Orvosi Hetilap, 1978. május (119. évfolyam, 19-22. szám)

1978-05-28 / 22. szám - HORUS - Kemény Pál: Flesch Ármin

ség szegény és módosabb gyermek közt és hogy individuális ápolásban, gondozásban s a leglelki­ismeretesebb orvosi kezelésben volt mindig min­denkinek része”. A kapcsolat, ami közte és a kli­nikát vezető ifj. Bókay János között fennállott, mindvégig meghatározó volt számára. Ennek a vi­szonynak kölcsönösségét mutatja az a fontos fel­adat, ami az első átfogó magyar nyelvű gyermek­­gyógyászati tankönyv, a Bókay—Flesch—Bókay „A gyermekorvoslás tankönyve” megalkotásában reá hárult. Ez a mű 4 kiadást ért meg, és mint egyetlen magyar nyelvű Pediatria, sokak számára évtizedekig a gyermekorvosi ismeretek forrása ma­radt. Szerzői részesedésének mértékét a tankönyv­ben jelzi, hogy a szöveg kb. 700 oldalából mintegy 380 az ő tollából került ki. Flesch Ármin szakirodalmi tevékenységének részletes ismertetése túllépné e szerény megemlé­kezés kereteit, ezért csak a közel 100 publicatio legjelentősebbjeinek említésére szorítkozom. Az angolkór aetiológiájának és pathomechanismusá­­nak felderítése, ill. megelőzésének és gyógyításá­nak kidolgozása idején 8 közleményben foglalko­zott a rachitissel és a spasmophyliával. A ,^’’-vi­tamin felfedezése előtti időben különféle hormon­kombinációknak a bőrbe dörzsölésével egyes szer­zők a csontokba történő Ca-depositiót elő tudták segíteni. Ő ugyanilyen eredményt ért el egyszerű vaselines bedörzsöléssel. A kedvező hatást a mas­­sage-nak tulajdonította. A kvarcfény és D-vitamin kezelés bevezetése után már 1931-ben hangsúlyoz­ta, hogy „nem szabad elfelednünk, hogy a domes­­ticatiós ártalmaknak, tehát a szabad levegő és mozgás hiányának, a helytelen, célszerűtlen táp­lálásnak, a rossz ápolásnak stb. mekkora szerepe van az angolkór kórtanában. Ezért kell súlyt he­lyeznünk a lakásviszonyok javítására és ezután el­sősorban a megfelelő táplálásra ... Korán adjunk a negyedik hótól gyümölcs­nedveket és az ötödik hótól főzeléket”. A rachitis prophylaxis ezen sok­oldalú orvosi-szociális szemléletéhez ma sem le­hetne sokat hozzátenni! Ajánlotta a koraszülöttek korai, már az első hónapban elkezdett fénykezelé­sét. Hangoztatta, hogy a spasmophylia megelőzé­sében is a női tej nyújtja a „legfőbb biztosítékot”. Egyébként is lelkes szószólója volt a női tej­táplálásnak: „Mindannyian kötelességünknek tart­juk, hogy a természetes táplálás fölényének hir­detői, apostolai legyünk”. Vizsgálta a természetes táplálás elterjedtségét hazánkban. Megelégedéssel állapíthatta meg, hogy a vizsgálat idején (1906) a csecsemők túlnyomó többsége anyatejet kap és kb. 65%-uk 6 hónapig női tej táplálásban része­sül. A kedvező táplálkozási szokásokkal nem tar­totta arányosnak a csecsemőhalandóság mértékét (1904-ben 146%­). Az okot is helyesen felismerte „a mostoha higiénikus viszonyok, a szegényebb néposztálynál a természetes táplálás által nyújtott előnyöknek nagy részét lerombolják”. Rendszeresen foglalkozott a gyermekek hae­­matológiai betegségeivel is. Az elsők között szá­molt be leukaemiát utánzó állapotról fiatal cse­csemők septicus folyamataiban. Vizsgálta a cse­csemő- és gyermek-anaemiák különböző alakjait. 1360 Munkásságát az „Ergebnisse der Inneren Medizin und Kinderheilkunde” 1909. évi kötetében megje­lent monographiájában foglalta össze. Ebben kö­veti Ehrlich és Lazarus beosztását, akik 2 nagy csoportot, embryonalis és postembryonalis vérkép­zéssel járó anaemiát különböztettek meg. Az előb­biek között részletesen tárgyalta az anaemia pseu­doleukaemia infantumot. (Ez később Jaksch— Hayem-anaemia néven került be, főleg a német nyelvű, szakirodalomba.) Következményes formá­nak tartotta, melyben az embryonális vérképzés­hez való visszatérés, különböző toxikus behatások­ra következik be. A kórkép súlyossága szerinte inkább a behatás erősségétől, mintsem minőségé­től függ. A ma már csak ritkán előforduló syn­droma jelenlegi megítélése teljesen az ő elképze­lését igazolja. A leukaemia röntgen-therápiáját maga is alkalmazta. Megállapította, hogy „átme­neti javulásnál többet nem érünk el. . . a tartós besugárzásnak bizonyos esetben a vérképzőszer­vek működési elégtelensége lehet következmé­nye ...”. A gyakori előfordulásuk és súlyos kimenete­lük miatt fontos fertőző betegségek is rendre megjelentek közleményeinek sorában. Ezek között az icterus infectiosus epidemicusszal — manapság használt nevén hepatitis epidemicával — foglal­kozó korai munkáját megjelenésének 60. évfor­dulóján (1965) Korányi György az Orvosi Heti­lapban méltatta. Másokkal egyetértésben, de saját megfigyelései alapján az elsők között jutott Flesch arra a következtetésre, hogy a hepatitist „saját­ságos különleges kórokozó által okozott kórkép­nek kell tartani”. Abban az időben írta ezt, mi­kor a sárgaságot hurutos epeút-elzáródás követ­kezményének tekintették! A legmodernebb tan­könyvben is helyet kaphatna a betegségről szóló leírása. A hepatitisen kívül a tetanus neonatorum, az influenza, a poliomyelitis, a mononucleosis infec­tiosa, a dysenteria, a diphtheria, a morbilli, a tbc is szerepel munkái között. A gyomor-bél tractus röntgendiagnosztikájában, részben Péterivel közö­sen, alapvető megfigyeléseket végzett a különböző korú gyermekek fiziológiás gyomor röntgen-képé­nek és egyes pathológiás állapotok (duodenalis fe­kély, nyelőcsőszűkület, diverticulum stb.) röntgen­jeleinek megállapításával. Túlzás nélkül mondhat­juk, hogy a gyermekkor pathológiájának csaknem minden megjelenési alakjával foglalkozott (kora­­szülöttség, légzőszervi, húgyúti, emésztőrendszeri betegségek stb.). A chorea minor gyógyításában vizsgálta a nirvanol therapia eredményeit és ve­szélyeit és felhívta a figyelmet a barbiturát keze­lés előnyeire. Szívvel-lélekkel klinikus-gyógyító orvos volt, de sohasem feledkezett meg a praeventio fontossá­gáról. Ezt számos felvilágosító, egészségnevelő cik­ke tanúsítja, főleg a csecsemőtáplálásról, a rachi­tis megelőzéséről, az egészséges életmódról stb. A könyvek, a közlemények, a tudományos eredmények az utódokra maradnak. A szó azon­ban elszáll, a példa elhalványul. Ezért sokkal ne­hezebb felidézni a tanítónak, az orvosnak, a kór­házigazgatónak, annak az embernek az alakját, akinek minden gondolata a betegeké volt. Ő nem

Next