Orvosi Hetilap, 2004. szeptember (145. évfolyam, 36-39. szám)
2004-09-19 / 38. szám - Emed Alexander: Magyar orvosok Amerikában
Orvostörténelmi jelentőségű munkája, amelyben összefoglalja kutatásainak eredményét, a Microscopic Histochemistry Principles and Practises 1952-ben jelent meg. Az ötvenes években ez volt az első tankönyv a hisztokémia területén. A kísérletes patológia területén jelentős eredményeket ért el a tbc-vel és a diabetessel kapcsolatos munkásságával is. Szerkesztőségi tagja volt az American Journal of Clinical Pathology-nak, és a Journal of Histochemistry and Cytochemistry-nek. A Society for Experimental Biology and Medicine és az American Society of Clinical Pathologists választotta tagjai közé. A hisztokémia terén kifejtett munkásságának honorálásaként 1955-ben a Ward Burdick díjjal tüntették ki. Gömöri György széles körű műveltséggel rendelkezett: több idegen nyelvet ismert, köztük a klasszikus görögöt is, és minden klasszikus munkát eredetiben olvasott. Otthon volt a művészet és a zene területén is. Rendkívüli szerénységével és önzetlenségével széles baráti kört teremtett maga körül. Korai halálával az amerikai orvostudomány nagy tudóst és kiváló embert vesztett. György Pál (1893-1976) Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke 1976-ban a National Medal of Science érdemrenddel tüntette ki György Pált, az emberi táplálkozás terén végzett kutatásai és három vitamin, a riboflavin, a piridoxin,és a biotin előállítása jutalmául. A magas rendű kitüntetést azonban már csak özvegye vehette át, mivel ő néhány hónappal előbb távozott az élők sorából. György Pál Nagyváradon született. Apja általános orvos volt a városban, s fiát a pesti egyetemre íratta be, ahol 1915-ben promoveált. A háború után Németországba utazott továbbképzés céljából, és Heidelbergben a híres Moro-klinikán lett asszisztens. A fiatal orvos hallatlan energiával dolgozott, szorgalmas és törekvő volt. Korán kezdte tudományos munkáját, 1923-ban már főorvosi és magántanári kinevezést kapott. Ezt követte 1927-ben a professzori rang. A korai heidelbergi korszakban érdeklődésének középpontjában a csecsemőkor táplálkozási problémái álltak. Sokat foglalkozott a vitaminhiányok következtében fellépő betegségekkel, hangoztatta az anyatej fontosságát, valamint a béltraktus flórájának jelentőségét, különösen a Staphylococcus okozta betegségek megelőzésében. Első könyve, amelyet W. Stepp társaságában szerkesztett, az Avitaminosen und verwandte Krankheitszustande 1927-ben jelent meg. Ez a munka a hiánybetegségekkel foglalkozik. Ugyancsak a gyermek táplálkozásáról és fejlődéséről írt fejezetet a Pfaundler- Schlossmann-féle gyermekgyógyászati tankönyvben. 1933-ban a D-vitamin jelentőségéről írt különböző pediátriai művekben. Heidelbergben György együtt dolgozott korának nagy kutatóival: a biológus Wagner-Jaureggel és a Nobel-díjas kémikussal, Richard Kuhnnal. Közös tevékenységük igen jelentős eredményekre vezetett: mindenekelőtt felismerték, hogy a B-vitamin-komplex két különböző alkotóelemből áll: a melegben labilis tiaminból, ami később a B1 -vitamin nevet kapta, és a melegnek ellenálló B2-vitaminból, ami további összetevőkre osztható. Ezek között izolálták először a riboflavint, amelyről bebizonyosodott, hogy szükséges a növekedéshez és a fejlődéshez. A riboflavint először a tojásfehérjéből, később pedig az élesztőből állították elő. Negyvenéves korában, egyetemi és tudományos kutató munkásságának delén, György származása miatt jogfosztott és hontalan lett. Menekülnie kellett Németországból, ahol olyan sok dicsőséget szerzett hazájának. Családos ember volt, felesége a weimari szülletésű Margarete Johann segítőtársa volt a laboratóriumban, gyermeke pedig iskolába járt még ekkor. 1933-ban Cambridge-ben telepedett le, ahol az egyetem táplálkozási laboratóriumában dolgozott, Barcroft és Harris társaságában. Ez a rövid, mindössze kétéves angliai tartózkodás is eredményesnek bizonyult. A B-vitamin-komplex egy új elemét, a piridoxint sikerült elkülönítenie - amit ma B6-vitamin néven ismerünk. Cambridge azonban nem nyújtotta a kívánt lehetőségeket a náci uralomból menekült tudósnak, és mint sokan mások, ő is az Egyesült Államokban találta meg helyét. Angliában jól megismerte a nyelvet, Amerika mégis új világ volt számára. Magyar-német kultúrában, európai szokások közt nevelkedett, nem lehetett hát egyszerű beilleszkednie új hazájában. Első munkahelyén, Clevelandben azonban szívesen fogadták, mivel jól ismerték és becsülték tudományos múltját. Könyvein kívül 160 közleményről számolhatott be. A Western Reserve University-n lett a pediatria professzora, és két kórházban nevezték ki associate professor-nak. Egyik a Babies and Children 's Hospital, a másik a Rainbow Hospital volt. A megkezdett tudományos munka folytatódott Clevelandben. Catherine Rose társaságában ismertette az E-vitamin jelentőségét a haemolysisben. Kilenc évig tartó clevelandi tevékenységével ismert személyiség lett az amerikai tudományos világban. 1944-ben a pennsylvaniai egyetem hívja meg, ahol új távlatok nyílnak meg előtte. Az 51 éves György életének rendkívül termékeny, produktív korszakába érkezett. Először associate research professor, majd később, 1946-tól professor of clinical pediatrics lett a pennsylvaniai egyetemen. Ünnep- és szünnap nélkül dolgozott. Munkaereje és energiája közismert volt. Mindenekelőtt a csecsemőbéltraktus flóráját kutatta ismét. Azt találta, hogy az anyatejjel szoptatott csecsemők bele majdnem teljes egészében Lactobacillus bifidust tartalmaz, ami a tehéntejjel tápláltaknál hiányzik. Az anyatejben felfedezett egy mukopoliszacharidot amit „ bifidus factor"nak nevezett el, mivel véleménye szerint az volt az előfeltétele a Lactobacillus szaporodásának. Azt állította, hogy ez a faktor fokozza a csecsemő ellenállását a Staphylococcus-fertőzéssel szemben. Minden tőle telhető eszközzel propagálta az anyatejet: „ Tehéntejet a borjaknak, anyatejet a csecsemőknek"- volt jelmondata. Ellenőrizte a mesterséges táplálásra szánt tejkészítmények összetételét. Az amerikai tudományos élet érdeklődéssel és tisztelettel figyelte munkáját. 1954-ben a Borden-díjjal tüntették ki a gyermek táplálkozásának javítása érdekében kifejtett tevékenysége jutalmául. 1956-ban a Modern Medicine Award 2004 ■ 145. évfolyam, 38. szám ORVOSI HETILAP 1969