Orvosi Hetilap, 1979. szeptember (120. évfolyam, 35-39. szám)
1979-09-09 / 36. szám - Fischer Antal dr. (1901-1979)
Mély megrendüléssel búcsúzunk Fischer Antal dr. egyetemi tanártól, a kiváló orvostól, a kutatótól, szeretett munkatársunktól, aki a felszabadulást követően a történelmi korforduló időszakában, az elsők között kapcsolódott be az újjászületett Orvosi Hetilap szerkesztő bizottságának munkájába és annak megalakulásától 1979. július 15-én bekövetkezett haláláig tevékeny tagja volt. Elvesztése felett érzett fájdalmunkban csendes, szelíd, kiegyensúlyozott egyéniségét idézzük, humorát, mely megfért éles judíciumával, kedélyének élénkségét és személyének bizalomkeltő alaposságát, bölcsességgé szűrődött műveltségét, széles látókörét, ugyanakkor mély szaktudását, amelyre a szerkesztőség oly hosszú időn át bizton támaszkodhatott. Fischer Antal dr. 1901. szeptember 8-án, Pozsonyban született, ahol édesapja, Fischer Jakab dr. az Állami Kórház ideg- és elmegyógyász főorvosa volt. Orvosi tanulmányait Bécsben és Budapesten folytatta és 1926. július 23-án Bécsben avatták doktorrá. Tudományos pályája harmadéves orvostanhallgató korában indult és doktorálásáig több dolgozatát közölte a Biochemische Zeitschrift, köztük olyat is, amit professzorával, Otto Fürthtel, a Fiziológiai Kémiai Intézet igazgatójával együtt írt. Hogy egy életre elkötelezte magát a klinikai fehérjekémiával — említette egy alkalommal —, azt a bécsi intézet tudományos megismerésre ösztönző légkörének köszönhette. Még a második bécsi iskola idején, a Wöhler- és Leibig-tanítvány Florian Heller vetette meg ennek az intézetnek alapjait, E. Ludwig fejlesztette önálló tanszékké, J. Mauthner, H. Fischer és E. Fromm tették finom analitikai 2158 Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 36. szám Dr. Fischer Antal (1901 -1979) eljárásaikkal a modern fiziológiai vegytan reprezentáns műhelyévé. Fischer Antal egymást követő tanulmányaira nyomatékosan figyelhettek fel a tudományos fórumok, mert még oklevele megszerzése esztendejében laboratóriumvezetőnek hívták meg, főorvosként alkalmazták Aachenben egy betegpénztári reumakutató intézetben. Az itt eltöltött hét tevékeny év gyümölcse a reuma kórtanáról és klinikumáról írt 30 tanulmánya és első monográfiája, amely „Rheumatismus und Grenzgebiete címmel, két kiadásban is megjelent a Springer Kiadónál. Intézeti tevékenysége, publikációi, melyek a biochemiai témák mellett mind jobban felölelték a szerológia, immunológia, allergológia területeit, új felismerésekkel gazdagítva az akkori rheumatológiát, széles körben keltettek figyelmet. A Bélák Sándor szerkesztésében és a MOKT kiadásában 1941-ben megjelent első nagyobbszabású hazai reumatológia Fischer számos megállapítását egyetértően kommentálta, a Nemzetközi Reumaorvosi Liga tudományos bizottsága pedig titkárává választotta. A tudományos kutatás iránti alapvető vonzalma soha nem szűkítette le érdeklődését és nem zárta el a változó valóság „külső” realitásaitól. Amikor 1933-ban a hitlerista állam hivatalosan is formát öltött és nyíltan kezdte felfedni igazi arcát, Fischer Antal lemondott aacheni állásáról és Párizsba költözött, ahol a lehetőségekhez alkalmazkodva, szerológiai és szerodiagnosztikai kutatásokban merült el, amiről francia nyelvű közleményei tanúskodnak. Röviddel később Budapestre helyezte át működése színterét és a biochemiai, immunológiai ismereteit hasznosítva bekapcsolódott a fejlődő hazai nagyipari gyógyszergyártást előkészítő kutatásokba. 1934-től a felszabadulásig vezette a