Orvosi Hetilap, 1982. augusztus (123. évfolyam, 31-35. szám)
1982-08-01 / 31. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
KÖNYV ISMERTETÉS Schiebler. T. H.—Schmidt, W.: Lehrbuch der gesamten Anatomie des Menschen. Cytologie, Histologie, Entwicklungsgeschichte, makroskopische und mikroskopische Anatomie. (Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg, New York 1981. 780 oldal, 555 számozott szövegközi ábra, 117 táblázat. Papír kötés.) Ára: 84,— DM. A mű — amint arra címe is utal — szerkezetében, terjedelmében, viszonylag egyszerű kivitelében és formájában egyaránt tipikus modern egyetemi tankönyv. A korszerű anatómiai oktatás szemléletének megfelelően párhuzamosan tárgyalja az egyes szervek, vagy szervrendszerek anatómiáját, topográfiáját, szövet- és fejlődéstanát. A viszonylag sok, jól konstruált sémás szövegközi ábra az anyag könnyebb megértésében, az áttekinthető táblázatok annak rendszerezésében és megjegyzésében nyújtanak jó segítséget. Természetesen, ezek a jó szövegközi ábrák sem teszik nélkülözhetővé egy-egy a naturális viszonyokat szemléltető anatómiai, topográfiai, vagy akár hisztológiai atlasz párhuzamos használatát. A témakör egészében való tájékozódást és a tankönyvben történő könnyebb eligazodást szolgálja a részletes tartalomjegyzék és a sok mindenre kiterjedő, 60 oldal terjedelmű tárgymutató. Tankönyveknél nem általános szokás, éppen ezért kell örömmel üdvözölni, hogy szerzők közel 70 forrásmunkának, túlnyomó többségében a hatvanashetvenes években megjelent jeles angol és német nyelvű tankönyvnek és kézikönyvnek, adják meg a pontos bibliográfiáját. A címben feltüntetett szerzői kiadókon kívül a könyv megírásában még a következők vettek részt: Arnold, G., Beier, H. M., Herrmann M., Kretschmann, H. J., Kühnel, W., Rollhauser, H., Winckler, J. és van der Zypen, E. A könyv fejezet beosztása és így a tárgyalásnak nemcsak a sorrendje, de a rendszere is sok vonatkozásban eltér az anatómiai tankönyvek szokványos beosztásától. Az általános rész (1—172 oldal) 7 fejezetből áll. Ezek a következők: cytológia, általános szövettan, általános fejlődéstan, az emberi test szerveződése, a mozgásszervek, a keringési rendszer és az idegrendszer általános felépítése. A részletes rész (175—717 oldal) további 9 fejezetre tagolódik. Ezek beosztása nem rendszeres anatómiai, vagy funkcionális szemlélet alapján, hanem kizárólag topográfiai meggondolások alapján, testtájékok szerint történt. Kezdődik a bőrrel és járulékos szerveivel, ezt követi a külső testfal és a végtagok leírása, majd a fej és nyak, a mellkasi szervek, a hasi zsigerek, a medence és medencei szervek, az érzékszervek, végül a központi idegrendszer leírása következik. A könyv által képviselt szemléletnek kétségtelen előnye, hogy a rendszeres anatómia és a táj anatómia szinte nem képez külön disciplinát, a hallgató egyszerre és egymástól elválaszthatatlanul tanulja meg a két fontos aspektusát az anatómiának. Szinte felépítheti magának az egyes testtájékoknak (nagy testüregeknek, végtagoknak stb.) teljes szerkezetét. Ennek azonban, sajnos, az az ára, hogy elvész az egyes szervrendszerek felépítésének belső logikája, és funkcionális öszszefüggései. Így pl. az emésztőrendszer szétszabdalva a fejen, nyakon (a 300-as oldalakon), a mellüregnél (450. oldalon), a hasüregnél (470—490. oldalakon), és a medencénél (540—550. oldalakon) kerül ismertetésre. Ugyanúgy jóval előbb foglalkozik a könyv pl. az agyidegekkel, amikor azok eredetéről, a központi idegrendszerről fogalma sincs még a kezdőnek. Egy könyvismertetésnek nem lehet feladata a didaktikai szempontokat pro és contra részleteiben megvitatni, vagy a tankönyv leírásainak összes előnyét és hátrányát megpróbálni elemezni. Megítélésem szerint ez a könyv kitűnő segédeszköz lehet felsőbb éves hallgatóknak, vagy klinikusoknak anatómiai ismereteik rekapitulálásához, vagy egy-egy konkrét morphológiai természetű kérdésben történő gyors tájékozódáshoz, de sok érdekes szempontot találhatnak a munkában az anatómia oktatói előadásaikra, vagy gyakorlatvezetésre történő alaposabb felkészülésükben is. Nem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy az anatómia-szövettan tárgykörével éppen ismerkedő, kezdő orvostanhallgató nem fog-e időnként nehézségekbe ütközni az egyes, felépítésében és funkciójában is logikusan összetartozó szervrendszerek szétszabdaltsága miatt. Ha egyszer azonban ezeken a didaktikai nehézségeken úrrá tud lenni a témát tanulmányozó kezdő, és tankönyvének struktúráját és szellemét magáévá tudja tenni, biztos, hogy szilárd morfológiai alapokat tud szerezni további tanulmányaihoz. összefoglalóan, a mű egy kitűnő komplex anatómiai tankönyv. Egyben kísérletet is képvisel e munka a modern szemléletű tankönyv írására. Hogy ez a kísérlet mennyire bizonyul eredményesnek, azt csak a jövő fogja tudni eldönteni. Mess Béla dr. Swash, M., Schwartz, M. S.: Neuromuscular Diseases A Practical Approach to Diagnosis and Management. Springer, Berlin (Heidelberg) New York 1981, 316 oldal, 167 kép és ábra. Ára: 110,5 DM. A neuromusculáris betegségek széles skálája gyakran fordul elő nemcsak a neurológiai gyakorlatban, hanem egyéb orvosi szakmák praxisában is. E betegségcsoport jelentőségéhez viszonyítva mégis ritkán fordul elő, hogy a pathológiai, élettani és kórélettani jelenségek és a klinikai tünetek együttesen kerüljenek értékelésre. A munka célja ilyen együttes tárgyalás, kiegészítve még a laboratóriumi vizsgálati lehetőségekkel és a therápiával. A munka két nagy részre oszlik: Az általános rész (4 fejezet) után rövid betegségbeosztás, majd a részletes rész (15 fejezet) következik, a betegségek tárgyalásával. A fizikális klinikai vizsgálat alapos jellegét semmilyen egyéb vizsgálat nem pótolja, hangsúlyozzák a szerzők. A normális izom EMG- és histológiai képe, valamint az ép ideg és motoros véglemez ábrázolása páratlanul szép, áttekinthető képeken követhető, majd a különböző eredetű, jellegű és súlyosságú károsodások hasonlíthatók az ép EMG-lelethez, és histológiai, histokémiai ábrákhoz. Az általános részt az idegizom kompenzációs mechanizmusainak tárgyalása egészíti ki (regeneratio, peripheriás sprouting, hypertrophia, rosthasadás). A kompenzációs lehetőségek krónikus izombetegségekben részben biztosítják a funkciót viszonylag hosszú időn át. A részletes második rész első nagy fejezete a mellsőszarvi motoros sejtek betegségeit tárgyalja, így a spinalis izomatrophia infantilis (Werding—Hofmann), intermediális, juvenilis-benignus (Kugelberg—Welander) és felnőttkori formáit. Motor neuron betegség cím alatt összevonva ismerteti a progressiv izomatrophiát, a progressiv bulbaris paralysist és az amyotrophiás laterasclerosist. E közös tárgyalás alapja az, hogy mindhárom motoros betegségben az egész motoros rendszer beteg a motoros kéregtől kezdve az agytörzsön át a spinalis mellsőszarvi sejtig. Ez az összevonás nem látszik egészen indokoltnak, és nem is általánosan elfogadott. Ugyanerre mutat rá Kurtzke a Brit. Med. J. egyik editorialjében 234, 141— 142, 1982), hangsúlyozván, hogy a fogalmak tisztázását nem az összevonás, hanem a diszkrimináció segíti inkább. Az egyéb mellsőszarvi betegségek között a poliomyelitis, syringomyelia, és ritkán a herpes zoster és a Creutzfeld-Jacob betegség szerepel. Részletes fejezet foglalkozik a peripheriás neuropathiákkal. A mononeuropathiák oka a trauma, compressio, becsípődés (közel 40 alagút-syndromát ismertetnek); utóbbi a peripheriás idegen és az 1953