Orvosi Hetilap, 1997. szeptember (138. évfolyam, 36-39. szám)

1997-09-07 / 36. szám - Józsa László: Franz Schubert (1797-1828) betegsége és halála

emésztési panaszokkal is bajlódó betegek számára a kö­zeli Karlsbadból (ma: Karlovy Vary) hozott vizet, hogy azok az intézetben ún. kis fürdőkúrát tarthassanak. A gyógyászat szinte valamennyi új vívmányát alkalmazta intézetében: jó eredményeket ért el ópiummal a melan­kólia kezelésében, 1847-től pedig már elektroterápiával is gyógyított. Az 1840 és 1850 közti időszak a prágai elmegyó­gyászat fénykora: Riedel osztályát úgy emlegetik, mint Európa legjobban vezetett és szervezett elmegyógyin­tézetét (6). Riedel gyakran fogad neves látogatókat in­tézetében­­ kezük nyomát az 1834-től vezetett vendég­könyv mindmáig őrzi. Ferenc császár, Skoda, Rokitansky, Purkyné, Damerow (1798-1866), a hallei elmegyógyin­tézet alapító igazgatója, Griesinger (1817-1868) a no­ res­­traint lelkes propagálója, Daniel Tuke (1827-1895) az „angol Pinel”. William Tuke (1732-1822) dédunokája szerepel többek közt az intézet látogatói közt. A Katalin-kolostori intézet alapításától kezdve szol­gálta a medikusok pszichiátriai képzését is. Ez a képzés 1840-től vált rendszeressé, amikor Riedel a Habsburg­­birodalom első elmegyógyász magántanáraként meg­kezdte heti kétszeri előadásait. Elméleti fejtegetéseit a betegek demonstrációja követte. Előadásait nemcsak a medikusok, de a prágai gyakorló orvosok is látogatták. Riedel tekintélyére jellemző, hogy 1846-ban elérte in­tézete teljes önállósulását - elszakadását a Közkórháztól. Ettől kezdve igazgatóként vezette az intézetet, amely közvetlenül a cseh guberniumnak (helytartótanács) volt alárendelve. 1849 és 1851 közt Riedel volt a prágai Köz­kórház igazgatója is. 1851-ben őt is elérte a kiemelkedő prágai orvosok sorsa: kinevezték a akkoriban épült Niederösterrei­chisches Landes-Irrenanstalt (Alsó-ausztriai Országos Elmegyógyintézet) igazgatói székébe, melyet véglegesen 1853-ban foglalt el (6). 1869-ig állt az intézet élén, elhal­mozva a hatalom kegyeivel, nemesi rangra emelik, csá­szári tanácsos lesz stb. Karrierje s tekintélye töretlen. Ő a szakértője a birodalom épülő elmegyógyintézeteinek - így az 1858-tól épülgető lipótmezei állami tébolydának is (3). Részt vett azon a helyszíni szemlén, melynek során a lipótmezei telket alkalmasnak találták egy országos el­meintézet épülete számára (7). A tudománynak sem for­dított hátat: az 1862-es, a német orvosok és termé­szetvizsgálók karlsbadi vándorgyűlésén a morfin subcu­­tan alkalmazásáról adott elő. Ő volt tehát az intézet igazgatója az ominózus 1865-ös év nyarán is, amikor Hebra professzor a dr. Mildner ve­zetése alatt álló „Irrenheilanstalt”-ba szállította a nagy­beteg Semmelweist. Valószínű, hogy ez a részleg amolyan reménytelen esetek elfekvője lehetett (!).Talán ez a tény magyarázza azt a bánásmódot, amibe a magyar szü­lészprofesszor részesült s amely „nem igazolta Riedel hírnevét” (2). Nehéz megítélni annak a feltevésnek reali­tását, hogy ti. Semmelweis jobban járt volna, ha a Vi­­szánik Mihály (1793-1872) vezette s a Közkórházhoz tar­tozó Narrenturm Elmemegfigyelőjébe szállították volna (2). A Riedelre való - talán nem is jogos - neheztelésün­ket azonban enyhítse az a tény, hogy maga is ott volt a schmelzi temetőben 1865. augusztus 15-én, Semmelweis temetési szertartásán. Öt évvel élte túl intézete egykori híres betegét - 1870. november 7-én hunyt el tüdőgyulladásban. IRODALOM: 1. Benedek I.: Semmelweis és kora. Gondolat Kiadó, Budapest, 1967. - 2. Benedek I.: Semmelweis.Gondolat Kiadó, Budapest, 1980. - 3. Gortvay Gy.: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története, I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953. - 4. Schmidt, L, Rozsívalovái E:: Prazské lekarské disertace, Praha, 1957. - 5. Vencovsky, E.:Ctení­o psy­chiatrie Avicenum, Praha, 1983. - 6. Vencovsky, E.: Sto­letceské psychiatrické kliniky v Praze 1886-1986. Universita Karlova, Praha, 1987. - 7. Zsakó L: Az egykori országos tébolyda kelet­kezésének története. Comm. Hist. Artis Med. 4, (1956), 94. Kiss László dr. Franz Schubert (1797-1828) betegsége és halála Schubert ingóságait, „régi hangszerek, ruhák és ágy­nemű” összesen 63 guldenre becsülte a hagyatéki bizott­ság. Halhatatlan és felbecsülhetetlen értékű öröksége 10 szimfónia, 7 nyitány, 15 vonósnégyes, 7 mise, 22 zongo­raszonáta, kb. 700 dal, operák és egyéb művek, amelyeket rövid és gyötrelmekkel teli életében alkotott (2). Schubert kétszáz évvel ezelőtt 1797. január 31-én, Lichtenthalban, Bécs elővárosában született. Apja isko­lamester, akinek első házasságából 14 gyermek szárma­zott, de csak öten érték meg a felnőtt kort. Anyja 55 éves korában, valószínűleg tífuszban halt meg. Apja a gyász­idő leteltével újra nősült, a húsz évvel fiatalabb második hitvese újabb öt gyermekkel ajándékozta meg (1,2). Apja tanította hegedülni, zongorázni bátyjától tanult és 10 éves korára - noha nem volt csodagyermek - ki­tűnően játszott nemcsak ezeken a hangszereken, hanem apja quartettjében brácsán is. A helyi templom gyer­mekkórusában a szoprán szólót énekelte. Salieritől tanult zeneszerzést 1812 és 1815 között. Hatéves kora óta kom­ponált és 18 évesen (másik 140 dal mellett) megze­nésítette a „Vándor éji dalát” és a „Szellemkirályt”. En­nek kottáját elküldte Goethének is, aki azonban nem is­merte fel az ifjú muzsikus tehetségét, sőt még a levelére sem válaszolt. Gyakran látta és istenként tisztelte Bee­thovent, akit soha nem mert megszólítani és végülis so­hasem találkoztak személyesen. Egyik művét elküldte a mesternek, akinek igen tetszett Schubert muzsikája. Részben a család anyagi nehézségei miatt, részben kibú­vandó a katonai szolgálat alól, apja mellett segédtanítói állást vállalt. Hamarosan hátat fordított azonban a tanítói pályának és nagy nyomorban tengődött. Gyakran zon­gorájának bérleti díját sem tudta kifizetni, esetenként barátainál húzta meg magát. Hüttenbrenner A. zene­szerző 1818 telén felkereste Schubertet, aki ekkor egy fűtetlen, nedves, homályos kamrában lakott, rossz kö­penybe burkolózva, dideregve komponált. Hiába kere- 2240 Orvosi Hetilap 138. évfolyam (1997) 36. szám

Next