Orvosi Hetilap, 1981. március (122. évfolyam, 9-13. szám)

1981-03-15 / 11. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Veszelovszky Iván - Nagy Zoltán, B. - Bódis Lajos - Szilárd János: Deyamethasonnal kezelt anyák gyermekeinek pszichés és neuroszomatikus utóvizsgálata

Pszichés és neuroszomatikus utóvizsgálatok eredményei 1. Neurológiai eltérések (kóros reflexek, izom­tónus-eltérés, a végtagmozgások értékelhető diffe­renciája) számát tekintve sem érett, sem koraszü­lött vonatkozásban feltűnő különbség nem volt (érett X2 = 0,81, p · 0,05, kora x2 = 0,002, p · 0,05, érett és kora együtt x2 = 0,06, p · 0,05). 2. A mozgásfejlődési zavar nem mutatott szig­nifikáns különbséget kezelt és kontroll csoportban (érett x2 = 3,18, p · 0,05, kora x2 = 0,03, p · 0,05, a kettő együtt x2 = 0,72, p · 0,05). 3. A beszéd- és értelmi fejlődésben való elma­radást értékelve statisztikailag jelentős különbsé­get nem találtunk (érett x2 = 0,14, p · 0,05, kora x2 = 3,57, p · 0,05, a kettő együtt x2 = 1,89, p · 0,05). 4. A beszédhiba kategóriába azokat az eseteket soroltuk, ahol a beszédfejlődés üteme megfelelő volt, de különböző fokú selypességet, pöszeséget, hangfelcseréléseket észleltünk. Előfordulásukat te­kintve a két csoport között szignifikáns különbség nem volt (érett x2 = 3,45, p · 0,05, kora x2 = 2,03, p · 0,05, összesen x2 = 0,19, p · 0,05). 5. A szociális érési színvonalat elemezve meg­jegyezzük, hogy gyakorlatilag a szociális érettség­hez sorolhatjuk a szobatisztaság kialakulását, bár a szoktatás és magatartás-érettség mellett ebben dön­tő szerepe van a vegetatív idegrendszer érési üte­mének is. Ezért azokat a gyermekeket soroltuk ide, akik pontosan 3 évesek voltak, s óvodai közösség­be való felvételüket a szobatisztaság érettségének az elmaradása tette lehetetlenné. A két csoport kö­zött szignifikáns különbség nem mutatható ki (éret­teknél x2 = 2,34, p · 0,05, koraszülötteknél x2 = 1,06, p · 0,05, a kettő együtt x2 = 2,32, p · 0,05). 6. A szobatisztaság tekintetében — a gyermek korát figyelembe véve — a kezelt és kontroll cso­port között szignifikáns különbséget nem találtunk (érett x2 = 0,39, p · 0,05, kora x2 = 0,55, p · 0,05, a kettő együtt x2 = 0,24, p · 0,05). 7. A nevelési hibát vizsgálva a csoportok kö­zött szignifikáns különbséget nem találtunk (érett x2 = 0,02, p · 0,05, kora x2 = 0,65, p · 0,05, a kettő együtt x2 = 0,06, p · 0,05). A szülők intelli­genciája a két csoportban kb. azonos volt. A szülők részéről elismert nevelési hibákat azért tartjuk ér­demesnek kiemelni, mert ez a szociális és magatar­tásbeli éretlenségnek és feltűnő tüneteknek a pszi­­choszociális hátterét adhatja. Gyakorlatilag azon 630 gyermekek tartoznak e csoportba, ahol az anamné­zis szerint a családi légkör diszharmonikus, a szü­lők ellentétes nevelési elveket alkalmaznak, követ­­kezetlenek. 8. A betegség kategóriába azokat az eseteket soroltuk, ahol súlyos idegrendszeri károsodást, va­lamint az ehhez társuló súlyos szellemi és szociális elmaradást észleltünk. Ezek a gyermekek rendsze­rint több irányú fejlődési zavart mutattak, és anamnézisükben több, prae-, ill. perinatális káro­sító tényező szerepel. A két csoport között az össze­hasonlítást elvégezve jelentős különbséget nem ta­láltunk (érett x2 = 3,16, p · 0,05, kora x2 = 0,03, p · 0,05, a kettő együtt x2 = 0,34, p · 0,05). Megbeszélés Az IRDS profilaktikumként létjogosultságot nyert dexamethason kezelés anyai, magzati veszé­lyeire vonatkozó számos irodalmi utalást találunk. Dostal és Jelinek (5), Motoyama (20), Mosier és mtsai (19) fejlődési rendelllenességek nagyobb szá­mát közölték állatkísérletes megfigyeléseik során. Howard és Granoff (12), majd Schlesinger és Mark (26) egereken növekedési retardációt. Epstein és mtsai (6) majmokon tette megfigyeléseik kapcsán idegsejtek zsugorodását és gliaszaporulatot észlel­tek. Balázs és Cotterel (1) feltételezik, hogy az új­szülöttkorban alkalmazott hydrocortison kezelés gátlólag hat az agy DNS szintéziseire. Sh­apiro (25) a hydrocortison és a dexamethason növekedés és testsúlygyarapodást gátló esetleges mellékhatásra hívta fel a figyelmet. Fitzharding (7) EEG elválto­zást, a motoros aktivitás csökenését észlelték cor­­tikoiddal kezelt anyák gyermekein. Terhesség alatti glycocortikoid kezelés sok esetben nem szülészeti indikációból, hanem anyai betegség miatt szükséges. Ezen esetekben az újszü­löttek utóvizsgálata lényegesen kedvezőbb képet mutatott. Preece (23), valamint Schnapp (27) ellen­őrző vizsgálataik során kóros eltéréseket regisztrál­ni nem tudtak. IRDS profilaxist követő utóvizsgá­latok eredményéről számol be Ballard (2), Higgins (15), valamint Liggins és Howie (17), de sem az idegrendszer működési vagy fejlődési zavarát, sem EEG eltéréseket igazolni nem tudtak. Koraszülötteken a központi idegrendszer sérü­lékenysége közismert. Stewart (28) 1977-ben kis sú­lyú újszülöttek utánvizsgálatával foglalkozó közle­mények egész sorát tekintette át. Megállapította, hogy a károsodott gyermekek sérülékenysége első- Kezelt csoport Kontroll csoport érett (n=75) kora (n=50) összes érett (n=38) kora (n=22) összes (n = 125) (n=60) eltérés eltérés Neurológiai eltérés 3 (4,0%) 5 (10,0%) 8 (6,4%) 1 (2,6%) 3 (13,6%) 4 (6,7%) Egyéb mozgásfejlődés 2(2,7%) 1(2,0%) 3(2,4%) 1(4,5%) 1(1,7%) beszédfejlődés 6(8,0%) 9(18,0%) 15(12,0%) 3(7,9%) 1(4,5%) 4(6,7%) szobatisztaság 2(2,7%) 1(2,0%) 3(2,4%) 1(2,6%) 2(9,1%) 3(5,0%) beszédhiba 8(10,7%) 1(2,0%) 9(7,2%) 1(2,6%) 3(13,6%) 4(6,7%) szociális érés 6(8,0%) 4(8,0%) 10(8,0%) 1(2,6%) 1(4,5%) 2(3,3%) nevelési hiba 5(6,7%) 3(6,0%) 8(6,4%) 3(7,9%) 1(4,5%) 4(6,7%) betegség kategória 1(1,3%) 1(2,0%) 2(1,6%) 1(4,5%) 1(1,7%)

Next