Orvosi Hetilap, 1984. március (125. évfolyam, 10-13. szám)

1984-03-18 / 12. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

mai orvosi szakdolgozatok! A tudo­mányt, az ismeretet közvetítik sok­kal inkább, mint a gyakorlati gyó­gyításra adnának tanácsokat, mód­szereket. Nyelvi elidegenedés is van korunkban! A dolgozatok „nyelve” a rövidítések és a betűszók felé ha­lad. A „teamek” írta dolgozatok­ban elveszik az ember, az orvos­ember, az orvos gyógyító egyénisé­ge. Hol van már Hippokratész elve, hogy „legjobb gyógyszer maga az orvos!”. Vagy Paracelsus megálla­pítása: „Az orvos jelleme sokkal erőteljesebben hat a betegre, mint az összes gyógyszerek!” Vajon ezt az orvosi jellemet nem károsítják-e a FF­A, AMI, ATP, TG, VT, VF stb. tudományos rövidítések, betű­szók? Ma már nincsen szépsége, eszté­tikája, csak egy emberre, orvosra jellemző stílusa, emberi oldala a tudományos dolgozatoknak. A tu­dományt közvetítik, nem érződik rajtuk az emberi, az orvosi, a köz­vetítői alkalmazott tapasztalat. (Már csak a Levelek a szerkesztő­höz rovatnak maradt meg valami emberi, egyéni arculata!) Az orvost, aki írta a publikációt már nem érezzük a mondanivalóban. Min­dent lehet computerizálni, csak az orvos-beteg viszonyt nem szabad! Ha van tudomány, az az orvostu­domány, melynek művelése mögött mindig az orvost, a tudós embert is kell látnunk, éreznünk. Nem tré­fásan, komolyan mondom: egysze­rűbbek és érthetőbbek, orvos-beteg viszonyban „laikusabbak” és embe­ribbek voltak azok a régi „triv­ális” elnevezések! Tr . Veres Sándor dr. A hazai epilepszia-ellátásról. T. Szerkesztőség! Halász Péter dr. „Az epilepsziás mechanizmusok megítélésének néhány aktuális szemléleti kérdése” című cikkében (Orv. Hetil. 1983, 124, 2411.) a hazai epilepszia-ellátást reálisan értékeli és a fellelhető gondokat, ellátási különbözőségeket, a magasabb szin­­tű szakorvosi minősítés hiányát említi. A területi egészségügyi ellá­tás, az integrált intézetekben elvi­leg mindenhol biztosítaná az epi­lepsziás betegek progresszív ellátá­sát. A betegek viszonylag stabil szá­ma, az elektroklinikai tünetek meglehetősen jó kuantifikálhatósá­­ga a betegek és hozzátartozóik együttműködése lehetővé tenné az adekvát ellátást. Halász dr. segítségével és támo­gatásával a Győr-Sopron megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet 1978. január 1-től egy gyermek és felnőtt epilepszia-ellátást biztosító Epilep­szia Gondozót alakítottunk ki. Erről más helyen részletesen beszámol­tunk. Teljesen egyetértünk Halász kollégával a team munka megen­gedhetetlen fontosságát illetően. Gondozónkban neurológus, pszi­chiáter, gyermekpszichiáter, elekt­­roencephalográfus együttműködésé­vel egységes diagnosztikus és terá­piás gyakorlatot alakítottunk ki. Az évek során együttműködést alakí­tottunk ki az orvosszakértői inté­zettel, a pályaválasztási tanácsadó­val, a rendőrséggel, a munkaközve­títő irodával. A helyi lehetőségeket kihasználjuk, és intézetünk állás­­foglalását véleményezését minden­kor kompetensnek fogadják el. Úgy véljük, hogy sokak esetleges fenn­­tatása a gyermek és felnőtt epilep­szia-ellátás egységét illetően alap­talan, mert korszerű epileptológia eredményeit csak egy speciális ér­deklődésű és gyakorlatú kollégák csoportja láthatja el, ezek képesek újabb és újabb diagnosztikus terá­piás lehetőségek adaptálására. Ostorharics-Horváth György dr. T. Szerkesztőség! örömmel olvas­tam Ostorharics-Horváth György­­dr. hozzászólását. A győri példa va­lóban egyike a követendő model­leknek a korszerű epilepszia-ellátás igazai megvalósításában. Azt hiszem azonban hiba lenne valamilyen általános megoldás eről­tetése. Ez vonatkozik a közös gyer­mek-felnőtt epilepszia-ellátás kér­désre is. Jelenleg a gyermekepi­lepszia ellátása a gyermekgyógyá­­szat-gyermekneurológia szervezeti körében jobban megoldott — leg­alábbis Budapesten —, mint a fel­­nőttepilepszia-ellátás. A közös gyermek-felnőtt ellátásnak is sok előnye lehetne természetesen. Az mindeképpen kívánatos lenne, hogy a jelenleg gyermek és felnőtt vona­lon külön dolgozó, epilepszia irá­nyába specializálódó ellátási egy­ségek között az eddigieknél na­gyobb kooperáció alakuljon ki. Halász Péter dr. Ch. Doppler nemzeti hovatarto­zásáról. T. Szerkesztőség! Pótolva a nyá­ri olvasási restanciát, került ke­zembe az Orv. Hetil. 124. évf. 31. száma (1983. július 31.). Ebben az 1910. oldalon a „Könyvismertetés” rovatban olvasom Walsa Róbert dr. ismertetését H. J. Büdingen, D. M. Reutern, H.—J. Freund: Doppler Sonographie der ext­racraniellen Himnarterien (G. Thieme Vers., Stuttgart—New York, 1982). Az is­mertetés 4. sorában olvasható a kö­vetkező: „. . . Ch. Doppler prágai fizikus által. .stb. Ez a mondat leírja, hogy Ch. Doppler prágai volt,­­eset­leg Prágában született, netán cseh származásúnak is minősül, gondol­hatja a mindig jámbor olvasó. Ugyanakkor ismert, hogy fenti matematikus-fizikus 1803. nov. 29-én, vagy 30-án Salzburg városá­ban született, tehát osztrák, legfel­jebb német származású volt. Az is igaz, hogy a bécsi Pély­­technikai Intézet után 1835—1847 között Prágában dolgozott, itt írta le a róla elnevezett hullámefitérikus magyarázatát (Über das farbige Licht der Doppelsterne, Prága, 1842), majd a Selmeci Bányászati Akadémián, 1850-től ismét­­Bécsben működött. Christian Doppler magát osztráknak tartotta, s­­így tartja ró­la a világ is (Olbricht professzor, Bécs, Lainz, RTG Abt. — személyes­­közlése). Hogy Ch. Doppler hova­tartozását illetően maga az ismer­tetett könyv fogalmazása nem kel­lően pontos, vagy a referáló fogal­mazott pongyolán, nem állapíthat­tam meg, mert nem tudtam az is­mertetett könyv birtokába jutni. Mindenképpen javasolom fenti fél­reérthető jelző korrigálását, s a kor­rekció publikálását úgy, hogy abból félreérthetetlenül derüljön ki Ch. Doppler nemzeti hovatartozása (emellett munkahelyeinek felsoro­lása stb. is megemlíthető). Per ana­logiam: Lehár Ferenc Bad Ischl-i zeneszerző??? Csengödy József dr Köszönöm Csengödy József dr. levelét és az abban közölt kiegészí­tést, bár úgy vélem, hogy az ismer­tetett mű mondanivalóján — és így a recenziónak lényegén — ez mit­­sem változtat. Egy könyvismertetés ugyanis nem terjedhet ki az ismer­tetett könyvben említett szakembe­rek életrajzi adataira. A mű 3. ol­dalán a szerzők Dopplert prágai matematika tanárként említik. Azt nem éreztem feladatomnak, hogy Doppler nemzeti hovatartozását, származását behatóan kutassam vagy elemezzem, minthogy ezt az eredeti mű szerzői sem tartották szükségesnek. Időközben természe­tesen több lexikonban utánanéztem a kérdésnek, amelyek egyöntetűen megerősítik Doppler osztrák szár­mazását. Walsa Róbert dr.

Next