Orvosi Hetilap, 1979. november (120. évfolyam, 44-47. szám)
1979-11-18 / 46. szám - HORUS - Farádi László: Ángyán János emlékezete
zett, amelyről 1935-ben Pécsett Korányi Sándor azt mondta: „Jánoskám, ma már aligha lehet találni — klinikámat is ideértve — a belorvostannak olyan differenciált s mégis egységbe fogott műhelyét, mint amilyet Te létesítettél.” A Jendrassik- és a Korányi-féle belorvostani irányzat és iskola nem rivalizált. Részben fedték, részben kiegészítették egymást. A két szemlélet mélyében azonos volt: a belorvos, az egész, környezetéből ki nem szakítható emberrel, az élettanra alapozva foglalkozik. A pécsi Belklinika 3 épületben helyezkedett el (ábra). Az ábrán vastagon kihúzva a főépület (I.), a II. sz. épület (Pavilon), a III. sz. épület (Ambulancia) , ezen kívül a Klinikát is kiszolgáló központi konyha és kazánház (IV.); a klauzula, a Klinikán dolgozó 23 apácának is otthona (V.) látható. A főépület Pincsek Gyula terve alapján 1884— 85-ben (2 év alatt!) épült. A főépület mélyföldszintjén volt: az altisztek és (mai kifejezéssel) a segédmunkások szállása; étkezde: 5 díjazott és 20 díjtalan orvos és a magasan kvalifikált asszisztensek, adminisztrátorok számára; a diétás konyha. 1935-től az EKG és az anyagcsere laboratórium is itt kapott helyet. Itt volt még a hallgatók bejárója, ruhatára és a tantermi előkészítő is. A tanterem 152 férőhelye a magasföldszint 2810 -ig emelkedett. A magasföldszinten volt egyebek között a röntgenlaboratórium (diagnosztikai, srigoszkópiás részleg, terápia), a felvételi iroda és a 12 ágyas különosztály. A főépület I., illetve II. emeletét a lépcsőfeljáró osztotta ketté. Egyik oldalon volt a 3X12 ágyas férfi, ill. női belosztály. A másikon az első emeleten a professzori dolgozó és a legfontosabb műhelyek egyike: a könyvtár, amelynek angol reneszánsz szekrényeiben 1934-ben 5166 szakkönyv és 1044 kötött folyóirat volt (köztük az akkor legfontosabból pl. a Kongresszentralblattból és a Virchow’s Archívból teljes sorozat). Járt minden hazai és 16 külföldi folyóirat, nemcsak járt, de szinte állandóan kézben volt. A könyvtár felett a II. emeleten, a kor legjobb eszközeivel ellátott Központi Kémiai Laboratórium (állatkísérleti műtővel) helyezkedett el. A Pavilon mélyföldszintjén volt: a terápiás ambulancia (mechano-, hydro- és elektroterápia); a ptx. részleg (műtő 2 asztallal, rtg-munkahely); a bakteriológiai és a haematológiai laboratórium; 6— 7 egyedülálló orvos szállása. A főépületben elhelyezett 2 családossal együtt, a bentlakó orvosok száma 8—9 volt. A Pavilon magasföldszintjén az 52 ágyas fertőzőbeteg-osztály, az emeleten a tbc-osztály volt. (A két osztály, két izolált feljáróval volt megközelíthető, amelyeket egy portásfülkéből ellenőriztek). A tbc-osztályon 2 két-, 2 egyágyas és 2 tizenkét ágyas kórterem volt, mind fedett terasszal. A tbcosztály maximális ágyszáma 46 volt. Ez sohasem volt elég. Az emeletráépítés terv maradt. Amikor ki kellett bocsátanunk egy nyílt gümőkórost, a gyermekekkel zsúfolt nedves pincelakásba, jobban tudtuk, milyen társadalomban élünk, mint a falukutatók szociográfiáiból, vagy a mai történelmi művekből. A III. sz. épület földszintjén volt a Belklinika „Nyilvános ingyenes diagnosztikai ambulanciája”: tágas váró, kis iroda-archívum, kézilaboratórium, ügyeletes orvosi szoba, 3 vizsgáló helyiség, ahol a gyakornokok fél-egy éven át dolgoztak. A rendelés 8—14 óráig folyt. Délben jött a vezető-konzultáló tanársegéd, aki egy fekvőbeteg-osztályt is vezetett. Ő döntött arról, kit kell felvenni a klinikára. Ha kellett, egy-egy konzultációra a profeszszort vagy helyettesét felkérte. 14—15 óráig ugyanitt rendeltek egyetemi hallgatók részére. Az első évtizedekben 15—20 óráig ugyanitt folyt a tüdőgondozás. Napi 16 órán át folyamatosan takarították az ambulanciát, 20—22 óráig fertőtlenítettek és nagytakarítást végeztek. A Klinikán 1928-tól diabetes-gondozás folyt. A „diétás kisasszony” megtanította a beteget, vagy hozzátartozóját, néhány tanuló segítségével, a diéta elkészítésére. A klinika 182 ágyán, 19 átlagos ápolási napon (a tbc-s és a hastífuszos betegek átlagban 30 napig 55—60 ágyat foglaltak le!), a kor színvonalához mért intenzív ellátás folyt. A bentlakó orvosok közül, 1—1 veszélybe került beteg ágyánál, ha kellett, 5—6 orvos éjjel, ünnepen másodperceken belül