Orvosi Hetilap, 1979. január (120. évfolyam, 1-4. szám)

1979-01-14 / 2. szám - Eckhardt Sándor: A daganatos betegségek gyógyításának helyzete és perspektívái

Országos Onkológiai Intézet (főigazgató főorvos: Eckhardt Sándor dr.) A daganatos betegségek gyógyításának helyzete és perspektívái Eckhardt Sándor dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 30. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A daganatos betegségek jelentősége napjainkban egyre nő. Magyarországon évente mintegy 25 000 daganatos beteg hal meg, s több mint 120 000-re tehető a daganatos betegséggel nyilvántartottak száma. A betegek kor szerinti megoszlása is azt mutatja, hogy számolni kell a rosszindulatú da­ganatok társadalmi súlyával: nőkön minden ne­gyedik, férfiakon minden ötödik daganatos beteg 50 éven aluli. Érthető tehát, hogy a daganatos betegségek nemcsak az orvosi közvéleményt, hanem az egész­ségügyi kormányzatot, sőt azon túlmenően, egész társadalmunkat foglalkoztatják. Egyre sürgetőb­ben merül fel az igény, hogy a daganatos betegek gyógyulása lehetővé váljon. Egyéni és családi tra­gédiák hosszú sora mellett a betegség krónikus jellege — annak minden anyagi és morális követ­kezményével — azt is szükségessé teszi, hogy a daganatos betegségek elleni küzdelem szervezett formát öltsön magára. Mindez temérdek tenniva­lót igényel, melyek között első feladat, hogy fel­mérjük, hol tart ma a daganatos betegségek gyó­gyítása. A terápiás daganatkutatás jelentős, súlyponti változásokon ment keresztül az utóbbi húsz évben. E változások jól tükröződnek a négyévenként meg­rendezésre kerülő nemzetközi rákkongresszusok te­matikájának megválasztásában. Az 1. táblázat összefoglalja a daganatgyógyí­tás terén elhangzott fő referátumok címét. Az 1. táblázatból kiderül, hogy szinte minden négyéves periódusban új terápiás irányzatok je-1. Táblázat. A Nemzetközi Rákkongresszusokon elhangzott daganatgyógyítással foglalkozó főreferátumok tematikája­lentek meg. 1958-ban a hormonterápia bevezetése, 1962-ben az új sugárforrások használatba vétele, 1966-ben az immunterápia klinikai gyakorlatának első csírái jelzik a terápiás haladást. 1970-ben az új cytostatikumok tömeges szintézise került az ér­deklődés központjába. 1974-ben már kifejezésre jutott a komplex gyógyítás szükségessége, s ennek megfelelően három előadás hangzott el, bizonyítva, hogy az optimális kezelési program valamennyi gyógyítási módszer együttes vagy célszerű sorrend­ben alkalmazott felhasználásán alapul. Vajon mi újat hozott a közelmúltban, 1978- ban Buenos Airesben megrendezett XII. Nemzet­közi Rákkongresszus a daganatok gyógyításában? A választ az alábbi csoportosításban lehet megadni: 1. a terápiás eljárások [új sebészi keze­lés, b) sugárkezelés, c) gyógyszeres kezelés, d) im­munterápia] terén elért fejlődés, 2. a terápia ered­ményességének követését célzó módszerek kidol­gozása, 3. az adjuváns kezelés eredményei, 4. a da­ganatos betegek rehabilitációjának eszközös és szemléleti fejlődése, 5. a klinikai adatfeldolgozás terén megindult nemzetközi együttműködés. 1. A terápiás eljárások fejlődése Sebészi kezelés A daganatgyógyítás hagyományos módszere a daganatok sebészi kezelése. Célja: a lehetőségek­hez képest minden daganatsejt eltávolítása a szer­vezetből. Ma már jól ismerjük a daganatsebészet korlátait; azok sokkal kevésbé technikai természe­tűek, mint inkább a daganatos betegség jellegéből fakadnak. Éppen ezért a sebészi módszerek fejlő­désétől a terápia sikerének csak kismérvű javulá­sát várhatjuk, hisz megoldatlan maradt az áttétek kérdése. Mindazonáltal elmondhatjuk, hogy a sebészet az elmúlt években új módszerek kifejlesztésével tágította a daganatgyógyítás lehetőségeit. A laser­­sebészet ma már nemcsak a szemészetben, hanem a bőrdaganatok, sőt a vulva és vagina rosszindu­latú daganatainak eltávolításában is eredménye­ket ért el (1). Előnye, hogy a környező szövete­ket nagymértékben kíméli, hátránya, hogy csak kis kiterjedésű daganatok eltávolítására alkalmas. A fagyasztásos sebészet (cryochirurgia) főként a fej-nyak premalignus és kis kiterjedésű malignus elváltozásainak kezelésében bizonyult hasznosnak (2). Kozmetikai szempontból kifogástalan beavat­kozás, eredményessége ugyancsak a kívülről elér­hető, kis kiterjedésű daganatok kezelésében igazo­lódott. Legújabban prostata-daganatok kezelésé­ben is sikerrel használják (3). Fontos technikai újítás az embolizációs módszer bevezetése. Ennek lényege, hogy a daganathoz vezető fő tápláló arté­riában lokális érelzáródást hozunk létre valamely embolizáló anyaggal. A keringéstől megfosztott szervben a daganat összezsugorodik, nem nő to­vább, sőt ezáltal esetleg műtéti eltávolítása is le­hetővé válik. Ezt az elvet a gyakorlatban főként vesedaganatok műtétekor használják fel (4). 1958. London 1962. Moszkva 1966. Tokyo 1970. Houston 1974. Firenze 1978. Buenos Aires Az emlőrák hormonterápiája Magasfeszültségű sugárforrások használata a daganatgyógyításban. Az immunterápia alapjai. A kemoterápia eredményei. A sebészi kezelés biológiai alapjai. Haladás a radiobiológia és radio­­terápia terén. A kemoterápia új módszerei. A daganatgyógyítás modern elméletei. Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 2. szám

Next