Orvosi Hetilap, 1980. január (121. évfolyam, 1-4. szám)

1980-01-06 / 1. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

Bier—Braun—Kümmel: Chirur­gische Operationslehre. 8. kiadás. E. Derra—P. Huber—W. Schmitt (5. kötet): Operationen an Harn­­und Geschlechtsorganen sowie an Gefässen, Johann Ambrosius Barth Leipzig 1977, 880 ábra, 695 oldal, Ára: 140,— M. Az évtizedek óta elismert, nagy­múltú és eredményesen használt műtéttani tankönyvsorozat 5. kö­tete hármas tagozódásával az uro­lógiai, a nőgyógyászati szervek és az erek sebészetével foglalkozik. A közel 700 oldalas könyv nagyob­bik része a húgy- és férfi ivarszer­­vek műtéttanát (444 oldal), míg a további 250 oldalon egyrészt a nő­gyógyászat, másrészt az érsebészet anyagát tárgyalja. Az urológus érdeklődése szem­pontjából igen szerencsés a külön­ben önálló és egymástól eltérő ezen témák csoportosítása, mert 1 kötetben saját szakmai területe mellett folytatólagosan a legin­kább érintett környezeti szervek, mint a nőgyógyászat és az utóbbi évtizedben mindinkább előtérbe nyomuló érsebészet legújabb mű­téttani eljárásait is megismerheti. Mindhárom témakörben egyfor­mán megállapítható, hogy az új kiadás messzemenően figyelembe veszi az előzőt követő, azóta már elfogadott és eredményesen alkalmazott újabb sebészeti be­avatkozások fejlődését és kritiká­ját. A különálló témákat nagy ta­pasztalaté, kiváló és elismert mun­katársak írták meg. Az egyes mű­tétek indikációja, kivitelének is­mertetése éppen a megoldási lehe­tőségek nagy száma és sokfélesége miatt érthetően csak a lényeges szempontokra terjed ki, tehát szűkreszabottan tömör, de mégis jól áttekinthető. Így a kizárólag műtéttani megoldásokat és azok vo­natkozásait ismertető könyv nem foglalkozhat részletesen a kórfor­mák klinikai értékelésével és nem tárgyalhatja a megoldások részlet­­problémáit sem. Ez már a szakiro­dalom feladata. Mint az egész anyagot átfogó, a műtéti variánsokat és a legújabb módszereket is tárgyaló anyagból egy tapasztalt és jól képzett szak­ember könnyen tájékozódva kérdé­ses esetben felmerülő problémájára és tervezett műtéti megoldására megerősítést nyerhet. A fiatal orvos pedig a modern sebészet vonatkozó egész szakmai területét áttekintve teljes képet kaphat a választható operatív eljárások összességéről. Adott esetére ezek közül kiemelhe­­heti a legmegfelelőbbet. Ehhez azonban bizonyos, hogy sokszor kell belelapoznia, hogy az egyes műtéti megoldásokat tudatában helyesen elraktározza, és ezek ismeretében jól válasszon. A műtéttani sorozat ezen kötete is tulajdonképpen könyvtári anyag, mely egyrészt összességében alapis­mereteket nyújt, másrészt azonban az egyes módszerek közötti válasz­tást és kritikáját is szolgálja. Fi­gyelemre méltó még és nagyon ér­tékes a részletes irodalmi utalások felsorolása, amelyek felkutatása és elolvasása már további szakmai részletekbe menő felvilágosítást és továbbképzést biztosít. A műtéttan szerkezeti felosztá­sa mindhárom témakörben egysé­gesen azonos, ezért könnyű a tájé­kozódás. A tájanatómiai adatokat követi az egyes szervek műtéti fel­tárásának — különböző behatolási utak — leírása, majd a választha­tó műtéti eljárások ismertetése. Minden lényeges megtalálható ben­ne, de a széles skála miatt csak rö­viden. Lényegében azonban teljes lehetőséget nyújt a szakmai terü­leten előforduló és végezhető mű­téti eljárások összefogására. Ábrái annyira tanulságosak, érthetőek és folyamatosak, hogy a szöveg olva­sása közben azokra rátekintve már­is követni lehet egy-egy műtéti megoldás menetét. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy egy fiatal sebész a műtőasztal mellett — in situ — is látja és gyakorolja a leírtakat, akkor a kettő összevetése alapján már megszülethetik az eredményes műtét és a jó szakorvos képzéshez biztos utat nyújt. A könyv nagy terjedelme miatt nem lenne célszerű az egyes feje­zetek részletes tárgyalása, értékelé­süket a fentiekben összesítve már említettem. Urológiai vonatkozásban néhány külön is érdekes szempontra azon­ban utalok. Annál is inkább, mert rámutat a határterületek mindin­kább előtérbe nyomuló kapcsola­taira és az ilyen műtétek közben felmerülő problémák kötelező meg­oldásainak ismeretére. Az anyag bővebben és modern szemléletben foglalkozik a plasztikai eljárások­kal törekedve a szervmegtartásra és a szervműködés javítására. (Ve­sén, vesemedencén, urétereken, húgyhólyagon, húgycsövön végez­hető helyreállító beavatkozások). Külön fejezetben tárgyalja a vese­­átültetés technikáját és problémáit. Nagyobb fejezetet szentel a pros­tata és hólyagnyak sebészetének, talán éppen annak gyakorlati je­lentősége és nem csekély múltra visszatekinthetősége mellett a mű­téti szövődmények — elsősorban az utóvérzés — még mai napig sem tökéletes megoldása miatt. A női nemi szerveken végezhető műtéttani részre is a fent már le­írtak egyformán vonatkoznak. Ne­künk urológusoknak kedvelt határ­­területünk a nőgyógyászat, mert aránylag többször találkozunk egymást közösen érintő, érdeklő és megoldásra váró kórelváltozások­kal, szövődményes műtéti sérülé­sekkel, melyek vaginális vagy ab­­dominális behatolás közben kelet­kezhetnek. Ilyen határterület az uretersérülések, a hólyag-hüvely­­sipolyok, a recidiváló vizeletincon­­tientiák, az egyik szervről a szom­szédos másikra átterjedő dagana­tok szövődményének közös értéke­lés alapján történő műtéti ellátá­sa. Ezen szempontok figyelembevé­telével nagymértékben kívánatos az urológus szakorvos nőgyógyá­szati műtéttani felkészültsége. De ezen közös vonatkozásokon kívül — ami az egész témakörnek csak egy kis érintett része — a tel­jes nőgyógyászati műtéttan hason­lóan értékes ábrákkal — kiváló anyag úgy a szakmai tájékozódás­hoz, mint kérdéses esetben a he­lyes megoldás kiválasztásához. A harmadik rész az artériák, vé­nák és nyirokutak sebészetével foglalkozik. Az általános alapvető eljárások ismertetése után az érse­bészet speciális műtéttani megol­dásait tárgyalja, a különböző kór­formákban. Ma már minden jól képzett sebésznek, aki nagyobb műtéteket végez, annak ezen a té­ren is legalább az érsebészet alap­elveit ismernie kell, mert váratla­nul is szembekerülhet ilyen fel­adattal. Az utolsó évtizedekben ép­pen az érsebészet fejlődött a leg­nagyobb mértékben és igen pozitív eredménnyel. Az urológus sebészek részére is a nagy erek sérüléseinek szakszerű ellátása, a vesedaganat értrombu­­sainak műtéti eltávolítása, az ar­teria renalis stenosisok plasztikai megoldása, a vesetranszplantációk érrendszer anastomosis képzése mind határterületté vált, melyeket jól kell ismernie és szükség eseté­ben felkészülten vállalnia is. Még akkor is, ha legtöbb esetben ez már teamfeladat. A vesebetegsé­gek, valamint a vese, hólyag és heredaganatok diagnosztikájában az urológus rendszeresen felhasz­nálja az angiographiát, a lympho­­graphiát és az így nyert adatokat a gyógykezelés útjának megválasz­tásában is értékeli. Egyes here- és hólyagdaganatok radikális kiirtá­sához ma már a környéki és tör­zsi nyirokutak teljes eltávolítása is hozzátartozik. A könyv mindhárom része tema­tikailag önálló és teljesen külön értékelendő. A szerzők kimagasló szinten minden részletet felölelően, sűrített tömörséggel tárgyalták az egyes szakfejezeteket. A Bier— Braun—Kümmel ezen újabb mű­téttani kötete az anyag összefogla­ló és kibővített modern szemléletű sebészeti műtéttanát nyújtja be­

Next