Orvosi Hetilap, 1987. április (128. évfolyam, 14-17. szám)

1987-04-05 / 14. szám - HORUS - Barta Lajos: Véghelyi Péter 1908-1986

HORUS 1986. december 22-én 78 éves korában elhunyt Dr. Véghelyi Péter. Vele nem csupán a magyar gyer­mekgyógyászat egyik kiváló személyisége távozott, ha­nem egy rendkívül sokoldalú művelt humanista. Az a körülmény, hogy az orvostudomány nagyszerű műve­lése mellett, szinte polyhistor volt, családi hátterének is köszönhető. Származása folytán (nagybátyja Ignotus, édesapja a Nyugat jogtanácsosa) már gyermekkorában kapcsolatba került az irodalmi és művészeti élet kiváló­ságaival. A kiváló emlékezőtehetséggel bíró ifjúra — aki vonzódott mindenhez ami a kultúrával kapcso­latos — a fiatalkori élmények döntő befolyással voltak, és meghatározták szellemi fejlődését. Tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnázium­ban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvos Karán végezte. Neveltetésének és különleges nyelvér­zékének volt köszönhető, hogy az angol, német és fran­cia nyelvet csaknem anyanyelvi szinten bírta. A csa­ládi kapcsolatok révén módja volt több éven át külföldi tanulmányutakra. Mind hazai, mind külföldi elméleti intézetekben dolgozhatott, s így jól megalapozott fel­­készültséggel kezdte meg működését 1933-ban a Páz­mány Péter Tudományegyetem Gyermekklinikáján (ma Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklinika). Ennek az Intézetnek volt a tagja haláláig. Tudományos munkásságának első szakaszában pa­­razitológiával foglalkozott. 1936—41 között ebben a témakörben 12 közleménye jelent meg. A giardiasissal kapcsolatban rámutatott arra, hogy ez a sokszor tünet­szegény betegség coeliakiás állapotot utánozva a zsír­­felszívódás zavarát, fejlődésben visszamaradást és sú­lyos anaemiát okozhat. Két közleménye jelent meg erről a témáról az American Journal of Diseases of Children 1938-as és 1940-es évfolyamában. Ez a folyó­irat az egyik legrangosabb orvosi fórum volt. Ezzel a fiatal Véghelyi mint egyik legjobban idézett magyar gyermekgyógyász belekerült az orvosi világirodalomba. Paraziták előidézte gyermekbetegségek kór és gyógy­tana mű munkája alapján 1946-ban habilitált és ma­gántanári címet kapott. A klinikai kutatómunkáját mindig a legaktuáli­sabb kérdések határozták meg. A háború végén, s az ezt követő évben az éhezéssel kapcsolatos sorvadással foglalkozott. Rámutatott a kvalitatív fehérjehiány­állapot jelentőségére, és az ezzel kapcsolatos pancreas­­enzimek elválasztásának zavarára. Eredményeit a Kwashiorkór pathomechanizmusának tisztázásánál is felhasználták. A későbbiekben behatóan foglalkozott a hibernatio problémájával, különösen annak gyakor­lati hasznosításával. Kidolgozott egy olyan módszert, amellyel életveszélyes állapotban lévő gyermekek meg­menthetők voltak. Ez a kezelési eljárás nem volt időt­álló, azonban azokban az időkben mikor még intenzív osztályok nem működtek, és az inten­zív kezelés a mai­tól messze elmaradt. Véghelyi módszerének nagy jelen­tősége volt, és azt a felnőtt gyógyászatban is alkalmaz­ták. Munkássága alapján kapta meg a kandidátusi fo­kozatot. A tudományok doktora akadémiai fokozatot 1958-ban disszertációjának megvédése után kapta meg. Több mint 200 közleménye jelent meg itthon és külföl­dön. Munkásságának utolsó aktív szakaszában a perinatális állapot kérdéseivel foglalkozott. Koraszülés és intrauterin infekció címen jelentek meg az immár 77 éves tudós tollából azok a klinikai megállapítások, melyekről az Orvosi Hetilap 126. évfolyam 1509. olda­lán, 1975-ben a Levelek a Szerkesztőhöz c. rovatban olvashatunk. Világos fogalmazással jól megalapozott eredményeket ismertetett. Sok gyermekgyógyászati kézikönyvnek volt szer­zője és társszerzője. Fontos ezek közül kiemelni a Perinatal Medicine címen az Akadémiai Kiadó gondo­zásában megjelent kitűnő angol nyelvű kézikönyvet, amelyben 47 szerző munkáját rendezte sajtó alá, Ker­­pel-Frónius Ödönnel és Rosta Jánossal közösen. Ma­gyarul ez a könyv némi változtatással halála előtt né­hány nappal jelent meg, így élete utolsó óráiban még kézbevehette ezt a művet. Tudományos munkássá­ga mellett magyar—német és magyar—angol orvosi szótárt készít (természetesen kiváló társszerzők segítségével), mindkét orvosi szó­tár több kiadásban jelent meg. Az 1980-ban megjelent orvosi szótár 600 000 címszót és kifejezést tartalmaz. Az 1975-ben megjelent Gyermekgyógyászati Va­­demecum szerkesztőbizottságának elnöke volt. Ezek a kiadványok nagy segítséget jelentenek a kutatók és gyakorló orvosok számára. Több gyermekgyógyászati folyóiratnak volt ala­pítója és szerkesztője. 1947 januárjában jelent meg a Paediatrica Danubiana, az első hazai nemzetközi je­lentőségű gyermekgyógyászati folyóirat, melynek szer­kesztőbizottságában a legkiválóbb nemzetközi hírű gyermekgyógyászok vesznek részt a világ minden tá­járól. Hazai szerzők mellett a lapban cikket közöltek világhírű szerzők, többek között Debré, Eckstein, Wallgren, Lelong, Speransky. Az utolsó szám 1949 decemberében jelenhetett meg. E folyóiratnak Gegesi Kiss Pál volt a főszerkesztője, és Véghelyi Péter a szer­kesztője. E nemzetközileg elismert lapnak sajnos meg kellett szűnnie, de rövidesen helyébe léphetett az Acta Paediatrica Hungarica, amelynek főszerkesztője Ge­gesi Kiss Pál, szerkesztője Véghelyi lett, s a szerkesztői munkát haláláig nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel lát­ta el. A szakmai szerkesztői tevékenysége mellett szi­gorú nyelvi lektora is volt a beküldött cikkeknek, és tanácsaival hozzásegítette az angolul író szerzőket, hogy nyelvtudásuk, idegen nyelven való gondolkodá­suk fejlődjön. Véghelyi Péter 1908—1986

Next