Orvosi Hetilap, 2004. szeptember (145. évfolyam, 36-39. szám)

2004-09-19 / 38. szám - Emed Alexander: Magyar orvosok Amerikában

Orvostörténelmi jelentőségű munkája, amelyben összefoglalja kutatásainak eredményét, a Microscopic Histochemistry Principles and Practises 1952-ben jelent meg. Az ötvenes években ez volt az első tankönyv a hisztokémia területén. A kísérletes patológia területén jelentős eredményeket ért el a tbc-vel és a diabetessel kapcsolatos munkásságával is. Szerkesztőségi tagja volt az American Journal of Clinical Pathology-nak, és a Journal of Histochemistry and Cytochemistry-nek. A Society for Experimental Biology and Medicine és az American So­ciety of Clinical Pathologists választotta tagjai közé. A hisztokémia terén kifejtett munkásságának honorálá­saként 1955-ben a Ward Burdick díjjal tüntették ki. Gömöri György széles körű műveltséggel rendel­kezett: több idegen nyelvet ismert, köztük a klasszi­kus görögöt is, és minden klasszikus munkát erede­tiben olvasott. Otthon volt a művészet és a zene te­rületén is. Rendkívüli szerénységével és önzetlensé­gével széles baráti kört teremtett maga körül. Korai halálával az amerikai orvostudomány nagy tudóst és kiváló embert vesztett. György Pál (1893-1976) Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke 1976-ban a National Medal of Science érdemrenddel tüntette ki György Pált, az emberi táplálkozás terén végzett ku­tatásai és három vitamin, a riboflavin, a piridoxin,és a biotin előállítása jutalmául. A magas rendű kitün­tetést azonban már csak özvegye vehette át, mivel ő néhány hónappal előbb távozott az élők sorából. György Pál Nagyváradon született. Apja általános orvos volt a városban, s fiát a pesti egyetemre íratta be, ahol 1915-ben promoveált. A háború után Németor­szágba utazott továbbképzés céljából, és Heidelbergben a híres Moro-klinikán lett asszisztens. A fiatal orvos hallatlan energiával dolgozott, szorgalmas és törekvő volt. Korán kezdte tudományos munkáját, 1923-ban már főorvosi és magántanári kinevezést kapott. Ezt követte 1927-ben a professzori rang. A korai heidel­­bergi korszakban érdeklődésének középpontjában a csecsemőkor táplálkozási problémái álltak. Sokat fog­lalkozott a vitaminhiányok következtében fellépő be­tegségekkel, hangoztatta az anyatej fontosságát, vala­mint a béltraktus flórájának jelentőségét, különösen a Staphylococcus okozta betegségek megelőzésében. Első könyve, amelyet W. Stepp társaságában szer­kesztett, az Avitaminosen und verwandte Krankheitszus­tande 1927-ben jelent meg. Ez a munka a hiánybe­tegségekkel foglalkozik. Ugyancsak a gyermek táp­lálkozásáról és fejlődéséről írt fejezetet a Pfaundler- Schlossmann-féle gyermekgyógyászati tankönyvben. 1933-ban a D-vitamin jelentőségéről írt különböző pediátriai művekben. Heidelbergben György együtt dolgozott korának nagy kutatóival: a biológus Wag­­ner-Jaureggel és a Nobel-díjas kémikussal, Richard Kuhnnal. Közös tevékenységük igen jelentős ered­ményekre vezetett: mindenekelőtt felismerték, hogy a B-vitamin-komplex két különböző alkotóelemből áll: a melegben labilis tiaminból, ami később a B1 -vi­tamin nevet kapta, és a melegnek ellenálló B2-vita­­minból, ami további összetevőkre osztható. Ezek kö­zött izolálták először a riboflavint, amelyről bebizo­nyosodott, hogy szükséges a növekedéshez és a fej­lődéshez. A riboflavint először a tojásfehérjéből, ké­sőbb pedig az élesztőből állították elő. Negyvenéves korában, egyetemi és tudományos kutató munkásságának delén, György származása miatt jogfosztott és hontalan lett. Menekülnie kellett Németországból, ahol olyan sok dicsőséget szerzett hazájának. Családos ember volt, felesége a weimari szülletésű Margarete Johann segítőtársa volt a labora­tóriumban, gyermeke pedig iskolába járt még ekkor. 1933-ban Cambridge-ben telepedett le, ahol az egyetem táplálkozási laboratóriumában dolgozott, Barcroft és Harris társaságában. Ez a rövid, mindössze kétéves angliai tartózkodás is eredményesnek bizo­nyult. A B-vitamin-komplex egy új elemét, a pirid­­oxint sikerült elkülönítenie - amit ma B6-vitamin néven ismerünk. Cambridge azonban nem nyújtot­ta a kívánt lehetőségeket a náci uralomból menekült tudósnak, és mint sokan mások, ő is az Egyesült Ál­lamokban találta meg helyét. Angliában jól megismerte a nyelvet, Amerika mégis új világ volt számára. Magyar-német kultúrá­ban, európai szokások közt nevelkedett, nem lehe­tett hát egyszerű beilleszkednie új hazájában. Első munkahelyén, Clevelandben azonban szívesen fo­gadták, mivel jól ismerték és becsülték tudományos múltját. Könyvein kívül 160 közleményről számol­hatott be. A Western Reserve University-n lett a pediat­­ria professzora, és két kórházban nevezték ki associa­te professor-nak. Egyik a Babies and Children 's Hospital, a másik a Rainbow Hospital volt. A megkezdett tudo­mányos munka folytatódott Clevelandben. Catherine Rose társaságában ismertette az E-vitamin jelentősé­gét a haemolysisben. Kilenc évig tartó clevelandi te­vékenységével ismert személyiség lett az amerikai tudományos világban. 1944-ben a pennsylvaniai egyetem hívja meg, ahol új távlatok nyílnak meg előtte. Az 51 éves György életének rendkívül termé­keny, produktív korszakába érkezett. Először associa­te research professor, majd később, 1946-tól professor of clinical pediatrics lett a pennsylvaniai egyetemen. Ünnep- és szünnap nélkül dolgozott. Munkaereje és energiája közismert volt. Mindenekelőtt a csecse­­mőbéltraktus flóráját kutatta ismét. Azt találta, hogy az anyatejjel szoptatott csecsemők bele majdnem tel­jes egészében Lactobacillus bifidust tartalmaz, ami a te­héntejjel tápláltaknál hiányzik. Az anyatejben felfe­dezett egy mukopoliszacharidot amit „ bifidus factor"­­nak nevezett el, mivel véleménye szerint az volt az előfeltétele a Lactobacillus szaporodásának. Azt állí­totta, hogy ez a faktor fokozza a csecsemő ellenállását a Staphylococcus-fertőzéssel szemben. Minden tőle telhető eszközzel propagálta az anyatejet: „ Tehéntejet a borjaknak, anyatejet a csecsemőknek"- volt jelmondata. Ellenőrizte a mesterséges táplálásra szánt tejké­szítmények összetételét. Az amerikai tudományos élet érdeklődéssel és tisztelettel figyelte munkáját. 1954-ben a Borden-díjjal tüntették ki a gyermek táp­lálkozásának javítása érdekében kifejtett tevékeny­sége jutalmául. 1956-ban a Modern Medicine Award­ 2004 ■ 145. évfolyam, 38. szám ORVOSI HETILAP 1969

Next