Orvosi Hetilap, 1978. május (119. évfolyam, 19-22. szám)
1978-05-28 / 22. szám - HORUS - Kemény Pál: Flesch Ármin
нош Flesch Ármin 1878. május 17-én született a magyar gyermekgyógyászat egyik kiemelkedő egyénisége, Flesch Ármin dr. Életének 75 éve történelmünk ellentmondásokkal teli, viharos időszaka. 50 éves orvosi működése alatt a világháború gyötörte meg az országot. Közöttük a Tanácsköztársaság hősi korszaka, majd az ellenforradalmi kurzus és a Horthyfasizmus. Ez volt a népellenes faji törvények, a német megszállás, a koncentrációs táborok és deportálások, a nyilas rémuralom ideje. A szenvedéseknek a felszabadulás vetett véget, amit az ország és vele az egészségügy újjáépítése követett. Különös módon erre az időszakra esik a gyermekgyógyászatnak mint különálló tudományágnak kialakulása és egyre gyorsuló fejlődése. Ennek a disciplínának hazai megteremtői között találjuk Flesch Ármin alakját. Vérbeli klinikus volt, a Korányiak szellemi rokona. Tudományos munkásságát a betegágynál nyert inspiratio irányította. Foglalkozott a gyermekek minden időszerű és fontos egészségügyi kérdésével. Érdeklődése rendkívül sokoldalú volt. Felfigyelt az új vizsgáló- és gyógyító eljárásokra és saját tapasztalatai tükrében foglalt róluk állást. Széles körű tudása és tehetsége az említett élénk érdeklődésével, fáradhatatlan szorgalmával és józan ítélőképességével párosulva, korának elismert orvos vezetői közé emelték őt. Tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán kezdte. Ugyanazzal a hivatástudattal folytatta tanulmányait, mint amivel később sok éven át orvosi munkáját végezte. Oklevelét 1902-ben nyerte el. Ugyanebben az évben a Stefánia Gyermekkórházban indult el gyermekorvosi pályafutása. A korszak nagyhírű magyar gyermekorvosának, ifj. Bókay Jánosnak, egyik legközvetlenebb munkatársaként dolgozott a Gyermekklinikán és a vele kapcsolatos Gyermekkórházban. Ismereteinek teljesebbé tétele érdekében igyekezett megismerni kora legnevesebb gyermekgyógyászati intézményeit. 1907-ben külföldi tanulmányutat tett, a csecsemőtáplálás és a táplálkozási zavarok kutatásának területén úttörő munkát végző Czerny és Finkelstein intézetében. Hazatérése után folytatta klinikai munkáját és 1912-ben I. tanársegédi beosztást nyert. 1913-ban egyetemi magántanárrá habilitálták a Csecsemők betegségeinek kór- és gyógytanából. 1916-ban az Állami Gyermekmenhely budapesti intézetében főorvossá nevezték ki. 1926-ig maradt itt, míg a Orvosi Hetilap 1978. 119. évfolyam, 22. szám fővárosban létesítendő önálló gyermekkórház főorvosaként megbízták a felszerelési és berendezési munkák ellenőrzésével. Az új kórház (Madarász utcai Csecsemő és Gyermekkórház) megnyitására pénzügyi nehézségek miatt csak 1929 végén került sor. Ettől az időtől kezdve 1943. december 31-ig volt a kórház igazgatója és a csecsemő- és gyermek-belgyógyászati osztály főorvosa. Nyugdíjazása a népellenes faji törvények következménye volt. A felszabadulás után, amint megviselt egészségi állapota megengedte, folytatta a gyermekorvosi munkát. A Madarász utcai Kórházba nem térhetett vissza, mert ez a háborús események során megrongálódott, kiürítették és helyreállítása csak 1947-ben fejeződött be. Sok évtizedes gyermekorvosi tapasztalatait ezért mint a Péterfy Sándor utcai Rendelőintézet főorvosa állította a fővárosi gyermekegészségügy szolgálatába. Ebben a beosztásban is módot talált a fiatalabb orvosok tanítására, szakmai ismereteik gyarapítására, orvosi gondolkodásuk fejlesztésére. A felszabadulástól 1953-ban bekövetkezett haláláig eltelt években államunk egyetemi rk. tanári és kandidátusi címmel, majd „Érdemes orvos” kitüntetéssel méltatta kiváló érdemeit. Elnöke is volt a Gyermekgyógyász Szakcsoportnak. Orvosi működésének első évei azon a klinikán teltek el, mely a hazai orvostörténet nagy alakjainak, idősebb Bókay Jánosnak és méginkább fiának, ifj. Bókay Jánosnak munkája nyomán alakult ki. Az a légkör, melyben közel 15 éven át dolgozott, orvosi alkotókészségén kívül önzetlen, nemes erkölcsiségét is kifejlesztette. Bókay Jánost méltató egyik későbbi újságcikkében ő maga így ír erről: „Láthattuk, hogy itt sohasem volt különb% 1359