Orvosi Hetilap, 1986. július (127. évfolyam, 27-30. szám)
1986-07-27 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
Differenciáldiagnosztikai szempontból hangsúlyozza a képalkotó eljárások fontosságát és kiemeli a ritkább májbetegségektől való elkülönítés nehézségeit. A közlemény fő érdeme a precíz táblázatos lexikális összegzés, és a modern szakirodalom felhasználása. Horváth Tünde dr. Epe okozta tüdőembólia, a májon végzett intraoperatív finomtabiopsia után. Decker, R., Hofmann, W., Buhr, H. (Chir. Kiin. und Path Institut Univ. Heidelberg Chirurg, 1985, 56, 666. A szerzők egy esetük kapcsán foglalkoznak a máj, illetve az epeutakon végzett beavatkozások ritka szövődményével, az epeembóliával. 61 éves betegen cholecystectomiát végeztek. Az epehólyag fala lobosan megvastagodott volt. A cholecystectomia kezdetén rutinszerűen májbiopsiát alkalmaznak. Esetükben a szárcsatornán keresztül fokozott nyomással ürült az epe. Néhány perccel a májpunctio után a beteg vérnyomása zuhanni kezdett, jobbszív-elégtelenség lépett fel. Tüdőembóliára gondolva azonnal Trendelenburg-műtétet végeztek, az embólia azonban nem volt igazolható. Rövid ideig tartó javulás után a beteg meghalt. Makroszkóposan a tüdőartériák embóliáját az autopsia sem mutatta ki, csupán az epeutak tágulatát észlelték. Histológiai vizsgálattal azonban a kis artériákban, az arteriolákban, a capillarisokban aranysárgás-barnás finoman granulált anyagot találtak, ami epének bizonyult. Az irodalomból 11 epeembóliás esetet sikerült összegyűjteniök. Ezek közül 6 volt iatrogén eredetű (PTC, PTD, tabiopsia). Embólia akkor keletkezhet, ha az intrahepatikus epeutak és az intrahepatikus vénák kommunikálnak. Normális körülmények között magasabb a vénás nyomás, mint az epeutakban uralkodó nyomás Epeútobstructio esetében ez az ellenkezőjére fordul, s epe kerülhet a vénás keringésbe. Az epe okozta embólia gyakran csak hosszabb idő elteltével derül ki, amikor egyéb betegség keztében hal meg a beteg. Az irodalomban közölt, 194 esetből álló sectiós anyagban csak 3 beteg halt meg közvetlenül a beavatkozás után. Tisztázatlan, hogy a hirtelen letális kimenetelt anaphylaxiás, esetleg kémiai-toxikus reakció, vagy a keringést elzáró mechanikus akadály okozza-e. A keringésbe kerülő normális epével szemben, ami ártalmatlan, a fertőzött epe toxikus hatású. A halál közvetlen oka lehet toxikus eredetű viscero-visceralis reflex, ami vasoconstrictiót hoz létre. A szerzők szerint az epeembólia valószínűleg nem ritka Veszélyt csak a fertőzött epe jelent. Azt a tanulságot vonják le esetükből, hogy cholestasis után tabiopsia helyett, inkább a máj széléből kis, ékalakú kimetszést végzendő szövettani vizsgálat céljából. Viczián Antal dr. Nyelőcső-átfúródás. Kezelése és eredmények. Reiter, J. J. és mtsai (Chir. Kiin. und Endoskopische Abt. Klinikum Mannheim Univ. Heidelberg), Chirurg, 1985, 56, 655. Az oesophagus perforatio leggyakrabban iatrogén eredetű. A szerzők 46 esetről számolnak be, melyek közül 45 endoscopia és 1 spontán ruptura következtében keletkezett. Az alapbetegség nagyrészt (27 esetben) malignoma volt. Az átfúródást leggyakrabban endoscopos pertubatio (23 esetben), továbbá 17 esetben tágítás, 4-szer diagnosztikus endoscopia, 1-szer a nyelőcső falának selerotizálása okozta. 26 beteget konzervative, 20-at műtéti úton kezeltek. A konzervatív therápia gyomorszonda levezetéséből, állandó leszívásból, valamint antibioticumok adásából állt. A konzervatív therápia 12 %-os letalitással járt. A 20 operált közül 10 esetben laparotomiát végeztek. Hatszor a nyelőcsövet csupán elvarrták. 4 betegen egyidejűleg Haring-tubust is behelyeztek. A thoracotomia alkalmával a perforatiós nyílás zárása és drenázs történt. A nyelőcső nyaki szakaszán 4 esetben észleltek átfúródást. A nyílás zárásán kívül kétszer gastrotomiára is sor került. Műtéti letalitásuk 30 % volt. Valamennyi esetben alapbetegségként tumor szerepelt. A palliativ endoscopos pertubatio és az oesophagus tágítása gyakran eredménytelen, ugyanakkor magas rizikóval jár. Irodalmi adatok szerint az oesophagus nerforatio halálozási aránya 50 %. Lényeges a korai diagnózis. Gyanús esetben Gastrogranhin segítségével. rtg-nel diagnosztizálható. A sebészek többsége a műtéti megoldást részesíti előnyben. Ezzel szemben Cameron 8 nyelőcső-átfúródást konzervative kezelt halálozás nélkül. A szerzők szerint, ha a nyílás kicsi, a klinikai tünetek nem súlyosak, a konzervatív kezelés részesítendő előnyben. Nagy nyílás, kiterjedt kontrasztanyag-kiömlés, láz, cardio-pulmonalis szövődmények műtétet tesznek szükségessé. Viczián Antal dr. A 60 éves férfi 20 éve tud kiterjedt pikkelysömöréről, mely miatt eddig helyi kezelésben és photochemotherapiában részesült. Kórelőzményében szívbetegség nem szerepel, de idült szeszfogyasztás igen. Felvételekor a generalizált psoriasis mellett más kórosat nem észlelnek. Kezelés: az eddigi dithranol-therapiát napi 50 mg azathioprinnel egészítik ki. 4 nappal ezután 40 °C-a láz és tachycardia lép fel; ekkor az azathioprin adását megszüntetik, erre a beteg állapota rendeződik. 3 nappal később azonban újra elkezdik ezt a therapiát, mely után 5 óra múlva rossz közérzet, 39 °C-os láz és pitvarfibrillatio lép fel. Ekkor e szer adását végleg abbahagyják; ezt követően a beteg állapota 1 óra alatt rendeződik s visszaáll a sinus-rhythmus, szabályos EKG-val. (Megjegyzendő, hogy mind a pajzsmirigyműködés, mind az ion-háztartás normális volt.) Később derült ki, hogy a beteg 7 évvel ezelőtt más intézetben már kapott pitvarfibrillatiót azathioprin adása során. E készítmény kiterjedten használt immunosuppressiv szert sikerrel alkalmazzák psoriasisban is. Mellékhatásai: csontvelődepressio, hepstotoxieitas, gastrointestinalis tünetek, valamint fertőzésekre, malignus tumorokra és teratogen elváltozásokra való hajlam. E szer adására fellépő lázas reactiókat ismeri az irodalom, ennek keletkezési mechanizmusát viszont homály fedi. A láz gyakran járom-iin oolvart,hritissel. Ugyanakkor nnfvarfibrillatio keletkezésére a szerzők nem találtak adatot e készítménnyel kapcsolatban, bár alkohol, nikotin és thyroxin hatására ezt már észlelték, emellett társulhat műtétekhez, tüdőgyulladáshoz, égéshez, mediastinalis daganathoz, lymphomához, tüdőembóliához, vese-, valamint epecolicához. A szerzők szerint betegük pavarfibrillatiójáért egyértelműen az azathioprin a felelős s így a jövőben gondolni kell e készítmény adásakor erre a mellékhatásra is. Major László dr. Pitvarfibrillatio azathioprin adására. Dodd, H. J. és mtsai (Department of Dermatology, Royal Free Hospital, London, Anglia). Brit. med. J. 1985, 291, 706. A szerzők az athioprin-idiosynkrasia okozta pitvarfibrillatio esetét észlelték. Prosztata karcinomás beteg ösztrogén kezelés alatt recidiváló vena subclavia trombózisa. H. Fischer, G. Wambach (Medizinische Klinik Köln-Merheim, und Poliklinik der Universität Köln, Lehrstuhl für Innere Medizin II.): Dtsch. med. Wschr. 1984, 109, 1725. A 64 éves betegnek (akinek 2 évvel korábban prosztatakarcinomát állapítottak meg, majd transzuretrálisan rezekálták és besugározták) szinuscsomó-betegség miatt pace-makert (p. m.) implantáltak. 4 héttel később bal felkar mély vénás trombózissal került ismét felvételre. 6 napos trombolitikus kezelés után a véna subclavia ismét teljesen átjárhatóvá vált, a beteget kumarin kezelésre állított 1843