablettát melyek 125 mg-osak voltak, továbbá calcium-glykonát ampullákat. Ezt korasopressin szint változás hypertoniában. Ok, vagy következmény? Padfield, P. L. és mtsai (M. R. C. Blood Pressure Unit, Western Infirmary, Glasgow Gil GNT), Lancet, 1976, I, 1255—1257. A szerzők 40 benignus és 12 malignus szakban levő essentialis hypertoniás beteget, valamint 39 kontroll személyt vizsgáltak. A kísérleti személyek 135 maeq/nap nátriumot és 75 maeq/nap káliumot tartalmazó diétát kaptak a mérés előtt 3 napon át. A betegek legalább egy hónapos antihypertensiv kezelési szünet után vettek részt a kísérletben, két malignus hypertoniás kivételével, akik bethanidint, ill. metildopát szedtek. Minden esetben meghatározták a plasma argininvasopressin (a human ADH) és angiotensin I II szintjét, a plasma és vizelet osmolaritását. A kontrollok közül öten arginin-vasopressin infusiót kaptak, mely előtt, után és közben meghatározták a plasma vasopressin szintet, és mérték a vérnyomást. A plasma arginin-vasopressin tartalma a kontroll és a benignus hypertoniás csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a malignus hypertoniásokban, bár az adatok szórása igen nagy. A plasma vasopressia szint és a tensio értékek között correlatiót nem mutattak ki. Az angiotensin szintben a három csoport között lényeges különbséget nem észleltek. A plasma osmolaritás minden csoportban hasonló volt. a malignus hypertoniások vizelet