Orvosi Hetilap, 1988. szeptember (129. évfolyam, 36-39. szám)

1988-09-11 / 37. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

FOLYÓIRATREFERÁTUMOK Mikrobiológia és fertőző betegségek A Lyme-kór térhódítása — az Újvilágtól az Óvilágig. Parke, A. (Szerkesztőségi köz­lemény.): Br. med. J. 1987, 294, 525. Lyme, Old Lyme és East Haddam a Connecticut folyó keleti partján fekvő, gyönyörű kisvárosok. Lakosaik közül so­kan egy krónikus, több szervrendszert érintő betegségben szenvednek. A Lyme-kór (vagy ahogy újabban a munkacsoportunk által javasolt elnevezést elfogadva nevezik — Lyme borreliosis — Ref.) szezonális, kullancsok által terjesz­tett kórkép, melyet az 1982-ben felfedezett Borrelia burgdorferi okoz. A syphilishez hasonlóan a különböző szervi manifesztá­­ciók a betegség különböző stádiumait képvi­selik. Típusos kezdeti tünet az erythema chronicum migrans, mely a kullancs csípése környékén kialakuló, a széli részekben meg­figyelhető, általános tünetek (láz, fejfájás, elesettség, tarkókötöttség) kísérhetik. Carditis az esetek 8%-ában fordul elő, gyakran okoz atrioventricularis blockot. Ed­dig egy halálesetet diagnosztizáltak a borreli­­ák myocardiumból történő izolálásával. Az arthritis—melyet 60%-os gyakorisággal ész­leltek (az Egyesült Államokban — Ref) rendszerint a nagy ízületeket érinti és kb. 10%-ában eredményez arthrosist. Hetekkel, évekkel a bőrelváltozás (ill. a kullancscsípés) után idegrendszeri tünetek léphetnek fel. E betegek 80%-ában meningi­­tisre, 70%-ában encephalitisre utaló klinikai eltérések észlelhetők. Agyidegbénulások — leggyakrabban facialis paresis — a neuroló­giai szövődmények 50%-ában fordulnak elő. Connecticut államban közel 1000 ese­tet jelentettek 1985-ben. Nagy-Britanniá­ban az első Lyme borreliosisban szenvedő beteget 1986-ban közölték. Rövid időn be­lül újabb 3 idegrendszeri esetet észleltek (1. alább). A szerkesztőségi kommentár felhívja a figyelmet, hogy a kórkép „megérkezett” Angliába, és számítani lehet az USA-ban ész­leltekhez hasonló méretű elterjedésére. (Ref.: A kórkép európai gyakoriságára utal, hogy az NSZK-ban, Svédországban, Ausztriá­ban évente több mint 1000 új esetet jelentenek. A serológiai vizsgálatok László kórházi beveze­tése — 1986. májusa óta — eltelt egy év alatt 82 ízben diagnosztizáltunk Lyme borreliosist.) Lakos András dr. *­­ lon. Kullancscsípést nem vett észre. Kétol­dali perifériás facialis paresist találtak, me­ningealis izgalmi tünetet már nem észlel­tek. Liquorában 28­ pl lymphocytát, és 3,2 g/l fehérjét mutattak ki. Borrelia burgdorferi antitest­­itere 1: 256 volt. Pa­­rentera és penicillin- és oralis tetracyclin­­kezelés mellett tünetmentessé vált. 2. 42 éves férfi a bal mellkasfélbe sugárzó fájdalmat érzett a hátában, ahol egy kis területen zsibbadást is észlelt. Egy hónappal később elesetté vált, fogyott, és bal oldali facialis paresis alakult ki. Két nappal ké­sőbb a jobb arcfél is megbénult és mindkét kezében kellemetlen zsibbadást érzett. Ery­­themája nem volt. Liquorában 498­ pl lymphocytát és 1,48 g/l fehérjét találtak. Borrelia burgdorferi antitest­­itere 1:1024 volt. 4 X 500 mg oralis, penicillin-kezelés mellett meggyógyult. (Általánosan elfoga­dott, hogy ennél nagyobb, 20 ME/die iv. pe­nicillin 14 napos adása szükséges — Ref.) 3. 10 éves leányt kullancs csípte, erythe­­mája nem volt. Egy hónappal később a retroaricularis és a submandibularis nyirok­csomói megduzzadtak, fejfájásról panasz­kodott. Bal oldali facialis paresis alakult ki. Liquor vizsgálat nem történt. B. burgdorferi antitest szint 1: 256 felett volt. Ampicillin- és steroid-kezelés mellett gyógyult. Mindhárom betegnek típusos idegrend­szeri tünetei voltak. Csak egy beteg emlé­kezett kullancscsípésre, és csak egy esetben jelentkezett a Lyme-kórra oly jellemző erythema chronicum migrans. Mindhárom esetben perifériás facialis paresis volt a ve­zető tünet. A szerzők azt a következtetést vonják le, hogy csak az orvosi ismeretek hiányával magyarázható, hogy korábban nem diagnosztizáltak Lyme-kórt, és hogy a kullancscsípés felismerésének ill. az ery­thema chr. migransnak a hiánya nem zárja ki a betegséget. A diagnózis megállapításá­ban a serológiai vizsgálat segített. Lakos András dr. minta közül 2 adott pozitív eredményt, míg a Habarovszkból, mint keleti tartományból származó 9 savó közül 4 volt pozitív. A Le­ningrad tartományból származó 21 savó kö­zül 7-et találtak pozitívnak, itt 2,560-as hígí­tásban is kaptak eredményt. A viszonylag kevés adatból messzemenő következtetése­ket nem lehet levonni, de a betegség előfor­dulása kétségen kívül igazoltnak tekinthető. Sipos Attila dr. A Lyme-kór három újabb esete. Bate­man, D. E. és mtsai (Wessex Neurological Centre and Department of Dermatology, Southampton General Hospital, Southamp­ton S09 4XY): Br. med. J. 1987, 294, 549. Röviddel az első angliai esetismertetés után 3 újabb idegrendszeri szövődményt észleltek, melyből arra következtetnek, hogy a Lyme-kór lényegesen gyakrabban fordul elő Nagy-Britanniában, mint ahogy azt diagnosztizálják. 1. Egy 23 éves férfi tarkókötöttség, fej­fájás és a bal arcfél gyengesége miatt került felvételre. Egy hónappal korábban spon­tán gyógyuló erythema keletkezett a hasfa­A Lyme-kór prevalenciája a Szovjetunió­ban. Korenberg, E. I., Scserbakov, S. V., Kjucsecsenyikov, V. N. (Gamaleja Inst. Moszkva): Med. Parazitol. Parazitar. Bo­­lezn. 1987, 40, 71. A Lyme-kór elterjedésének vizsgálatára a Szovjetunióban az 1985—1986-os évek fo­lyamán kiterjedt szerológiai vizsgálatokat, elsősorban indirekt immunfluoreszcenciát végeztek. A betegség terjesztésével a Szovjet­unióban az Ixodes ricinus és az Ixodes per­sulcatus kullancs fajok gyanúsíthatók. A kü­lönböző fertőzött vidékekről származó ada­tok elemzése azt bizonyítja, hogy a borrelio­­sisok elterjedtsége hasonló a kullancs ence­phalitis vírus elterjedtségéhez. A Lyme-kór természetes gócai gyakoriak a tajga déli ré­szein, valamint a lombhullató erdőkben. A fertőzés megtörténtét kevés savó vizsgála­ta alapján lehetett igazolni; e savók zömmel lábadozó betegektől származtak. A rekon­­valeszcens savók a Szovjetunió 8 tartomá­nyából származtak. Az Észtországból és Ka­­lininből, mint nyugatról származó 5 savó­Brazil purpurás láz: megelőző purulens conjunctivitissel társult epidemiás purpura fulminans. D. Fleming és mtsai (Brazíliai purpurás láz­kutató Csoport, CDC, Atlan­ta), Lancet, 1987, 2, 757. 1984 utolsó negyedében 10 (3 hónapos és 5 éves), átlag 30 hónapos életkorú gyer­mek betegedett meg egy brazíliai kisváros­ban (Promissao), magas láz, hányás, hasi fájdalom heveny tüneteivel. A lázat követő 12—48 óra múlva purpura keletkezett vas­cularis collapsussal, perifériás necrosissal. Mind a 10 gyermek meghalt. Nem volt N. meningococcus meningiti­­sük, az egyéb bacteriológiai, serologiai le­letek is negatívak voltak, és a boncolás sem derítette fel a kórokat. Hasonló — fel nem ismert — 13 eset fordult elő — a halott­vizsgálati jegyzőkönyvek alapján — átlag 36 hónapos életkorú gyermekekben (Londrina városában, 250 km-re a fenti várostól). Tüneteik: láz, hányás, hasi fáj­dalom, purpura, hypotensio, ismeretlen eredetű shock. Meningitis ezekben sem fordult elő, jellemző volt a végtagokon ész­lelt necrosis. Közülük heten haltak meg. Ugyancsak hasonló­­ — sporadikusan elő­fordult — gyermekbeteget észleltek hat másik városban, 100 km-re Promissaótól. A 10 promissaói betegnek a heveny beteg­ség előtt 3—15 nappal purulens conjunctivi­­tise volt. Bár egyikükben sem oltották le a conjunctiva váladékot, az epidémia idején egyéb kötőhártya váladékból Haemophilus aegyptius tenyészett ki. Ugyanezt tenyésztet­ték ki egyik betegük haemorrhaghiás bőr­­kaparékából. A kórokozót az A—25 me­­gadalton plasmid különböztette meg Brazíli­ában kitenyésztett, más conjunctiva izolátu­­moktól. A klinikai, laboratóriumi vizsgála­tokat táblázaton foglalják össze. Fontosab­bak: thrombocytopenia, megnyúlt proth­rombin idő, a liquor Gram-festése, és a te­nyésztés (N. meningitidis, Haemophylus infl., Streptococcus pneumoniae), valamint a coun­ter elektrophoresis negatív eredményűek. Az átlag endotoxin szint az akut szak­ban 675 pg/ml volt a 10 beteg sezumában. Az egészséges gyermek­kontrollok átlaga: 25 pg/ml. Liquor fos átlag: 26, domináló­­an lymphocyták, glucose: 54 mg/dl, fehér­je: 28 mg/dl, vér fos átlag: 13,2 (pálca 14, karélyos 56, lymphocyta 29%). Patholo­gie : bőr és nyálkahártya vérzés, lymphocy­ta beszűrődés a lépben és a nyirokcsomók­ban, agy, tüdő oedema, mellékvese vérzés. Nem észleltek sem vírus záradék testeket, sem bacteriumokat. Az immun­festés is negatív eredményű volt. Részletesen elem­zik az epidemiológiai kérdéseket. (Ref.: az internacionális turizmus várha­tó növekedése közel hozhatja hozzánk ezt a kórképet is. Jó, ha tudunk róla.) Barna Kornél dr. 1987

Next