Orvosi Hetilap, 1981. január (122. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-25 / 4. szám - HORUS - Korossy Sándor: Rajka Ödön (1890-1971)
HORUS Rajka Ödön (1890-1971) Tíz esztendeje, hogy Rajka Ödön, a kiváló tudós, akinek pályafutásában egyformán szerepelt mind a kutató, mind a tanító, mind a gyakorló orvos tevékenysége, elhunyt. Tudományos munkájával iskolát alapított. Hatása és befolyása messze túlterjedt környezetén, nemzetközileg elismert alakja lett az allergodermatológia fejlődésének. Az új iránti érdeklődését soha nem vesztette el. Egyike volt azoknak, akik felismerték az allergológiai kutatásban az immunológia szerepét és az allergiás betegségek immunológiai aspektusát helyezték előtérbe. Mi, a tanítványai a betegviziteken, előadásaiban, hozzászólásaiban Tőle szereztük alapvető ismereteinket. Kitörölhetetlenül belénk véste az etiopatogenetikai szemlélet elsőrendű szerepét, a haladás iránti igényt, a logikailag felépített kezelési tervet. Emlékezni fognak rá mindazok, akik az István Kórházban nyerték el szakképzettségüket vagy hosszabb-rövidebb ideig tanulmányúton vettek részt az általa vezetett osztályon. Nevét és emlékét szeretettel őrzik a betegek ezrei, akiknek visszaadta egészségét a 24 évi István kórházi működése alatt. Rajka Ödön 1890. július 21-én Bonyhádon született. A Budapesti Egyetemen 1913-ban történt orvosdoktorrá avatása után a Bakteriológiai Intézetbe nevezték ki gyakornoknak, ahol mikrobiológiával, főleg szerológiával kezdett foglalkozni. Az itt nyert szemlélet végigkísérte egész életén át, melyhez aztán csatlakozott az immunológiai, majd allergológiai kutatásokhoz való vonzódása. 1919-ben a Vörös Hadsereg hadtest higiénikusa volt. Majd Török Lajos professzor mellett dolgozhatott tovább tudományos asszisztensként. Az akkori Apponyi Poliklinikán a nehéz viszonyok ellenére rövidesen kialakult a világhírnévre szert tevő Török—Lehner—Rajka-féle kutatási irányzat. Hazánk felszabadulása után nyerte el 1946- ban az egyetemi magántanári s 1959-ben a rk. tanári címet. 1947-ben nevezték ki az István Kórház Bőrgyógyászati Osztálya vezető főorvosává, ahol 1967-ben történt nyugdíjba vonulásáig hasznosította alkotó tevékenységét és szervezőképességét. Majd szakmai tanácsadóként folytatta tudományos munkáját. Az MTA 1949-ben levelező taggá s egyben az Orvosi Osztály titkárává választotta. Utóbbi funkciójától 1951-ben betegsége miatt vált meg. 1947-Orvosi Hetilap 1981. 122. évfolyam, 4. számben nyerte el a Balassa-díjat, 1960-ban Munka Érdemrenddel, 1965-ben a Munka Érdemrend Arany Fokozatával tüntették ki. Kilenc külföldi Allergológiai Társaság választotta tagjává, ill. tiszteletbeli tagjává. Számos Bizottság, Társaság, Társulat, Szekció, Szerkesztőbizottság életében és irányításában vállalt vezető szerepet. Rajka Ödön tollából közel 200 tudományos dolgozat jelent meg. A ,,Bőr- és nemibetegségek” c. Szodoray Lajossal írt tankönyv 4 kiadást ért meg. A Lehner Imrével 1927-ben írt „Allergische Erkrankungen der Haut” c. monográfia osztatlan sikert aratott. Hajós Károllyal 1944-ben írt könyvében („Asthma, ektema és rokon kórképek az allergia tanának tükrében”) párhuzamos utakon haladva igyekeztek a hazai klinikai allergológia tárgykörének alapjait lerakni. Valóban ebből a könyvből több generáció tanulta meg a légzőszervi és bőrgyógyászati allergiás betegségek kórszármazását. Itt szeretnék rámutatni a Török Lajos professzor körül kialakult iskola érdemeire. A régebbi leíró irányzattal szemben az új, funkcionálisbiológiai irányzatot képviselte s a morfológiai szemlélettel szemben a betegség etiopatogenezisének tisztázására törekedett és ezzel alapját vetette meg a hazai haladó allergológiai kutatásoknak. 1962-ben jelent meg Rajka Ödön munkatársaival (Korossy ,„ Gózony M.) írt „Das mikrobieele Ekzem” c. monográfiája. A téma alapkutatásait Rajka Ödön, mint elméleti alapképzettségű immundermatológus klinikus 1923-ban jelentette meg közlemények formájában és a témához haláláig hű maradt, amint azt a különböző nemzetközi kongresszusokon tartott előadásai, referátumai tükrözik. Az „Allergie und allergische Erkrankungen” c. kétkötetes kézikönyvet szerkesztette és abban több fejezet szerzője volt. Az 1959. évi német nyelvű kiadást átdolgozva 1966-ban orosz nyelven is közreadta. Ez a munka tükrözte az alkalmazott immunológia döntő szerepét a mai klinikai allergológiai szemlélet kialakulásában. Egyben hozzájárult a hazai immunológiai és allergológiai kutatások eredményeinek összefoglaló megismertetéséhez és nemzetközi megbecsüléséhez, elismeréséhez. A felnövekvő új allergológus generáció sokszor vette igénybe a kézikönyv útmutatásait, fogadta meg Rajka Ödöntől származó kritikai megjegyzéseket, sőt iránymutató részeit is. Sajnos, az 1971. január 19-én bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy a nagy létszámú hazai és külföldi felkért kutatókból álló munkacsoport irányításával szerkesztett, már 8 kötetre terjedő „Immunological Aspects of Allergy and Allergic Diseases” c. munka megjelenését megérje. Megtiszteltetés volt számomra, hogy a MTA Orvosi Osztálya rám bízta a munka befejezését, az időközben szükségessé váló kiegészítések megszervezését. Tanítómesterem szellemében sikerült a 8 kötet megjelenését 1974—76. években megvalósítani. A magyar immunoallergológia nemzetközi elismerését szolgálta volna a Backhausz Richárddal készült angol nyelvű Immunológiai Szótár is, de ezt mindkét szerző halála megakadályozta. Mindezek alapján elfogultság nélkül megállapítható, hogy Rajka Ödön tevékenysége, egyénisé- 223