Orvosi Hetilap, 1983. augusztus (124. évfolyam, 32-35. szám)

1983-08-21 / 34. szám - HORUS - Bíró Imre: Szily Adolf, Szily Aurél

HORUS A Horus-rovatban — anyagának változatossága el­lenére is — aránylag ritkán olvashatunk a szemé­szet történetével kapcsolatos írásokat. Részben ez az anyagszegénység, részben Szily Aurél születésének nemrégen történt centenáriuma indokolja a két ki­váló, nemzetközi értékű szemész, Szily Adolf és fia, Szily Aurél életének és működésének feleleveníté­sét. Szily Adolf olyan időben született — a múlt század derekán — amikor rövid éveken belül sok kiváló magyar szemész látott napvilágot. Id. Siklós­­sy Gyula 1839-ben, Schulek Vilmos 1843-ban, Gold­­zieher Vilmos 1849-ben, Ottava Ignác 1852-ben, Csapody István 1856-ban­­, Szily Adolf 1848-ban született, tehát egy olyan generációhoz tartozott, amelynek tagjai nagy értékű elméleti és gyakorlati tevékenységükkel írták be nevüket a magyar és az egyetemes szemészet történetébe. Szily Adolf Budapesten született s Bartók Im­re „A magyar szemészet története” című nem múló értékű, hézagpótló munkájában (Akadémiai kiadó, 1954) azt írja róla, hogy „.. .a XIX. század egyik legnagyobb magyar szemorvosa volt.” Szily Adolf tevékenységének részletes elemzését is sokban Bar­tók Imrének köszönhetjük. Szily a bécsi egyetemen végezte orvosi tanulmányait s ott is avatták orvos­doktorrá 1872-ben, s ugyancsak Bécsben szerezte meg szemész-szakorvosi képesítését. A bécsi iskola nagy mestereinél, különösen Arit oldalán igyekezett magát szakmájában tökéletesíteni s így teljes szel­lemi fegyverzetben térhetett haza, Budapestre. 1878-ban a zsidó kórház szemész főorvosává válasz­tották. Különös képessége és tehetsége volt a szem­tükrözéshez s kedvenc problémái a szemfenéki, sa­játosan a látóidegtői elváltozások voltak. A szem­tükri és szemfenéki tanulmányai alapján, valamint nagyszámú cikke és dolgozata jogán — amelyek főképpen német szaklapokban láttak napvilágot — 1883-ban a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett s 1895-ben egyetemi rendkívüli tanári cím­mel tüntették ki. Dolgozatainak nagy része a már fentebb emlí­tett szemtükrözéssel foglalkozott s a Grósz Emil és Hoór Károly által szerkesztett „A szemészet ké­zikönyve” című négykötetes hatalmas munkában — amely a Magyar Orvosi Könyvkiadó Vállalat gondozásában jelent meg 1909-ben — ő írta „A szemtükri vizsgálat és az ép szemfenék” című feje­zetet, valamint ő foglalta össze ugyanebben a mű­ben „A szem világrahozott rendellenességei és fej­lődési hibái” témakörét. De behatóan foglalkozott a szaruhártya és a lencse kóros elváltozásaival, ő vezette be az irodalomba az „astigmatismus fundi” fogalmát s általában — szemtükri és szemfenéki vizsgálataival kapcsolatban — 1920-ban bekövetke­zett haláláig kutatta a szem élettani problémáit. Mint gyakorló szemészoperatőrnek elmúlhatat­­lan érdeme, hogy szakított a szembetegek ágyban történő operálásával s elsőként ő rendszeresítette a speciális és kizárólagos steril szemészeti műtőt. Társadalmi tevékenysége főképpen a vakok éle­tének rendezésére szorítkozott (a Grósz—Hoór-ké­­zikönyvben ő írta „A vakságról” szóló fejezetet) s évekig elnöke volt a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnek. Apjának nem szűnő és céltudatos tudományos tevékenysége inspirálhatta Szily Aurélt, hogy ő is a szemészetnek szentelje életét és munkásságát. Bu­dapesten született 1880-ban, középiskolai tanulmá­nyait Pesten, az orvosi stúdiumokat a pesti egye­tem orvosi fakultásán s a freiburgi egyetemen végezte. Orvosdoktorrá a freiburgi egyetemen avatták. A szem fejlődéstana és anatómiája már medikus korában érdekelte s már fiatalon Lenhos- Szily Adolf. Szily Aurél Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 34. szám 2065

Next