Orvosi Hetilap, 1983. augusztus (124. évfolyam, 32-35. szám)
1983-08-21 / 34. szám - HORUS - Bíró Imre: Szily Adolf, Szily Aurél
HORUS A Horus-rovatban — anyagának változatossága ellenére is — aránylag ritkán olvashatunk a szemészet történetével kapcsolatos írásokat. Részben ez az anyagszegénység, részben Szily Aurél születésének nemrégen történt centenáriuma indokolja a két kiváló, nemzetközi értékű szemész, Szily Adolf és fia, Szily Aurél életének és működésének felelevenítését. Szily Adolf olyan időben született — a múlt század derekán — amikor rövid éveken belül sok kiváló magyar szemész látott napvilágot. Id. Siklóssy Gyula 1839-ben, Schulek Vilmos 1843-ban, Goldzieher Vilmos 1849-ben, Ottava Ignác 1852-ben, Csapody István 1856-ban, Szily Adolf 1848-ban született, tehát egy olyan generációhoz tartozott, amelynek tagjai nagy értékű elméleti és gyakorlati tevékenységükkel írták be nevüket a magyar és az egyetemes szemészet történetébe. Szily Adolf Budapesten született s Bartók Imre „A magyar szemészet története” című nem múló értékű, hézagpótló munkájában (Akadémiai kiadó, 1954) azt írja róla, hogy „.. .a XIX. század egyik legnagyobb magyar szemorvosa volt.” Szily Adolf tevékenységének részletes elemzését is sokban Bartók Imrének köszönhetjük. Szily a bécsi egyetemen végezte orvosi tanulmányait s ott is avatták orvosdoktorrá 1872-ben, s ugyancsak Bécsben szerezte meg szemész-szakorvosi képesítését. A bécsi iskola nagy mestereinél, különösen Arit oldalán igyekezett magát szakmájában tökéletesíteni s így teljes szellemi fegyverzetben térhetett haza, Budapestre. 1878-ban a zsidó kórház szemész főorvosává választották. Különös képessége és tehetsége volt a szemtükrözéshez s kedvenc problémái a szemfenéki, sajátosan a látóidegtői elváltozások voltak. A szemtükri és szemfenéki tanulmányai alapján, valamint nagyszámú cikke és dolgozata jogán — amelyek főképpen német szaklapokban láttak napvilágot — 1883-ban a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett s 1895-ben egyetemi rendkívüli tanári címmel tüntették ki. Dolgozatainak nagy része a már fentebb említett szemtükrözéssel foglalkozott s a Grósz Emil és Hoór Károly által szerkesztett „A szemészet kézikönyve” című négykötetes hatalmas munkában — amely a Magyar Orvosi Könyvkiadó Vállalat gondozásában jelent meg 1909-ben — ő írta „A szemtükri vizsgálat és az ép szemfenék” című fejezetet, valamint ő foglalta össze ugyanebben a műben „A szem világrahozott rendellenességei és fejlődési hibái” témakörét. De behatóan foglalkozott a szaruhártya és a lencse kóros elváltozásaival, ő vezette be az irodalomba az „astigmatismus fundi” fogalmát s általában — szemtükri és szemfenéki vizsgálataival kapcsolatban — 1920-ban bekövetkezett haláláig kutatta a szem élettani problémáit. Mint gyakorló szemészoperatőrnek elmúlhatatlan érdeme, hogy szakított a szembetegek ágyban történő operálásával s elsőként ő rendszeresítette a speciális és kizárólagos steril szemészeti műtőt. Társadalmi tevékenysége főképpen a vakok életének rendezésére szorítkozott (a Grósz—Hoór-kézikönyvben ő írta „A vakságról” szóló fejezetet) s évekig elnöke volt a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnek. Apjának nem szűnő és céltudatos tudományos tevékenysége inspirálhatta Szily Aurélt, hogy ő is a szemészetnek szentelje életét és munkásságát. Budapesten született 1880-ban, középiskolai tanulmányait Pesten, az orvosi stúdiumokat a pesti egyetem orvosi fakultásán s a freiburgi egyetemen végezte. Orvosdoktorrá a freiburgi egyetemen avatták. A szem fejlődéstana és anatómiája már medikus korában érdekelte s már fiatalon Lenhos- Szily Adolf. Szily Aurél Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 34. szám 2065