Orvosi Hetilap, 1992. szeptember (133. évfolyam, 36-39. szám)

1992-09-27 / 39. szám - Pávics László: Acetazolamid provokációval kombinált vérátfolyás-vizsgálatok lehetőségei az ischaemiás cerebrovascularis betegségek diagnosztikájában

3. táblázat: Kombinált agyi vérátfolyás vizsgálatok eredménye az összes cerebrovascularis betegekben (nyugalmi/terheléses vizsgálat) 4. táblázat: Kombinált agyi vérátfolyás vizsgálatok eredménye TIA miatt vizsgált betegek csoportjában (nyugalmi/terheléses vizsgálat) Hemisphaerium a nyugalmi, mind az acetazolamid provokációt követően normális cerebralis perfusiós viszonyokat találtunk, míg egy beteg nyugalmi vizsgálatának képein kis kiterjedésű frontális hypoperfusióra utaló jeleket figyeltünk meg, amelyek azonban acetazolamid adását követően már alig voltak láthatóak. A 26 különböző eredetű és súlyosságú cerebrovascula­ris betegből (egy esetben a tünetek kétoldali megbetege­désre utaltak) 18-ban utalt a nyugalmi vizsgálat a tünetek­nek megfelelő hemisphaerium vérátfolyás zavarára (18/26 - 69%). Az acetazolamid provokáció a hypoperfu­sióra utaló képi elváltozások előfordulását kifejezetten megnövelte (22/26 = 85%). Négy esetben a klinikailag tünetmentes hemisphaeriumnak megfelelően is észleltünk hypoperfusiót, melyek acetazolamid hatására két esetben kifejezettebbé váltak, a másik kettőben pedig csökkentek (3. táblázat). TIA miatt vizsgált személyekben a vérátfolyás- vizsgá­lat pozitivitása a tüneteknek megfelelő hemisphaeriumban a nyugalmi 55%-ról (6/11), terhelés után 82%-ra (9/11) nö­vekedett. Acetazolamid adását követően megjelenő, illetve fokozódó hypoperfusiót összesen 7 esetben (7/11 -64%) figyeltünk meg. A tünetmentes oldalon egy esetben láttunk perfusiós zavarra utaló körülírt radioaktivitás csökkenést, ami acetazolamid adását követően jelentősen mérséklődött (4. táblázat). Azokban a személyekben, akikben a neurológiai vizs­gálatok komplett ischaemiás stroke utáni állapotot igazol­tak, a nyugalmi vizsgálat képei a klinikai tüneteknek meg­felelő oldal vérátáramlás zavarát nagy arányban jelezték (12/15 - 80%). Acetazolamid provokációt követően — a TIA csoporttal szemben — a vizsgálat a pozitív esetek szá­mát alig növelte (13/15 – 87%) és ugyancsak ritkábban észleltük a hypoperfusio mértékének fokozódását (4/15 =27%) (1—3. ábrák). Ezzel szemben a kontralaterá­lis hemisphaeriumban kifejezettebbé váló lokális aktivitás­csökkenést ebben a betegcsoportban 2 esetben figyeltünk meg (5. táblázat). A semiquantitativ értékelés a TIA betegcsoportban kü­lönösen a nagyagyi félteke vérátfolyásának csökkenését je­lezte, de több esetben a keresztezett cerebellaris diaschisis fokozódása is jól mutatta a tüneteknek megfelelő oldalon a vascularis rezerv kapacitás csökkenését (6. táblázat). A komplett stroke-os betegekben vizsgált paramétereink azonos számban utaltak a tünetekért felelős, illetve a tünet­mentes hemisphaerium kóros vascularis reaktivitására (6. táblázat). Hemisphaerium tüneteknek megfelelő tünetmentes Normális/normális 4 (15%) 20 (84%) Normális/kóros 4 (15%)0 (0%) Kóros/csökken 8 (31%)2 (8%) Kóros/változatlan 3 (12%)0 (0%) Kóros/nő 7 (27%)2 (8%) Összesen 26 (100%) 24 (100%) tüneteknek megfelelő tünetmentes Normális/normális 2 (18%) 10 (91 %) Normális/kóros 3 (27%)0 (0%) Kóros/csökken 1 (9%)1 (9%) Kóros/változatlan 1 (9%)0 (0%) Kóros/nő 4 (36%)0 (0%) Összesen 11 (100%) 11 (100%) 1. ábra: A 27. sorszámú eset nyugalmi agyi vérátfolyás SPECT képe (transzverzális metszetek). A jobb oldali stroke lokalizációjának megfelelően frontálisan perfusiós defektusra utaló aktivitáshiány, temporoparietálisan hypoperfusiót jelző aktivitáscsökkenés látható 2. ábra: A 27. sorszámú eset acetazolamid provokáció után végzett agyi vérátfolyásvizsgálatának SPECT képe. A jobb oldali elváltozások a nyugalmi vizsgálathoz képest kifejezettebbé váltak

Next