Orvosi Hetilap, 1984. március (125. évfolyam, 10-13. szám)
1984-03-18 / 12. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
mai orvosi szakdolgozatok! A tudományt, az ismeretet közvetítik sokkal inkább, mint a gyakorlati gyógyításra adnának tanácsokat, módszereket. Nyelvi elidegenedés is van korunkban! A dolgozatok „nyelve” a rövidítések és a betűszók felé halad. A „teamek” írta dolgozatokban elveszik az ember, az orvosember, az orvos gyógyító egyénisége. Hol van már Hippokratész elve, hogy „legjobb gyógyszer maga az orvos!”. Vagy Paracelsus megállapítása: „Az orvos jelleme sokkal erőteljesebben hat a betegre, mint az összes gyógyszerek!” Vajon ezt az orvosi jellemet nem károsítják-e a FFA, AMI, ATP, TG, VT, VF stb. tudományos rövidítések, betűszók? Ma már nincsen szépsége, esztétikája, csak egy emberre, orvosra jellemző stílusa, emberi oldala a tudományos dolgozatoknak. A tudományt közvetítik, nem érződik rajtuk az emberi, az orvosi, a közvetítői alkalmazott tapasztalat. (Már csak a Levelek a szerkesztőhöz rovatnak maradt meg valami emberi, egyéni arculata!) Az orvost, aki írta a publikációt már nem érezzük a mondanivalóban. Mindent lehet computerizálni, csak az orvos-beteg viszonyt nem szabad! Ha van tudomány, az az orvostudomány, melynek művelése mögött mindig az orvost, a tudós embert is kell látnunk, éreznünk. Nem tréfásan, komolyan mondom: egyszerűbbek és érthetőbbek, orvos-beteg viszonyban „laikusabbak” és emberibbek voltak azok a régi „trivális” elnevezések! Tr . Veres Sándor dr. A hazai epilepszia-ellátásról. T. Szerkesztőség! Halász Péter dr. „Az epilepsziás mechanizmusok megítélésének néhány aktuális szemléleti kérdése” című cikkében (Orv. Hetil. 1983, 124, 2411.) a hazai epilepszia-ellátást reálisan értékeli és a fellelhető gondokat, ellátási különbözőségeket, a magasabb szintű szakorvosi minősítés hiányát említi. A területi egészségügyi ellátás, az integrált intézetekben elvileg mindenhol biztosítaná az epilepsziás betegek progresszív ellátását. A betegek viszonylag stabil száma, az elektroklinikai tünetek meglehetősen jó kuantifikálhatósága a betegek és hozzátartozóik együttműködése lehetővé tenné az adekvát ellátást. Halász dr. segítségével és támogatásával a Győr-Sopron megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet 1978. január 1-től egy gyermek és felnőtt epilepszia-ellátást biztosító Epilepszia Gondozót alakítottunk ki. Erről más helyen részletesen beszámoltunk. Teljesen egyetértünk Halász kollégával a team munka megengedhetetlen fontosságát illetően. Gondozónkban neurológus, pszichiáter, gyermekpszichiáter, elektroencephalográfus együttműködésével egységes diagnosztikus és terápiás gyakorlatot alakítottunk ki. Az évek során együttműködést alakítottunk ki az orvosszakértői intézettel, a pályaválasztási tanácsadóval, a rendőrséggel, a munkaközvetítő irodával. A helyi lehetőségeket kihasználjuk, és intézetünk állásfoglalását véleményezését mindenkor kompetensnek fogadják el. Úgy véljük, hogy sokak esetleges fenntatása a gyermek és felnőtt epilepszia-ellátás egységét illetően alaptalan, mert korszerű epileptológia eredményeit csak egy speciális érdeklődésű és gyakorlatú kollégák csoportja láthatja el, ezek képesek újabb és újabb diagnosztikus terápiás lehetőségek adaptálására. Ostorharics-Horváth György dr. T. Szerkesztőség! örömmel olvastam Ostorharics-Horváth Györgydr. hozzászólását. A győri példa valóban egyike a követendő modelleknek a korszerű epilepszia-ellátás igazai megvalósításában. Azt hiszem azonban hiba lenne valamilyen általános megoldás erőltetése. Ez vonatkozik a közös gyermek-felnőtt epilepszia-ellátás kérdésre is. Jelenleg a gyermekepilepszia ellátása a gyermekgyógyászat-gyermekneurológia szervezeti körében jobban megoldott — legalábbis Budapesten —, mint a felnőttepilepszia-ellátás. A közös gyermek-felnőtt ellátásnak is sok előnye lehetne természetesen. Az mindeképpen kívánatos lenne, hogy a jelenleg gyermek és felnőtt vonalon külön dolgozó, epilepszia irányába specializálódó ellátási egységek között az eddigieknél nagyobb kooperáció alakuljon ki. Halász Péter dr. Ch. Doppler nemzeti hovatartozásáról. T. Szerkesztőség! Pótolva a nyári olvasási restanciát, került kezembe az Orv. Hetil. 124. évf. 31. száma (1983. július 31.). Ebben az 1910. oldalon a „Könyvismertetés” rovatban olvasom Walsa Róbert dr. ismertetését H. J. Büdingen, D. M. Reutern, H.—J. Freund: Doppler Sonographie der extracraniellen Himnarterien (G. Thieme Vers., Stuttgart—New York, 1982). Az ismertetés 4. sorában olvasható a következő: „. . . Ch. Doppler prágai fizikus által. .stb. Ez a mondat leírja, hogy Ch. Doppler prágai volt,esetleg Prágában született, netán cseh származásúnak is minősül, gondolhatja a mindig jámbor olvasó. Ugyanakkor ismert, hogy fenti matematikus-fizikus 1803. nov. 29-én, vagy 30-án Salzburg városában született, tehát osztrák, legfeljebb német származású volt. Az is igaz, hogy a bécsi Pélytechnikai Intézet után 1835—1847 között Prágában dolgozott, itt írta le a róla elnevezett hullámefitérikus magyarázatát (Über das farbige Licht der Doppelsterne, Prága, 1842), majd a Selmeci Bányászati Akadémián, 1850-től ismétBécsben működött. Christian Doppler magát osztráknak tartotta, sígy tartja róla a világ is (Olbricht professzor, Bécs, Lainz, RTG Abt. — személyesközlése). Hogy Ch. Doppler hovatartozását illetően maga az ismertetett könyv fogalmazása nem kellően pontos, vagy a referáló fogalmazott pongyolán, nem állapíthattam meg, mert nem tudtam az ismertetett könyv birtokába jutni. Mindenképpen javasolom fenti félreérthető jelző korrigálását, s a korrekció publikálását úgy, hogy abból félreérthetetlenül derüljön ki Ch. Doppler nemzeti hovatartozása (emellett munkahelyeinek felsorolása stb. is megemlíthető). Per analogiam: Lehár Ferenc Bad Ischl-i zeneszerző??? Csengödy József dr Köszönöm Csengödy József dr. levelét és az abban közölt kiegészítést, bár úgy vélem, hogy az ismertetett mű mondanivalóján — és így a recenziónak lényegén — ez mitsem változtat. Egy könyvismertetés ugyanis nem terjedhet ki az ismertetett könyvben említett szakemberek életrajzi adataira. A mű 3. oldalán a szerzők Dopplert prágai matematika tanárként említik. Azt nem éreztem feladatomnak, hogy Doppler nemzeti hovatartozását, származását behatóan kutassam vagy elemezzem, minthogy ezt az eredeti mű szerzői sem tartották szükségesnek. Időközben természetesen több lexikonban utánanéztem a kérdésnek, amelyek egyöntetűen megerősítik Doppler osztrák származását. Walsa Róbert dr.