Orvosi Hetilap, 2001. február (142. évfolyam, 5-8. szám)

2001-02-25 / 8. szám - Harmat György: A Madarász utcai Gyermekkórház múltja, jelene és jövője

bocsátotta rendelkezésre. A társadalmi munka, az anyag­­költséggel együtt kb. 200 ezer forint értékű volt. A kórház 1947-ben önálló intézményként levált a Ró­kus Kórháztól, igazgatójává Kapus Gyula dr.-t nevezték ki, a sebészeti osztályt Strehlinger Lajos dr., a fül-orr-gé­­gészetet Pesti Lajos dr. vezette. A gyógyító-megelőző ellátás bevezetése Kapus Gyula kezdeményezésére 1951. szeptember 24-én kezdődött, és innen datálható az úgynevezett „körzeti-poliklinikai egy­ség” meghonosítása. Ez lényegében a rendelőintézeti funk­ciók egyfajta továbbfejlesztését jelentette. A kórházba utalt, vagy ambulánsként bekerült betegek kórházból való távozásuk után is ugyanazon orvoshoz tartoztak. Ez egy­fajta „egyorvos-rendszer” lett volna, ahol elvileg minden gyermeknek „külön” orvosa volt, vagyis lényegileg kísér­letet tettek a házi gyermekorvos-rendszer egy bizonyos szocialista változatának kialakítására. Az egyik cikk a következőképpen vázolta a koncepciót: „A múltban csak a jómódúak engedhették meg maguknak az ún. házior­vos-rendszert, vagyis azt, hogy gyermeküket háziorvos kísérje figyelemmel születésétől kezdve és ha beteg, kezelje, gyógyítsa. Most ugyanez az egyorvos-rendszer sokezer dolgozó gyermekének kijut. A XIII. kerület minden gyer­mekének van háziorvosa. Ezután majd másutt is beveze­tik, Miskolcon, Salgótarjánban, Győrött.” Az általa kialakított szervezeti forma lényegében az­óta is változatlan. Munkásságáért, és ezen szemléletileg is új gyógyítási­ és szervezési forma bevezetéséért 1952-ben Kossuth-díjban részesült. A kórház orvosainak nem lehetett könnyű feladatuk, hiszen a kórházi munka mellett komplett rendelőintézeti feladatkört is el kellett látniuk. A beosztás olyan volt, hogy délelőtt­ délután három-három orvos járta a körze­tet, kettő pedig délelőttönként rendelt. Ez természetesen a korábbinál nagyobb orvoslétszámot igényelt. Viszont az egységes ellátás azonos színvonalat és szemléletet tük­rözött és a gyermekorvos-képzés is megvalósult, így az ötvenes évek elején a kórházban már az alábbi orvosi személyzet állt rendelkezésre: 1 igazgató-főorvos, 2 osz­tályvezető főorvos, 1 adjunktus, 2 alorvos és 6 segédor­vos. A kórház szervezeti felépítése, osztályai, ugyanakkor jórészt változatlanok maradtak. Újdonságot csak az je­lentett, hogy egyrészt kísérletet tettek a boxosításra és a koraszülöttek és csecsemők elkülönítésére. A „kórház-poliklinikai egység”-koncepciónak, noha ez kissé erőltetett és túlhajtott elképzelés, meg­volt a racioná­lis magva, s nem is teljesen idegen a kórház hagyománya­itól, hiszen a kórházalapítás időszakában is hangsúlyoz­ták a kórház telepített jellegét, azt, hogy az egészségügyi célterület jellegéből adódóan az intézménynek bizonyos fokig speciális feladatköre van, fel kell vállalnia ugyanis egy hátrányos helyzetű lakóterület (Észak-Pest) gyer­mek-egészségügyi menedzselését. A kórház tehát erede­tileg is intenzívebb kapcsolatban volt betegfelvételi kör­zetével. A rendelőintézeti feladatkör kibővülésével ez nyert azután végleges, intézményes formát a szocialista kor­szakban. Kapus tanár úr, 1957 októberében lemondott állásáról és családi okokból kivándorló útlevéllel Svájcba távozott. Egy évre a bázeli gyermekklinikán helyezkedett el, majd 1958-ban, visszatérve Magyarországra. 1962-ig a Heim Pál Kórház igazgatóhelyettese volt, de ezután is, egészen 1971-ig - nyugdíjba vonulásáig - szolgálta a gyermekellá­tást. 1968-ig elnökségi tagja volt a Magyar Gyermekorvosok Társaságának. 1989. október 25-én, 92 éves korában tá­vozott el közülünk. 1958-ban a megüresedett kórház-igazgatói posztra Kemény Pál dr. kapott megbízást. Sokéves klinikai ta­pasztalat után, mint gyermekbelgyógyászati osztályveze­tő főorvos, egész munkásságát a betegellátásnak szentel­te, az általános gyermekgyógyászaton kívül kiemelkedő munkát végzett a daganatos és vérképző rendszeri bete­gek gyógyítása területén. Nyugdíjba vonulása óta a mai napig is ezen a területen dolgozik, a gyermekgyógyászati osztály szaktanácsadó­jaként. 24 éven keresztül töltötte be a kórházigazgatói funkciót, de ezt követően is mindig számíthattunk ta­pasztalatára, tanácsaira. 1980-ban a SOTE címzetes do­censi címét kapta, érdemes és kiváló orvos, Budapest Fő­város Pro Urbe kitüntetésén kívül a XIII. kerület díszpolgára is lett, és 1999. augusztus 20-án Göncz Ár­pádtól átvehette munkásságáért a Köztársasági Érdem­rend Tisztikeresztjét. Tudományos munkássága és emberi magatartása hosszú időre meghatározója volt a Madarász utcai Gyermekkór­házban folyó munkának és a kórház légkörének, amivel biztosítani tudták a fővárosi és kerületi gyermekek ma­gas szintű ellátását. 1983—1989-ig Csontos Endre dr. töltötte be az igazga­tói posztot. Ez idő alatt különösen jó kapcsolat alakult ki a kerület és a kórház között, mivel a kórház igazgatója a kerület akkori legfelsőbb vezető testületének is választott tagja volt. Új szakterületek kialakulása kezdődött, egé­szen új szakrendelői profilokat alakított ki, amelyek szerve­sen illeszkedtek a Kórház-Rendelőintézet életébe. Cson­tos igazgató úr felismerte ezen területek fontosságát, és a kórház anyagi lehetőségeihez mérten támogatta az új szakembergárda képzését. Mivel a poliklinikai koncepció gyakorlati kimunkáló­ja, Kapus professzor 1957-ben elhagyta az országot, a ké­sőbbi igazgatóknak, 1958-tól Kemény Pálnak, 1982-ben történt nyugalomba vonulását követően pedig utódjá­nak, Csontos Endrének kellett ennek módosított változa­tát megvalósítania. 1960-ban az addig fővárosi kezelésben lévő intézmény a XIII. ker. Tanács irányítása alá került, mint kerületi kórház. 1963-ban az egységes gyógyító-megelőző ellátás szervezetének kialakításával Észak-Pest területi gyermek­kórháza lett. Ellátási körzete ettől fogva már nemcsak a főváros meghatározott kerületeire (IV., V., VI., XIII., XV.), hanem a főváros északi régiójára és ügyeletes eset­ben az egész fővárosra és Pest megyére is kiterjedt. Ezen általános jellegű területi feladatok mellett más szakági ellátási körben is jelentős szerepet kap a kórház, bizonyos esetekben országos hatáskörrel. így: a kórház sebészeti osztálya heti három felvételi napon, kedd, csü­törtök és vasárnapi ügyeletén területi megkötöttség nél­kül vette és veszi fel - a többi kórházhoz hasonlóan - a mentőszolgálat által beszállított, sebészeti, traumatoló­giai ellátást igénylő betegeket. A hetvenes évek elején beindult, napi 6 órás gyermek­­sebészeti ambulancia keretében a kórház Észak-Pest se­bészeti járóbeteg-ellátását biztosítja, míg a gégészeti osz­tály ugyanezen terület gégészeti betegeit kezeli, gondozza.

Next