Orvosi Hetilap, 1993. október (134. évfolyam, 40-44. szám)

1993-10-17 / 42. szám - Jobst Ágnes: Bugát Pál, a magyar orvosi szaknyelv megújítója

тек, koruk 1—12 év, 9 leány, 6 fiú), a kü­lönböző értékeket táblázatban is bemutat­va, és a vizsgáló módszerüket: vizelet L/M (lactulose-mannitol arány), szövettani vizs­gálat és az I. P. teszt eredményeit. Adatai­kat a Student-­ próba segítségével analizál­ták, meghatározták a középértéket és a standard deviatiót. Az orálisan adott két marker anyagot (a lactuloset és a mannitolt) a gyermekek jól tűrték. A betegek tápláltsági állapotát az anthropometriás paraméterek (súly, hossz) segítségével határozták meg, ami szerint 5 gyermek közül 1 volt hypotrophiás (kornak megfelelő súlya alatta volt 2 SD-vel az át­lagnak). Az intestinalis biopsia 8 gyermek­nél totalis, 7-nél subtotalis villosus atrophi­­át mutatott. Újabb táblázatban mutatják be a különböző paramétereket az I. P. teszt se­gítségével a 15 c. b.-ben szenvedő gyermek­nél, a lactulose (L), a mannitol (M) clearance-t, a kettő viszonyát (L/M), a glu­ten kiiktatása előtt, a kizárás alatt, s újbóli bevezetése után. Ez utóbbit egy ábrán is szemléltetik; ezt teszik az I. P. teszttel is há­rom betegnél, aminek alakulását görbén ábrázolják a glutenmentes diéta bevezetése után. Végül egy táblázat mutatja be, hogy 5 c. b. gyermeknél miként alakul az L/M vi­szony, százalékban kifejezve, a glutén beve­zetése után, az 1—4. hónapokban. Az eredmények ismertetését a szerzők következtetései követik. Ezek közül a kö­vetkező megállapítások emelhetők ki: 1. Az I. P. teszt, mint noninvazív mód­szer, megkönnyíti a c. b. gondozását. 2. Az alacsony M clearance villosus at­rophia mellett tanúskodik. Az enterocyták absorptiós felülete csökkent. 3. A clearance emelkedett volta bizonyít­ja a disaccharidokkal szembeni excesszív intestinalis porosítást, s támogatja a muco­sus réteg gyulladásos jellegét a c. b. folya­mán. Ezt nem minden szerző fogadja el. A szerzők véleménye szerint ennek oka a marker oldatok osmolalitásának különbö­zősége: a hyperosmolalitás növeli az I. P. teszt érzékenységét, míg az isotoniás olda­tokon a disaccharidokra permeabilitási za­var nem mutatkozik. 4. Az L/M viszony normalizációja a két proteinnek (glutén és tehéntej-protein) a táp­lálkozásból való kiiktatására jelentkezik. 5. Aláhúzzák a szerzők, hogy a belek ab­sorptiós felszínének morphológiai képe egyenes, közvetlen kapcsolatot mutat a mo­­nosaccharidokra jelzett I. P. teszt válto­zással. 6. A glutennek a táplálékban való helye­sebb alkalmazása az L/M viszony szignifi­káns emelkedéséhez vezet valamennyi be­tegnél. Ha a vizsgálatot ilyenkor egy bizonyos idő elteltével megismételjük, az L/M viszony progresszíve növekszik, ami amellett szól, hogy a c. b. továbbra is fennáll, a léziók késleltetett jellegűek. 7. Az adatok így azt mutatják, hogy az I. P. teszt fontos szerepet játszik a c. b. diétás beállításában. A két marker használata azért is szükséges, mert segítségükkel fel­világosítást kapunk a c. b. villosus atrophi­­ás vagy gyulladásos állapotáról. 8. Cobden és mtsai bebizonyították — különböző noninvazív tesztek összehason­lításával —, hogy az I. P. teszt érzékenysége és specificitása 96—99%, lényegesen jobb, mint az egyéb teszteké. Szűrésre kiválóan alkalmas noninvazív teszt, amellyel ellen­őrizni lehet a beteg diétás beállítását, a glu­tén bevezetésének kísérletére adott reak­ciókat. Kövér Béla dr. A légúti vírusok gyors kimutatásának ér­téke indirekt immunofluorescentia segít­ségével. Blanchard, В. és mtsai (Service de Pédiatrie et du Laboratoire central, Höpital de Longjumeau, F-91160 Longjumeau): Arch. Fr. Pediatr., 1992, 49, 93. A virológiai diagnosztikához sejttenyészet szükséges, s ez csak speciális laboratóriu­mokban lehetséges. Az immunoenzimati­­kus tesztek vagy az indirekt immunofluo­rescentia (IFI) megoldást jelenthetnek a specializált laboratóriumok kérdésében. Ezért a kérdés eldöntésére tanulmányozták a szerzők IFI segítségével a heveny légúti betegségben szenvedő, gyermekosztályo­kon ápolt gyermekek nasopharyngealis vá­ladékában a respirációs syncytialis vírus (RSV), az influenza A és B, a parainfluenza 3 és az adenovírus kimutathatóságát. A szerzők részletesen ismertetik a beteg­anyagot és a módszert, 1989. okt. 1. és 1990. ápr. 30-a között. 403 gyermek — ezek felső légúti tüneteket mutattak — orr­­garatváladékából igyekeztek a fentebb em­lített vírusokat kimutatni. A váladékokból 392 (97%) volt értékelhető. Ezek 239 eset­ben származtak légúti fertőzésből, 138 gyermek egyéb légúti betegséget mutatott, 15 csecsemő váratlanul elhunyt. A betege­ket utólag három csoportba osztották: a) felső légúti fertőzések, b) bronchitisek, c) bronchoalveolitisek. A felső légúti fertőzéseket rhinopharyn­­gitisekre és laryngitisekre osztották, majd ismertetik azok klinikai és paraklinikai tü­neteit. Valamennyi betegnél röntgenfelvé­teleket is készítettek. Több gyermek a jel­zett időszakban, ismételten is kórházi felvételben részesült. Tanulmányozták a légúti betegségek súlyosságát a vírusok és az okozott kóros elváltozások szerint. Min­den csoportban meghatározták a felülfertő­­zések és a nosocomialis fertőzések számát. A 15 váratlanul elhalt csecsemő közül 14-nél végeztek sectiót, histológiai vizsgá­latot is. Leírják a szerzők a váladékvétel módját is, de­ 9 és 11 óra között végezték, s a labo­ratóriumban gyorsan vizsgálatra került: a RSV, influenza A és B, parainfluenza 3 és az adenovirust monoclonalis antitestek (Monofluoririis Pasteur) segítségével ku­tatták, a sejtsuspensiókból IFS lemezeken, aceton-fixáció után. A vizsgálatok eredményét, a betegek jel­legzetes klinikai tüneteit, a felülfertőzések és nosocomialis fertőzések gyakoriságát, a betegek korát, a kórházi tartózkodás átla­gos időtartamát egy részletes táblázat is­merteti. Ebből kiemelendő, hogy a 392 pharyngealis váladékból 117 (30%) minta bizonyult pozitívnak, ezek közül 69-nél (59%) VRS tenyészett ki, amit sorrendben az influenza A, B adenovirus (14,5%) és a parainfluenza követett. Újabb táblázat mu­tatja be a VRS fertőzések súlyosságát a kü­lönböző betegcsoportokban, a táplálást és kezelésüket, valamint a felülfertőzések szá­mát és formáit. Végül egy harmadik táblá­zat az elhalt 15 csecsemő virológiai, anató­miai, immunológiai adatait tárja az olvasó elé. Igen érdekes az az ábra, amely az emlí­tett és kimutatott vírusok szezonalitásával foglalkozik: a RSV fertőzés dominál, leg­gyakoribb december—január hónapban. A megbeszélésben a következőket hang­súlyozzák a szerzők: 1. Számos módszer bizonyítja ma már a heveny légúti fertőzésekben a virális erede­tet. Ha a sejttenyészetben a vírusizolálást választjuk, úgy az immunoenzimatikus teszt, vagy az IFI gyors és specifikus diag­nózist tesz lehetővé. Ezek specificitása és érzékenysége a vírustól és a használt anti­testek minőségétől függ. A szerzők az IFI-t használták s úgy találták, hogy az adenoví­rus és a parainfluenza 3-nál ennek érzé­kenysége mérsékelt. 2. Megállapították, hogy a csecsemők légúti fertőzésében a vírusok szerepe sok­kal nagyobb, mint a baktériumoké. Ezek főleg a szuper- és nosocomialis infekciók­ban, a viralis folyamat súlyosbításában ját­szanak lényeges szerepet. 3. Tanulmányukban, mint más szerzőké­ben is, a RSV vírus dominál, amely epidé­miákat okoz, s amelynek kronológiája min­dig ugyanaz, de intenzitása évről évre változhat. A parainfluenza-infekciók ősszel fordulnak elő, míg a RSV epidémiákkal október—február időszakban találkozunk, decemberi csúccsal, s eltűnnek, amikor az influenza A és B fertőzések kezdődnek. A RSV fertőzések főleg az 5 éven aluliakat tá­madják meg, az influenza A, B, parainflu­enza 3, adenovirus fertőzések viszont min­den életkorban előfordulnak. A RSV felelős túlnyomórészt a csecsemők bron­­choalveolitiséért. 4. Egy prospektív tanulmány igazolta, hogy a VRS fertőzésekben parenterálisan adott antibiotikumok szignifikánsan növe­lik a systemás bakteriális infekciók számát. Egyes vírusok okozta fertőzésekben gyako­ri a Streptococcus pneumoniae és a Hae­mophilus influenzae okozta otitis. 5. A VRS vírusról már régóta ismert, hogy fiatal csecsemőknél súlyos apnookat képes provokálni, s lehetséges, hogy felelős a váratlan, hirtelen halálért. Tanulmányuk azt mutatja, hogy október és április között jelentősen megnövekedett a virális fertő­zésben hirtelen, váratlanul elhalt csecse­mők száma. 6. Az IFI-nek a vírusok gyors kimutatá­sára való gyakoribb felhasználása a légúti fertőzésekben csökkentheti a nosocomialis fertőzések számát. Kövér Béla dr.

Next