Orvosi Hetilap, 1982. október (123. évfolyam, 40-44. szám)
1982-10-24 / 43. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
KÖNYV ISMERTETÉS Robert Volpe: Auto-Immunity in the Endocrine System. (Autoimmunitás az endokrin rendszerben.) Monographs on Endocrinology. Vol. 20. Springer-Verlag Berlin, Heidelberg, New York, 1981, 187 oldal, 32 ábra, 15 táblázat. Ára: 96,N DM. A jól és tömören összeállított monográfia — egy 18 oldalas rövid általános immunológiai bevezetés után — elsősorban az endokrin rendszernek azokkal a zavaraival foglalkozik, melyek a destruktív autoimmun folyamatnak tulajdoníthatók, de a legnagyobb és legrészletesebb fejezet a Graves (Basedow, Parry) betegséget tárgyalja. Közben szerepelnek nem endokrin autoimmun kórképek is, melyek endokrinopathiákkal szövődhetnek. Így a könyv a következő 7 decimálisan számozott fejezetre oszlik: 1. Immunológiai bevezetés: 1—18 old., 2. Autoimmunitás a pajzsmirigybetegségeiben: 9—111 old., Insulinopeniás diabetes mellitus: 112— 145 old., 4. Az anterior hypophysis: 146—148 old., 5. Addison-kór: 149— 157 old., az ovarium és here elégtelenség: 159—161 old., hypoparathyreoidismus: 162 old., a polyendokrin autoimmun kórképek: 163 old., társulások non-endokrinai zavarokkal 165—166 old., 6. A férfi infertilitásának immunológiai aspektusai 176—177 old., végül 7. „Epilógus” : megválaszolatlan kérdések és a fejlődés irányai: 178—180 old. A könyvet jól összeállított tárgymutató zárja. A fejezetek oldalszámait azért tüntettem fel, hogy az olvasó lássa, mennyi ismeretet várhat a felsorolt témakörben. Bár a bevezetés felsorol nonendokrin kórképeket, melyekhez endocrinopathiák társulhatnak (anaemia perniciosa, vitiligo, myasthenia gravis, Sjögren-syndorma, rheumatoid arthritis, idiopath, thrombocytopenia, chr. aktív hepatitis), ezek tárgyalása minimális, éppen inkább csak ötletszerűen meg vannak említve és furcsa, hogy ezek közül az SLE kimaradt. Minden fejezetet irodalmi hivatkozások követnek. Ezeket átnézve örvendetes, hogy a pajzsmirigy fejezetben négy magyar hivatkozást is találunk, a Leővey professzor körül kialakult debreceni immunoendokrinológiai kutatócsoport (Balázs Cs., Szenszky V., Kozma L.) közleményeit. Ezek persze nemzetközi angol nyelvű lapokban jelentek meg, ami sajnos ismét csak azt bizonyítja, hogy még a hazai angol nyelvű MTA Actákban megjelent legkitűnőbb munkák sem számíthatnak nagyobb publicitásra. A szerző is felteszi a kérdést, kiknek szól ez a könyv: immunológusoknak, vagy endokrinológusoknak. Nyilvánvaló, hogy ez a határzárterület ma már eléggé önálló tudományág, melyen belül is szinte minden egyes endocrin-mirigynek megvannak a specializált kutatói. A csak magyar nyelven olvasók a hazai irodalomban bőven el vannak látva immunoendokrinológiai korszerű adatokkal; nemcsak monográfiák fejezeteiként állnak rendelkezésre összefoglaló szövegek, hanem időről időre a legfrissebb, hazai és nemzetközi kutatási eredmények összefoglalásaival is rendszeresen találkozhatnak az általános továbbképzéstől a legmagasabb kutatási színvonalig (érdeklődésüknek megfelelően) orvosi folyóiratainkban, a Medicina Könyvkiadó időszakos kiadványaiban, az immunológiai és endokrinológiai társaságok rendezvényein. E kötet szerzője, R. Volpe a torontói egyetem belgyógyász professzora, régi kutatója ennek a témakörnek és azok számára, akiket az immunoendokrinológia közelebbről érdekel, nemcsak jó összefoglalást ad, de egyben az is az itthoni szakemberek érdeklődésére tarthat számot, hogy nézetei mennyiben térnek el a miénktől, hogy részben azonos adatokból, de részben a saját és munkatársai vizsgálataiból milyen következtetésekre jut. Endokrin minigráfiák sorozatának e 20. kötete a Springer Kiadó megszokott szép kiállításában jelent meg. A kötet végén egy hirdetés lapot is találunk, de ez nagyon helyénvaló, mert a sorozat előző értékes köteteire hívja fel a figyelmet. Petrányi Gyula dr Stegner, Hans E.: Gynäkologie und Geburtshilfe (Nőgyógyászat és szülészet). Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart 1981, 463. old. Ára: 39,80 DM. A szerző (Prof. Stegner H. E., a Hamburg-Eppendorfi Női Klinika Nőgyógyászati-Hisztopatológiai és Elektronmikroszkópos részlegének igazgatója) előszavában pontosan meghatározza könyvének célját. A könyv az egyetemi hallgatók vizsgára történő felkészülését szolgálja, de a határterületek iránt érdeklődő orvos céljait is, ha áttekintést akar nyerni a fenti szakterület aktuális kérdéseiről. A könyvnek ez a második kiadása. A tankönyv szerkesztésénél figyelemmel volt arra, hogy a könyv beosztása szorosan alkalmazkodjon az egyetem által elfogadott tantervhez. Ez lehetővé teszi a vizsgára megkívánt tananyaggal való gyors egybevetést. Igen célszerűnek, hasznosnak tűnik több olyan törekvése, ami a ma megkövetelt hatalmas tananyag áttekintését lényegesen könnyíti. Ilyen törekvés pl., hogy a klinikai gyakorlatból jól megismert fogalmakat rövidebben tárgyalja. Míg másokat, az újabb fogalmakat, illetve eljárásokat részletesebben. Új törekvés a téma egységes tárgyalása, a két rész (szülészet-nőgyógyászat) könnyen kezelhető egy kötetbe került, anélkül, hogy az anyag élesen ketté válna. Ez a módszer sok felesleges ismétlést került el. A kiadó jelzi, hogy a könyv egy jól szerkesztett tankönyvsorozat egyik tagja (ENKE REIHE zu АО (Ä). Érdekes törekvése a kiadónak — nyilván a szerzővel egyetértésben —, hogy a könyv első lapján kiemelhető részletes kérdőívet csatol és kéri az olvasót, hogy az adott kérdéseket válaszolja meg és küldje be a kiadó címére. A kérdőív lehetőséget ad — elsősorban az egyetemi tanulmányait végzőnek —, hogy véleményt nyilvánítson olyan kérdésekben, mint az áttekinthetőség, az ábrák minősége stb. A könyv szerkesztésének elve, hogy minden felesleges részletet elhagyva csak a lényeget tömöríti. A könyv ezt a célkitűzést elérte és a vizsgára készülőt célszerűen fogja könnyíteni a lényeg tömör megragadásában. A 150 ábra és 28 táblázat alkalmazásával is sikerül a legfontosabb jellemző adatokat kiemelni. A tankönyv beosztása újszerű. Kilenc fejezetben nemcsak a szülészet és nőgyógyászat kerül egységes tárgyalás alá, hanem a nélkülözhetetlen határterületek is. Az első fejezetben a nő specifikus nemi fejlődését és annak zavarait tárgyalja (95 old.). Az ovulációs ciklus szabályozását közvetlen követi a vérzés rendellenességek, az ovuláció zavarainak tárgyalása. Kiemelt helyet kap a fejezetben a sterilitás és infertilitás, a nő életszakaszai, a szexuális élet zavarai és a nő társadalmi helyzete. A második fejezet a családtervezéssel foglalkozik (20 oldal), a fogamzásgátlás módszereit és kritikáját ismerteti, az intrauterin pesszáriumot mint időleges kontracepciót ajánlja, a két tervezett szülés között a megfelelő idő biztosítására, vitatható, hogy instabil ciklusú fiataloknak ajánlható-e alkalmazásra. A genetikai tanácsadással csak igen szűk keretek között foglalkozik. A harmadik fejezetben (80 oldal) szoros egységben tárgyalja terhesség élet- és kórtanát, így pl. az embryonális fejlődést és az embryopathiákat, fetopátiákat és a trophoblast megbetegedéseit. A rizikó terhességek sorában itt tárgyalja a vetéléseket, az ektopiás terhességet is. Szokatlan — de a könyv szerkezetének megfelelően — itt foglalkozik a terhesség rizikó tényezőivel (fertőzőbetegségek és terhessség, EPH gesztázisok, vércsoport incompatibilitás, diabetes és ikerterhesség). A negyedik fejezet (30 oldal) a terhesgondozást tárgyalja. Az anyai ésТ/Г perinatális halálozás német és euró- X _L pai adatait 1975-ig sorolja fel. A prenatális diagnosztika keretében 2691