Orvosi Hetilap, 1993. október (134. évfolyam, 40-44. szám)

1993-10-17 / 42. szám - Jobst Ágnes: Bugát Pál, a magyar orvosi szaknyelv megújítója

zását ajánlják láz ellen. Egész testet érintő hideg vizes borogatások 30 perc alatt 0,5 °C-szal, 1 óra alatt 1 °C-szal csökkentik a hőmérsékletet. Dy módon 2­2 óra alatt a betegek 65%-ában 1,5 °C hőmérséklet­csökkenést lehet elérni. Az állott vizes bo­rogatás kevésbé hatásos, bár azt a betegek jobban tűrik. A fenti módszerek sikertelensége után nyúl az orvos az antipyreticumokhoz. Ezek „placebo kísérletben” különböző hatásfo­­kúak. Az aszpirin, paracetamol, a nem ste­roid gyulladáscsökkentő szerek egyenlő ér­tékűek. Alkalmazásuk után 30 perccel bekövetkezik a hőmérséklet-csökkenés, ez 1 óra alatt 1—2 °C is lehet. Óvatosságra int, hogy az aszpirin és paracetamol együt­tes alkalmazása toxikus lehet. A szerző az aszpirinről az alábbi véle­ményt fogalmazza meg: nem egyedüli szer ma már, a Reye-syndromával való kapcso­lata óvatosságra int. Gyermekek virális fer­tőzésében jelentkező láz esetén alkalmazá­sa jogosult. Óvatosság ajánlatos a vírusos lázak esetén, annál is inkább, mert az utób­bi időben amerikai szerzők kapcsolatot mu­tattak ki a Reye-syndroma és az aszpirin között. A paracetamol elsőrendű láz- és fájda­lomcsillapító. Adagja 15—20 mg/kg/nap, 4—6 napon át. A betegek általában jól tű­rik, ritkán okoz heveny vagy krónikus he­patitist. A paracetamol sulfatálás révén me­­tabolizálódik, amibe belesegít a glucuron­­conjugatio és az oxidatio. Fiatal gyerme­kekben valószínűleg a jelentős oxidatív anyagcsere nyújt védelmet, heveny paracetamol-mérgezés esetén is. A nem steroid jellegű, gyulladásellenes szerek közül a propion-sav származékok, a fentiek mellett, még jelentős fájdalomcsil­lapító és antipyretikus hatással is rendel­keznek. Gyermekeknél a juvenilis arthritis mellett ezeket nemigen alkalmazták. Az ibuprofen és a naproxen sajátos lázellenes hatással rendelkeznek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az ibuprofenek (5 mg/kg/dosis) átlagban 2 °C-kal csökkentik a hőmérsékletet. Ártalmatlan voltuk miatt előnyösebbek a paracetamoloknál. Hatá­suk is hosszan tartóbb. Időnként gastroin­testinalis izgalmat okozhatnak, a non­­steroid készítmények következményeként. Legkisebb adagjuk (0,625 mg/kg/dosis) csak nagyon kis hatást gyakorolt a hőmér­sékletre. Az ibuprofen nemkívánatos hatá­sa: bőrpír, bőrkiütés. Egyesek szerint a 6 mg/kg ibuprofen hatásosabban csökkenti a hőmérsékletet, mint a 10 mg/kg aspirin, vagy 12,5 mg/kg paracetamol. Az ibupro­fen szuszpenzióban való alkalmazása a gyermekkorbani hatásosságát még meg is könnyíti (naproxen). Összefoglalásban a szerző kiemeli, hogy gyermekkorban a láz kardinális jel, ami sürgős kezelést igényel. A tünetektől füg­getlenül, csökkentésére a paracetamol a vá­lasztandó szer, bár a fizikális beavatkozá­sok is méltánylandók, hiszen ezek önmagukban is, esetenként elégségesek le­hetnek. A nem steroid jellegű készítmé­nyek egyes esetekben ugyancsak haszno­­­saknak mutatkoztak, így az ibuprofen, amely a paracetamollal azonos hatás­értékű. Kövér Béla dr. A szülési mód és az otitis mucosa közötti kapcsolat. Mansfield, C. J. és mtsai (Cen­ter for Health Services Research and Deve­lopment, Building ,,N”, Physicians’ Quad­rangle, Greenville, NC 27858): Arch. Fr. Pediatr., 1993, 50, 97. Az otitis mucosa (a. m.) a leggyakoribb csecsemőbetegség. A vizsgált csecsemők kb. 10% -a, 1 éves koron belül mintegy 50%-a szenved ebben a betegségben. Az otitis mucosa heveny formáját (h. o. m.) jelzi a középfülben észlelt folyadék, amit kifejezett fájdalom is kísérhet, halláscsök­kenéssel, ingerlékenységgel együtt; ehhez még láz és rosszullét is társulhat. A beteg­ség néhány napot, de pár hónapot is igény­be vehet, megváltoztatja a középfül szöveti struktúráját, véglegesen is süketté teheti a gyermeket, megváltoztatja a beszéd alaku­lását és növeli a recidívák jelentkezését. Az USA-ban 2 milliárd dollárra teszik azt az összeget, amit az o. m. kezelésére évenként fordítanak. Az o. m. oka még nem eléggé ismert: a szülési mód, a császármetszés le­het, hogy provokálja jelentkezését. Min­denesetre a császármetszéses szülések szá­ma az USA-ban többszörösére emelkedett. Egyes felmérések szerint a császármetszé­ses szülések száma 1987-ben 40%-a volt a szüléseknek. Megjegyzendő, hogy az USA-ban a császármetszés a leggyakrabban alkalmazott módszer. A kérdésről folytatott legújabb kutatások szerint a császármetszés útján történő szülések aránya komparál a szocioökonómiai háttérrel, s ez nem egye­zik az anya korával, szülései számával, a gyermek születési súlyával, a faji eredettel, a szülési komplikációkkal. Az USA-ban a császármetszés átlagban 7186 dollárba ke­rül, szemben a természetes (intézményben végzett) szüléssel, aminek az „ára” 4149 dollár. (Megjegyzem: ebből semmi mesz­­szemenő, főleg „politikai állásfoglalás” nem vonható le, azon túl, hogy az ún. sza­bad világban mindennek ára van. ( Ref.) Maga a császármetszés veszélyt jelent az anya, de a gyermeke számára is. Fokozza a légúti fertőzés veszélyét s így a felső léguta­­két is. Legújabb vizsgálatok szerint a csá­szármetszés növeli az o. m. veszélyét, csökkenti a középfül ventilációját s kóros surfactans termelést eredményez. Régi tanulmányok is beszámoltak a szü­lés módjának hormonális változásáról s ar­ról, hogy a császármetszéssel született­ gyermekeknél fokozódik a légzési elégte­lenség, zavar veszélye. Kétségtelen, hogy a foetus amnion­ folyadékot nyel, ami külön­böző testanyagokat tartalmaz. Az is bizo­nyos, hogy a középfül fertőzése és az amni­­onfolyadékban fellelhető meconium-anya­­gok között kapcsolat van. A meconiumos amnionfolyadékkal született gyermekek vi­tathatatlanul nagyobb — o. m. — veszély­nek vannak kitéve. Daniel és mtsai az o. m. endogén és exo­­gén tényezőit — bár nem utalnak a császár­­metszés közvetlen szerepére — egyértel­műen a császármetszéses szülések meg­szaporodásában látják. A szerzők által végzett epidemiológiai ta­nulmány, ami azt vizsgálta milyen kü­lönbség van az o. m. gyakoriságában a per­­vaginálisan, ill. császármetszés útján szüle­tettek között, retrospektív elemzésű, na­gyon gondos kutatáson alapult, arra a véleményre jutott (1987—1990. évek ered­ményei alapján), hogy nem csak a szülés módja játszott szerepet az o. m. előfordulá­si gyakoriságában. A szerzők megállapítják, hogy az általuk végzett prospektív tanulmányt és a kapott eredményeket még ellenőrizni kell: a táp­lálkozási mód szerint, de a megelőző légúti zavarokat is figyelembe véve, a nemet, a fajt, a környezeti tényezőket is mérlegelve (szülés, terhesség, az anya kora, egészsége stb.). Oly nagy számú tényező van (az emlí­tetteken túl antibiotikumok, táplálási mód, anaestheticumok stb.), amelyek ebben a kérdésben szerepet játszhatnak, s amelyek lehetetlenné teszik az egyértelmű állásfog­lalást. A hipotézis mindenképpen biológiai marad. A betegség és a gyanított etiológiai hatás fokozott jelentkezést eredményez. A szenvedések jelentősek, az áruk oldásukra, igen magas. Úgy vélik, hogy ilyen körül­mények között a császármetszésre a döntést komolyabban kell megfogalmazni. Kövér Béla dr. A lactulose + mannitollal végzett per­­meabilitási teszt értéke gyermekek coeli­­akiás betegségének szűrésében és ellenőr­zésében. Leke, L. és mtsai (Service de Pédiatrie II, CHRU, F-80054 Amiens, Ser­vice de Pédiatrie, Hôpital Saint-Vincent­­de-Paul, F-75674 Paris). Arch. Fr. Pediatr., 1992, 49, 33. A coeliakia betegség (c. b.) folyamán egyes kutatók kimutatták felnőttekben, hogy az intestinalis permeabilitas (I. P.) egyes mar­kerek részére káros. Kiderült, hogy a mo­­nosaccharidok (mannitol, rhamnose) kis molekuláinak absorptiója csökken, más­részt paradox módon növekszik a disaccha­­ridok (cellobiose, lactulose) absorptiója, amelyek valószínűen áthatolnak az interenterocyta-téren a mucosában és a vil­losus rétegen. Gyermekekben egyesek szo­ros kapcsolatot mutattak ki az I. P. teszt eredményei és a szövettani leletek között, a glutén kiiktatása előtt és alatt, s annak a táplálékba való újabb bevezetése után. A szerzők jelen munkájukban kimutatják biopsia segítségével nyomon követett gyer­mekekben a c. b. által indukált I. P. anomá­liákat. A gyermekek ellenőrzése kizárólag az I. P. teszt segítségével történt, ami mel­lett analizálták a mannitol és a lactulose vi­zelettel való kiválasztását s ez utóbbiak ér­tékeinek egymáshoz való viszonyát. A fentieket előrebocsátva, a szerzők részletesen leírják beteganyagukat (15 gyer)

Next