Orvosi Hetilap, 2001. február (142. évfolyam, 5-8. szám)
2001-02-25 / 8. szám - Harmat György: A Madarász utcai Gyermekkórház múltja, jelene és jövője
bocsátotta rendelkezésre. A társadalmi munka, az anyagköltséggel együtt kb. 200 ezer forint értékű volt. A kórház 1947-ben önálló intézményként levált a Rókus Kórháztól, igazgatójává Kapus Gyula dr.-t nevezték ki, a sebészeti osztályt Strehlinger Lajos dr., a fül-orr-gégészetet Pesti Lajos dr. vezette. A gyógyító-megelőző ellátás bevezetése Kapus Gyula kezdeményezésére 1951. szeptember 24-én kezdődött, és innen datálható az úgynevezett „körzeti-poliklinikai egység” meghonosítása. Ez lényegében a rendelőintézeti funkciók egyfajta továbbfejlesztését jelentette. A kórházba utalt, vagy ambulánsként bekerült betegek kórházból való távozásuk után is ugyanazon orvoshoz tartoztak. Ez egyfajta „egyorvos-rendszer” lett volna, ahol elvileg minden gyermeknek „külön” orvosa volt, vagyis lényegileg kísérletet tettek a házi gyermekorvos-rendszer egy bizonyos szocialista változatának kialakítására. Az egyik cikk a következőképpen vázolta a koncepciót: „A múltban csak a jómódúak engedhették meg maguknak az ún. háziorvos-rendszert, vagyis azt, hogy gyermeküket háziorvos kísérje figyelemmel születésétől kezdve és ha beteg, kezelje, gyógyítsa. Most ugyanez az egyorvos-rendszer sokezer dolgozó gyermekének kijut. A XIII. kerület minden gyermekének van háziorvosa. Ezután majd másutt is bevezetik, Miskolcon, Salgótarjánban, Győrött.” Az általa kialakított szervezeti forma lényegében azóta is változatlan. Munkásságáért, és ezen szemléletileg is új gyógyítási és szervezési forma bevezetéséért 1952-ben Kossuth-díjban részesült. A kórház orvosainak nem lehetett könnyű feladatuk, hiszen a kórházi munka mellett komplett rendelőintézeti feladatkört is el kellett látniuk. A beosztás olyan volt, hogy délelőtt délután három-három orvos járta a körzetet, kettő pedig délelőttönként rendelt. Ez természetesen a korábbinál nagyobb orvoslétszámot igényelt. Viszont az egységes ellátás azonos színvonalat és szemléletet tükrözött és a gyermekorvos-képzés is megvalósult, így az ötvenes évek elején a kórházban már az alábbi orvosi személyzet állt rendelkezésre: 1 igazgató-főorvos, 2 osztályvezető főorvos, 1 adjunktus, 2 alorvos és 6 segédorvos. A kórház szervezeti felépítése, osztályai, ugyanakkor jórészt változatlanok maradtak. Újdonságot csak az jelentett, hogy egyrészt kísérletet tettek a boxosításra és a koraszülöttek és csecsemők elkülönítésére. A „kórház-poliklinikai egység”-koncepciónak, noha ez kissé erőltetett és túlhajtott elképzelés, megvolt a racionális magva, s nem is teljesen idegen a kórház hagyományaitól, hiszen a kórházalapítás időszakában is hangsúlyozták a kórház telepített jellegét, azt, hogy az egészségügyi célterület jellegéből adódóan az intézménynek bizonyos fokig speciális feladatköre van, fel kell vállalnia ugyanis egy hátrányos helyzetű lakóterület (Észak-Pest) gyermek-egészségügyi menedzselését. A kórház tehát eredetileg is intenzívebb kapcsolatban volt betegfelvételi körzetével. A rendelőintézeti feladatkör kibővülésével ez nyert azután végleges, intézményes formát a szocialista korszakban. Kapus tanár úr, 1957 októberében lemondott állásáról és családi okokból kivándorló útlevéllel Svájcba távozott. Egy évre a bázeli gyermekklinikán helyezkedett el, majd 1958-ban, visszatérve Magyarországra. 1962-ig a Heim Pál Kórház igazgatóhelyettese volt, de ezután is, egészen 1971-ig - nyugdíjba vonulásáig - szolgálta a gyermekellátást. 1968-ig elnökségi tagja volt a Magyar Gyermekorvosok Társaságának. 1989. október 25-én, 92 éves korában távozott el közülünk. 1958-ban a megüresedett kórház-igazgatói posztra Kemény Pál dr. kapott megbízást. Sokéves klinikai tapasztalat után, mint gyermekbelgyógyászati osztályvezető főorvos, egész munkásságát a betegellátásnak szentelte, az általános gyermekgyógyászaton kívül kiemelkedő munkát végzett a daganatos és vérképző rendszeri betegek gyógyítása területén. Nyugdíjba vonulása óta a mai napig is ezen a területen dolgozik, a gyermekgyógyászati osztály szaktanácsadójaként. 24 éven keresztül töltötte be a kórházigazgatói funkciót, de ezt követően is mindig számíthattunk tapasztalatára, tanácsaira. 1980-ban a SOTE címzetes docensi címét kapta, érdemes és kiváló orvos, Budapest Főváros Pro Urbe kitüntetésén kívül a XIII. kerület díszpolgára is lett, és 1999. augusztus 20-án Göncz Árpádtól átvehette munkásságáért a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Tudományos munkássága és emberi magatartása hosszú időre meghatározója volt a Madarász utcai Gyermekkórházban folyó munkának és a kórház légkörének, amivel biztosítani tudták a fővárosi és kerületi gyermekek magas szintű ellátását. 1983—1989-ig Csontos Endre dr. töltötte be az igazgatói posztot. Ez idő alatt különösen jó kapcsolat alakult ki a kerület és a kórház között, mivel a kórház igazgatója a kerület akkori legfelsőbb vezető testületének is választott tagja volt. Új szakterületek kialakulása kezdődött, egészen új szakrendelői profilokat alakított ki, amelyek szervesen illeszkedtek a Kórház-Rendelőintézet életébe. Csontos igazgató úr felismerte ezen területek fontosságát, és a kórház anyagi lehetőségeihez mérten támogatta az új szakembergárda képzését. Mivel a poliklinikai koncepció gyakorlati kimunkálója, Kapus professzor 1957-ben elhagyta az országot, a későbbi igazgatóknak, 1958-tól Kemény Pálnak, 1982-ben történt nyugalomba vonulását követően pedig utódjának, Csontos Endrének kellett ennek módosított változatát megvalósítania. 1960-ban az addig fővárosi kezelésben lévő intézmény a XIII. ker. Tanács irányítása alá került, mint kerületi kórház. 1963-ban az egységes gyógyító-megelőző ellátás szervezetének kialakításával Észak-Pest területi gyermekkórháza lett. Ellátási körzete ettől fogva már nemcsak a főváros meghatározott kerületeire (IV., V., VI., XIII., XV.), hanem a főváros északi régiójára és ügyeletes esetben az egész fővárosra és Pest megyére is kiterjedt. Ezen általános jellegű területi feladatok mellett más szakági ellátási körben is jelentős szerepet kap a kórház, bizonyos esetekben országos hatáskörrel. így: a kórház sebészeti osztálya heti három felvételi napon, kedd, csütörtök és vasárnapi ügyeletén területi megkötöttség nélkül vette és veszi fel - a többi kórházhoz hasonlóan - a mentőszolgálat által beszállított, sebészeti, traumatológiai ellátást igénylő betegeket. A hetvenes évek elején beindult, napi 6 órás gyermeksebészeti ambulancia keretében a kórház Észak-Pest sebészeti járóbeteg-ellátását biztosítja, míg a gégészeti osztály ugyanezen terület gégészeti betegeit kezeli, gondozza.