Orvosi Hetilap, 1981. január (122. évfolyam, 1-4. szám)

1981-01-25 / 4. szám - HORUS - Korossy Sándor: Rajka Ödön (1890-1971)

HORUS Rajka Ödön (1890-1971) Tíz esztendeje, hogy Rajka Ödön, a kiváló tudós, akinek pályafutásában egyformán szerepelt mind a kutató, mind a tanító, mind a gyakorló orvos te­vékenysége, elhunyt. Tudományos munkájával iskolát alapított. Hatása és befolyása messze túl­terjedt környezetén, nemzetközileg elismert alak­ja lett az allergodermatológia fejlődésének. Az új iránti érdeklődését soha nem vesztette el. Egyike volt azoknak, akik felismerték az allergológiai ku­tatásban az immunológia szerepét és az allergiás betegségek immunológiai aspektusát helyezték előtérbe. Mi, a tanítványai a betegviziteken, előadásai­ban, hozzászólásaiban Tőle szereztük alapvető is­mereteinket. Kitörölhetetlenül belénk véste az etiopatogenetikai szemlélet elsőrendű szerepét, a haladás iránti igényt, a logikailag felépített keze­lési tervet. Emlékezni fognak rá mindazok, akik az István Kórházban nyerték el szakképzettségü­ket vagy hosszabb-rövidebb ideig tanulmányúton vettek részt az általa vezetett osztályon. Nevét és emlékét szeretettel őrzik a betegek ezrei, akiknek visszaadta egészségét a 24 évi Ist­ván kórházi működése alatt. Rajka Ödön 1890. július 21-én Bonyhádon született. A Budapesti Egyetemen 1913-ban tör­tént orvosdoktorrá avatása után a Bakteriológiai Intézetbe nevezték ki gyakornoknak, ahol mikro­biológiával, főleg szerológiával kezdett foglalkoz­ni. Az itt nyert szemlélet végigkísérte egész életén át, melyhez aztán csatlakozott az immunológiai, majd allergológiai kutatásokhoz való vonzódása. 1919-ben a Vörös Hadsereg hadtest higiénikusa volt. Majd Török Lajos professzor mellett dolgoz­hatott tovább tudományos asszisztensként. Az ak­kori Apponyi Poliklinikán a nehéz viszonyok el­lenére rövidesen kialakult a világhírnévre szert tevő Török—Lehner—Rajka-féle kutatási irányzat. Hazánk felszabadulása után nyerte el 1946- ban az egyetemi magántanári s 1959-ben a rk. ta­nári címet. 1947-ben nevezték ki az István Kórház Bőrgyógyászati Osztálya vezető főorvosává, ahol 1967-ben történt nyugdíjba vonulásáig hasznosí­totta alkotó tevékenységét és szervezőképességét. Majd szakmai tanácsadóként folytatta tudományos munkáját. Az MTA 1949-ben levelező taggá s egyben az Orvosi Osztály titkárává választotta. Utóbbi funk­ciójától 1951-ben betegsége miatt vált meg. 1947-Orvosi Hetilap 1981. 122. évfolyam, 4. szám­ben nyerte el a Balassa-díjat, 1960-ban Munka Ér­demrenddel, 1965-ben a Munka Érdemrend Arany Fokozatával tüntették ki. Kilenc külföldi Allergo­lógiai Társaság választotta tagjává, ill. tiszteletbe­li tagjává. Számos Bizottság, Társaság, Társulat, Szekció, Szerkesztőbizottság életében és irányítá­sában vállalt vezető szerepet. Rajka Ödön tollából közel 200 tudományos dolgozat jelent meg. A ,,Bőr- és nemibetegségek” c. Szodoray Lajossal írt tankönyv 4 kiadást ért meg. A Lehner Imrével 1927-ben írt „Allergische Erkrankungen der Haut” c. monográfia osztatlan sikert aratott. Hajós Károllyal 1944-ben írt köny­vében („Asthma, ektema és rokon kórképek az al­lergia tanának tükrében”) párhuzamos utakon ha­ladva igyekeztek a hazai klinikai allergológia tárgykörének alapjait lerakni. Valóban ebből a könyvből több generáció tanulta meg a légzőszer­vi és bőrgyógyászati allergiás betegségek kórszár­mazását. Itt szeretnék rámutatni a Török Lajos professzor körül kialakult iskola érdemeire. A ré­gebbi leíró irányzattal szemben az új, funkcionális­biológiai irányzatot képviselte s a morfológiai szemlélettel szemben a betegség etiopatogenezisé­­nek tisztázására törekedett és ezzel alapját vetette meg a hazai haladó allergológiai kutatásoknak. 1962-ben jelent meg Rajka Ödön munkatársaival (Korossy ,„ Gózony M.) írt „Das mikrobieele Ek­zem” c. monográfiája. A téma alapkutatásait Raj­ka Ödön, mint elméleti alapképzettségű immun­­dermatológus klinikus 1923-ban jelentette meg közlemények formájában és a témához haláláig hű maradt, amint azt a különböző nemzetközi kong­resszusokon tartott előadásai, referátumai tükrö­zik. Az „Allergie und allergische Erkrankungen” c. kétkötetes kézikönyvet szerkesztette és abban több fejezet szerzője volt. Az 1959. évi német nyel­vű kiadást átdolgozva 1966-ban orosz nyelven is közreadta. Ez a munka tükrözte az alkalmazott immunológia döntő szerepét a mai klinikai aller­gológiai szemlélet kialakulásában. Egyben hozzá­járult a hazai immunológiai és allergológiai kuta­tások eredményeinek összefoglaló megismertetésé­hez és nemzetközi megbecsüléséhez, elismeréséhez. A felnövekvő új allergológus generáció sokszor vette igénybe a kézikönyv útmutatásait, fogadta meg Rajka Ödöntől származó kritikai megjegyzé­seket, sőt iránymutató részeit is. Sajnos, az 1971. január 19-én bekövetkezett halála megakadályoz­ta abban, hogy a nagy létszámú hazai és külföldi felkért kutatókból álló munkacsoport irányításá­val szerkesztett, már 8 kötetre terjedő „Immuno­logical Aspects of Allergy and Allergic Diseases” c. munka megjelenését megérje. Megtiszteltetés volt számomra, hogy a MTA Orvosi Osztálya rám bízta a munka befejezését, az időközben szüksé­gessé váló kiegészítések megszervezését. Tanító­­mesterem szellemében sikerült a 8 kötet megjele­nését 1974—76. években megvalósítani. A magyar immunoallergológia nemzetközi elismerését szol­gálta volna a Backhausz Richárddal készült angol nyelvű Immunológiai Szótár is, de ezt mindkét szerző halála megakadályozta. Mindezek alapján elfogultság nélkül megálla­pítható, hogy Rajka Ödön tevékenysége, egyénisé- 223

Next