Orvosi Hetilap, 1988. szeptember (129. évfolyam, 36-39. szám)

1988-09-11 / 37. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

, 1988 Haemophilus aegyptius bacteriaemia brazíliai purpurás lázban. S. Berkley és mtsai (Brazíliai purpurás láz­kutató Cso­port, CDC, Atlanta), Lancet, 1987, 2, 761. Hivatkoznak az előző — 1984. évi — járványt leíró közleményre. Az általuk ész­lelt, 1986. évi március—májusi járvány 11, egy­ tíz éves gyermekbeteget érintett. 10 gyermek véréből és 1 vérrel szennyezett liquorából Haemophilus aegyptiust izolál­tak. Öt eset klinikuma hasonlított az elő­zőkhöz, öt másik enyhébb volt, nem tör­tént bőrvérzés. Megállapították, hogy a haemocultura érzékeny módszer a BPF (Brazilian Purpuric Fever) diagnosztikájá­ban. A conjunctivitis kezelése nem akadá­lyozta meg a BPF klinikai tüneteinek ki­alakulását, mégis a systemás betegség he­veny stádiumában alkalmazott iv. ampicil­­lin, chloramphenicol therápia jobb túlélési lehetőséget jelentett, jelezvén, hogy a korai kezelés megelőzheti a betegség progresszó­­ját. A pozitív haemoculturák jelzik a mik­roorganizmus direkt kóroki szerepét a BPF pathogenesisében. Barna Kornél dr. Legionellák előfordulása kórházak és szállodák melegvíz-mintáiban. Habicht, W. Müller, E. H. (Stall. Med. Unters. Amt, D-3300 Braunschweig), Hyg. + Med. 1987, 11, 233. A szerzők 39 kórházból és 62 szállodából származó melegvíz-mintákból Legionellákat tenyésztettek ki. 772 minta közül (480 kórhá­zi, 292 szállodai) összesen 554 Legionella törzset (476 kórházi, 68 szállodai eredetű) tenyésztettek ki. A kitenyésztett törzsek kö­zül 6 L. dumoffi-nak, 133 L. pneumophila­­nak bizonyult, a többi azonosítása még hosz­­szabb vizsgálatokat igényel. A L. pneumo­phila 10 alcsoportja közül 8 alcsoportba való törzset találtak, a legtöbb a 3-as, majd az 1 -es és a 2-es alcsoportba tartozott (55,34, Ш, 28). Az eredmények azt mutatták, hogy a kórházi és szállodai melegvíz-hálózat a Legionellák tenyészhelye. A Legionella szeret amoebák­­kal együtt előfordulni, s a törzsek 57%-a amoebás vízből tenyészett ki. Általában a kissé savanyú, magas vezetőképességű vizek a legkedvezőbbek a Legionellákra, a legjobb a 45—55 °C, s réz jelenléte gátolja e mikro­bák szaporodását. A kórházi vizek magas pozitív aránya megmagyarázza a kórházi légionárius beteg­ség — esetleg járványszerű — előfordulását. Nikodemusz István dr­­vakat gázkromatográfiával határozta meg. Az összes legionella külső sejtfalában lévő proteinek identifikálására elektroforézist alkalmazott. Legionella pneumophilában sikerült egy fő proteint (MOMP) kimutat­ni, melynek molekulasúlya 29 kg. Az ubi­­quinonok, zsírsavak és membránproteinek elemzésével a Legionella pneumophila tör­zsek jelentős számát lehetett mind a bete­gekben, mind a müncheni ivóvízellátás te­rületén megtalálni, ami egybevágott a tör­zsek immunológiai úton történt kiválasz­tásakor kapott eredményekkel. Legionella pneumophila membrán antigénjei házi­­nyulak hyperimmunszérumaival reagálva fajspecifikus kötések mellett, egyes 22 és 28 kg közötti csoportspecifikus mintát is mutattak, amelyek ezüstfestéssel a bakteri­ális sejtfalhoz tartozó lipopopolysacchari­­dákhoz tartoztak. Indirekt immunfluores­­cens assay és/vagy egy a szerző által kifej­lesztett enzim immunfluorescens assay (ELISA) alkalmazásával kb. 15000 beteg szérumát vizsgálták meg legionella ellenes antitestek irányában. Közülük 400 legio­­nellosist tudtak bizonyítani. A szerológiai és tenyésztéses eljárások mellett kiegészí­tésként FITC-jelzett antiszérummal direkt legionella, a vizeletben ELISA valamint nitrocellulose (dot-blot) segítségével anti­gén kimutatást is végeztek. A betegek szérumával és a legionella sejtfalantigénnel végzett immunológiai (immunbiot) vizsgálatok arra utaltak, hogy a megbetegedés korai szakában első­sorban a csoportspecifikus lipopolysa­­charid szerkezetekkel szemben képződnek ellenanyagok. Az alkalmazott immunbiott technika rendkívül hasznosnak bizonyult a diagnosztika számára, mivel a jellegzetes immunkomplexek alapján lényeges követ­keztetések vonhatók le az ELISA és IFA fajlagosságát vonatkozóan. Hasonló kísér­leteket más, pathogénként ismert legionel­la speciesek sejtfalantigénjével is végeztek. Ezáltal sikerült mintegy 70 nem Legionella pneumophila által okozott megbetegedést verifikálni. A más legionella speciesek által létrehozott pneumoniák viszonylagos gya­korisága eléri a 30%-ot. Barzó Pál dr. Emberi szemgödör fertőzése Aspergillus stromatoides-szel. Sacho, H. és mtsai (Dept. Med. Microbiol. Univ. Witwaters­­rand, Johannesburg), Mycopathologia, 1987, 97, 97. Az Aspergillus stromatoides eddig nem szerepelt az emberi pathologiában, még nem írtak le általa okozott megbetegedése­ket. Feltehető azonban, hogy gyengült im­munrendszerű egyéneknél különböző gyulladásokat idézhet elő. A szerzők egy szemgödörben lévő szövetek fertőzését fi­gyelték meg, amelyekért a fenti mikroba volt felelőssé tehető. A szemgödri lágyré­szek fertőzése 3 és fél éven át tartott, elein­te nem okozott különösebb zavart. A ke­zelés, amivel próbálkoztak, Amphopteri­­cin , 5-fluorocytosin, továbbá rifampicin, nem járt eredménnyel. A páciens ez után agyi következmények miatt — feltehetően a kórokozó folyamatosan ráterjedt az agy­ra — kórházba került, itt 7 hónapos, szin­tén sikertelen kezelés után, amely a fenti gyógyszerekkel történt, meghalt. Nikodemusz István dr. Nem minden legionella pneumoniát Legio­nella pneumophila okoz. Ehret, W. (Max v. Pettenkofer-Institut für Hygiene und Me­dizinische Mikrobiologie der Universität München): Fortschr. Med. 1987,105, 646. A Legionella pneumophila 12 felfedezett szerológiai variánsa mellett további 21 speci­es vált ismertté. Ez a változatosság igen meg­nehezíti a bakteriológiai diagnosztikát. A szerző ezért célul tűzte ki, hogy a legionel­lák sejtfalának alkotórészeit felderítse, ame­lyek mint antigének igen hasznosak a legio­nellák szerológiai izolálásához. A bakteriális sejtburok ubiquinonjainak vizsgálatát HPLC (High Pressure Liquid Chromatography) segítségével, a Legio­nella pneumophila sejtfalában lévő zsírsa­Aspergillosis májátültetés után, mint kór­házi fertőzés. Lie, T. S. és mtsai (Chirurg. Univ. Klinik 5300 Bonn), Dtsch. med. Wschr. 1987, 112, 297. Májátültetés után 3 héten belül 5 ugyan­azon kórteremben lévő beteg közül 3-nál műtét utáni aspergillosis fejlődött ki. Mindhárom eset halállal végződött. Az el­ső betegnél nem voltak specifikus tünetek s a fertőzést csak a boncolás után sikerült megállapítani. A második betegnél a tüdő­tünetek s a harmadiknál az agyi tünetek jellemezték a fertőzést, ezen utóbbi két be­tegnél a kórokozó, Aspergillus fumigatus, kinőtt a köpetből és a bronchusmosó fo­lyadékból. A betegség mindhárom esetben gyors lefolyású volt s az alkalmazott keze­lés nem járt sikerrel. Megkísérelték a fertő­zés forrásának a kiderítését; valószínűleg az intenzív osztály mellett lévő virágáll­vány volt a gomba kiindulásának helye. A szerzők javasolják, hogy az Aspergillus esetleges gócait is tartsák távol az immu­­nológiailag legyengült betegektől. Nikodemusz István dr. Parvovirus B19-fertőzések gyakorisága. Schwarz, T. F. és mtsai (Max von-Petten­­koffer-Inst. f. Hygienie und Med. Mikrobi­ologie der Universität München): Dtsch. med. Wschr. 1987, 112, 1526. Az emberi parvovirus 2 119 felfedezése a hepatitis-B-szűrés program keretében történt (Cossart, Y. E. és mtsai, 1975). A parvovirusokkal történő fertőzések szá­mos állatfajnál ismeretesek és a jelentősé­gük különböző. Emberi vonatkozásban a B19-fertőzést különböző kórképekkel hoz­ták összefüggésbe, leggyakrabban az ery­thema infectiosum-mal, de egyéb körfolya­matokra is kiterjedhet: anaemia ehr.­hae­molytica, mint a thalassaemia, pyruvat­­kinase-hiány, sphaerocytosis, hydrops fe­talis (40%) stb. A fertőzés útja: cseppfertő­zés, de vérrel és plazmatermékekkel is le­hetséges. Rövid idő óta a B19 csontvelő­kultúrákban is szaporítható. A szerzők először végeztek az NSZK- ban seroepidemiológiai vizsgálatokat a B19-fertőzés praevalentiáját illetően. Gyermekek, serdülők, felnőttek B19-elleni IgG-osztályú antitesteit (anti-B 19-IgG) ELISA-eljárással vizsgálták. A további vizsgálataikban az anti-B 19-IgM pozitív betegek klinikai spektrumát tanulmányoz­ták. 768 gyermek és serdülő (1—15 éves) egyén savóját vizsgálták a müncheni egye­temi gyermekklinikáról (n = 76), vala­mint 18—68 éves donor (n = 692) vérét a Bajor Vöröskereszt véradó szolgálatától ELISA-technikával anti-B 19-IgM-re. A savók 38,4%-a volt anti-B 19-pozitív. A nők (47,5%) a férfiak (32,5%) közti anti- B 19-IgG-praevalentia szignifikáns különb­séget mutatott. 49 esetben friss B 19-fertő­­zést tudtak az anti-B 19-IgM­ kimutatásá­­val megerősíteni. A következő kórképek savaiban tudták kimutatni: erythema in­fectiosum (n = 7), tisztázatlan eredetű exanthema (n = 26), hydrops fetalis (n = 2), átmeneti anaemia (n = 1), juveni­lis polyarthritis (n = 1), lymphadenitis, arthralgia (n = 1), és asymptomás lefolyá­sú kórkép (n = 2). Egy asymptomás do­nor vérkonzervében és egy hydrops fetalis amnionfolyadékában nucleinsav hydroli­­satióval viralis B19—DNA-t mutattak ki.

Next