Orvosi Hetilap, 1997. szeptember (138. évfolyam, 36-39. szám)
1997-09-07 / 36. szám - Józsa László: Franz Schubert (1797-1828) betegsége és halála
emésztési panaszokkal is bajlódó betegek számára a közeli Karlsbadból (ma: Karlovy Vary) hozott vizet, hogy azok az intézetben ún. kis fürdőkúrát tarthassanak. A gyógyászat szinte valamennyi új vívmányát alkalmazta intézetében: jó eredményeket ért el ópiummal a melankólia kezelésében, 1847-től pedig már elektroterápiával is gyógyított. Az 1840 és 1850 közti időszak a prágai elmegyógyászat fénykora: Riedel osztályát úgy emlegetik, mint Európa legjobban vezetett és szervezett elmegyógyintézetét (6). Riedel gyakran fogad neves látogatókat intézetében kezük nyomát az 1834-től vezetett vendégkönyv mindmáig őrzi. Ferenc császár, Skoda, Rokitansky, Purkyné, Damerow (1798-1866), a hallei elmegyógyintézet alapító igazgatója, Griesinger (1817-1868) a no restraint lelkes propagálója, Daniel Tuke (1827-1895) az „angol Pinel”. William Tuke (1732-1822) dédunokája szerepel többek közt az intézet látogatói közt. A Katalin-kolostori intézet alapításától kezdve szolgálta a medikusok pszichiátriai képzését is. Ez a képzés 1840-től vált rendszeressé, amikor Riedel a Habsburgbirodalom első elmegyógyász magántanáraként megkezdte heti kétszeri előadásait. Elméleti fejtegetéseit a betegek demonstrációja követte. Előadásait nemcsak a medikusok, de a prágai gyakorló orvosok is látogatták. Riedel tekintélyére jellemző, hogy 1846-ban elérte intézete teljes önállósulását - elszakadását a Közkórháztól. Ettől kezdve igazgatóként vezette az intézetet, amely közvetlenül a cseh guberniumnak (helytartótanács) volt alárendelve. 1849 és 1851 közt Riedel volt a prágai Közkórház igazgatója is. 1851-ben őt is elérte a kiemelkedő prágai orvosok sorsa: kinevezték a akkoriban épült Niederösterreichisches Landes-Irrenanstalt (Alsó-ausztriai Országos Elmegyógyintézet) igazgatói székébe, melyet véglegesen 1853-ban foglalt el (6). 1869-ig állt az intézet élén, elhalmozva a hatalom kegyeivel, nemesi rangra emelik, császári tanácsos lesz stb. Karrierje s tekintélye töretlen. Ő a szakértője a birodalom épülő elmegyógyintézeteinek - így az 1858-tól épülgető lipótmezei állami tébolydának is (3). Részt vett azon a helyszíni szemlén, melynek során a lipótmezei telket alkalmasnak találták egy országos elmeintézet épülete számára (7). A tudománynak sem fordított hátat: az 1862-es, a német orvosok és természetvizsgálók karlsbadi vándorgyűlésén a morfin subcutan alkalmazásáról adott elő. Ő volt tehát az intézet igazgatója az ominózus 1865-ös év nyarán is, amikor Hebra professzor a dr. Mildner vezetése alatt álló „Irrenheilanstalt”-ba szállította a nagybeteg Semmelweist. Valószínű, hogy ez a részleg amolyan reménytelen esetek elfekvője lehetett (!).Talán ez a tény magyarázza azt a bánásmódot, amibe a magyar szülészprofesszor részesült s amely „nem igazolta Riedel hírnevét” (2). Nehéz megítélni annak a feltevésnek realitását, hogy ti. Semmelweis jobban járt volna, ha a Viszánik Mihály (1793-1872) vezette s a Közkórházhoz tartozó Narrenturm Elmemegfigyelőjébe szállították volna (2). A Riedelre való - talán nem is jogos - neheztelésünket azonban enyhítse az a tény, hogy maga is ott volt a schmelzi temetőben 1865. augusztus 15-én, Semmelweis temetési szertartásán. Öt évvel élte túl intézete egykori híres betegét - 1870. november 7-én hunyt el tüdőgyulladásban. IRODALOM: 1. Benedek I.: Semmelweis és kora. Gondolat Kiadó, Budapest, 1967. - 2. Benedek I.: Semmelweis.Gondolat Kiadó, Budapest, 1980. - 3. Gortvay Gy.: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története, I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953. - 4. Schmidt, L, Rozsívalovái E:: Prazské lekarské disertace, Praha, 1957. - 5. Vencovsky, E.:Ctenío psychiatrie Avicenum, Praha, 1983. - 6. Vencovsky, E.: Stoletceské psychiatrické kliniky v Praze 1886-1986. Universita Karlova, Praha, 1987. - 7. Zsakó L: Az egykori országos tébolyda keletkezésének története. Comm. Hist. Artis Med. 4, (1956), 94. Kiss László dr. Franz Schubert (1797-1828) betegsége és halála Schubert ingóságait, „régi hangszerek, ruhák és ágynemű” összesen 63 guldenre becsülte a hagyatéki bizottság. Halhatatlan és felbecsülhetetlen értékű öröksége 10 szimfónia, 7 nyitány, 15 vonósnégyes, 7 mise, 22 zongoraszonáta, kb. 700 dal, operák és egyéb művek, amelyeket rövid és gyötrelmekkel teli életében alkotott (2). Schubert kétszáz évvel ezelőtt 1797. január 31-én, Lichtenthalban, Bécs elővárosában született. Apja iskolamester, akinek első házasságából 14 gyermek származott, de csak öten érték meg a felnőtt kort. Anyja 55 éves korában, valószínűleg tífuszban halt meg. Apja a gyászidő leteltével újra nősült, a húsz évvel fiatalabb második hitvese újabb öt gyermekkel ajándékozta meg (1,2). Apja tanította hegedülni, zongorázni bátyjától tanult és 10 éves korára - noha nem volt csodagyermek - kitűnően játszott nemcsak ezeken a hangszereken, hanem apja quartettjében brácsán is. A helyi templom gyermekkórusában a szoprán szólót énekelte. Salieritől tanult zeneszerzést 1812 és 1815 között. Hatéves kora óta komponált és 18 évesen (másik 140 dal mellett) megzenésítette a „Vándor éji dalát” és a „Szellemkirályt”. Ennek kottáját elküldte Goethének is, aki azonban nem ismerte fel az ifjú muzsikus tehetségét, sőt még a levelére sem válaszolt. Gyakran látta és istenként tisztelte Beethovent, akit soha nem mert megszólítani és végülis sohasem találkoztak személyesen. Egyik művét elküldte a mesternek, akinek igen tetszett Schubert muzsikája. Részben a család anyagi nehézségei miatt, részben kibúvandó a katonai szolgálat alól, apja mellett segédtanítói állást vállalt. Hamarosan hátat fordított azonban a tanítói pályának és nagy nyomorban tengődött. Gyakran zongorájának bérleti díját sem tudta kifizetni, esetenként barátainál húzta meg magát. Hüttenbrenner A. zeneszerző 1818 telén felkereste Schubertet, aki ekkor egy fűtetlen, nedves, homályos kamrában lakott, rossz köpenybe burkolózva, dideregve komponált. Hiába kere- 2240 Orvosi Hetilap 138. évfolyam (1997) 36. szám