Orvosi Hetilap, 2005. január (146. évfolyam, 1-5. szám)

2005-01-23 / 4. szám - Dezső István: Dr. Krisár Zoltán (1914-1990): Egy erdélyi sebész emlékezete

„Az orvosi tudomány városunkba csak a XVIII. szá­zad derekán tudott elhatolni, miért is a betegeket elő­zőleg a nemes magisztrátus, dobszó mellett osztogatott tanácsokkal és recipékkel gyógyította. Hitelesen álla­píthatjuk meg, hogy legelső orvosi karunk az 1745. évben keletkezett, midőn Mária Terézia (...) a becsüle­tes borbély Mesterek által kidolgozott statútumokat, az Isten és maga Szent Felsége, úgy élő Embereknek és közönséges jövendőbeli jóknak állandóbb használatá­ra és a megnevezettek dicséretére elfogadta és a Ne­mes Borbély Legény Társaság­ megalakítását Articuli: Borbély Chirur, 37. Paragrafusában szankc­ionálta." A borbélymesterek képezték az akkori orvosi kart. Elsősorban foghúzással, érvágással, köpölyözéssel és sebek ellátásával foglalkoztak. Az ő feladatuk volt a veszett kutyák és macskák elpusztítása is, később a gyepmesteri (sintéri) feladatokat is nekik kellett el­látniuk, az „orvosi kar nagyobb dicsőségére" ...stb. Tehát ebben, a két év múlva kétszázéves kórház­ban végezte áldásos sebészi tevékenységét közel 40 éven át a kálvinista, magyar Krcsár Zoltán Miklós, sok tanítványának és követőjének Zoli bácsija a régi megyei kórház első emeletén kb. 120 sebészeti ágy és a földszinten 50 urológiai ágy irányítójaként. 1945-1950 között, sebész szakorvos. 1951. június elsején nevezte ki osztályvezető se­bész főorvosnak az egészségügyi miniszter. Életcélja volt a nagyváradi sebészeti osztály fejlesztése, a mű­tétek skálájának kiszélesítése, valamint a szakorvo­sok képzése. Ő maga is évente három hónapot tölt különböző hazai klinikákon, továbbképzés céljából. Marosvásárhelyen 1950-ben dr. Miskolczy Dezső vezette ideggyógyászaton és az Andrásofszky Tibor vezette idegsebészeten a sürgős koponyaműtétek technikáját sajátította el. Ugyancsak idegsebészetet tanult Kolozsváron dr. Iacob Tristian mellett. Bukarestben az általános sebészeti eljárásokat ta­nulja NI. Hortolomei professzortól, az urológiai mű­téteket Th. Burghele professzortól, a csonttörések helyes kezelését Radulescu professzortól, a szív- és érsebészet alapjait Voinea Marinescu professzortól, a plasztikai sebészetet A. Ionescu professzortól, és C. Carpinisan professzortól mellkassebészetet tanul, valamint jártasságot szerez a mellkas sebészetének műtéti technikájában. A I. világháború után a nagyváradi megyei kór­ház sebészeti osztályán minden sebészeti esetet ellát­tak, de a gyorsan fejlődő és gyarapodó Nagyváradon egymás után létesültek az önálló osztályok, önálló szakorvosokkal, melyek megszervezésében Krcsár Zoltán nagy szerepet játszott: Ortopédia és traumatológiai osztály, a Kórház ut­cában, Urológiai sebészeti osztály a megyei kórház föld­szintjén, Tüdősebészeti osztály a tbc szanatóriumban, Gyermeksebészeti osztály először a Széles utcában, Idegsebészeti osztály először a megyei kórházban, Szájsebészeti osztály először a megyei kórházban, Égés- és plasztikai osztály, először a megyei kór­házban, Bihar megyében is önálló sebészeti osztályok ala­kultak: Margittán, Élesden, Szalontán, Belényesen, Hond­­­őn, Kisjenőn és Szejen. Ezek irányítását, ellenőrzését, és a komplex ese­tek megoldását ugyancsak ő végezte. Nagy álom megvalósulása volt 1953-ban a mo­dern anesztézia és intenzív terápia kiépítése a me­gyében, megelőzve több klinikai osztályt. A biztonságos gépi altatás és az intenzív terápia meghonosítása Nagyváradon dr. Dobjanschi Ale­­xandru nevéhez fűződik, aki sebészből lett aneszte­­zilógus, és román létére anyanyelvi szinten megta­nult magyarul. Nemcsak munkatársa volt dr. Krcsár Zoltánnak, hanem legbizalmasabb barátja is egyút­tal, aki még az ellenőrző vidéki körútjaira is elkísér­te főnökét. Ha a városban vagy vidéken segítséget kértek Krisár főorvostól, akkor ezen útjaira is min­dig vele tartott. Ugyancsak ezekben az években érkezett dr. No­­vák János, aki egy idő után a nagyváradi szülészet és nőgyógyászati kórházban folytatta ugyanezt a nem könnyű munkát. Sorban érkeztek a fiatalok is: dr. Bakos László, dr. Szegedi László stb. A belényesi se­bész főorvos dr. Bran sem szégyellte megtanulni dr. Dobjanschi Sanditól és dr. Novák Jánostól a gépi al­tatást, hogy otthon is meghonosítsa. Ma már igényes sebészi munkát elképzelni sem lehet a modern anesztézia és intenzív terápia felbe­csülhetetlen értékű adománya nélkül. A spinalis anesztéziát vagy radhianesztéziát a magyarországi szokással ellentétben Nagyváradon ebben az időben (1960-1980) az operáló sebész végezte. Az intenzív terápiás osztály az 1960-as évek ele­jén alakult a régi megyei kórház épületében először nyolc ággyal, ahol a legjobb nővéreket és segédápo­lókat alkalmazták. A Vértranszfúziós Központ igazgatója, dr. Papp János mindig gondoskodott arról, hogy megfelelő mennyiségű vérkészlettel és vérkészítményekkel rendelkezzen, és arról is, hogy szükség esetén éjjel is ki tudja szolgálni elsősorban a sebészetet. Mind a műtőben, mind az osztályon vértranszfú­ziós szakképzettséggel rendelkező nővérek feladata elsősorban a vérátömlesztés volt. Az intenzív terápia meghonosítása Nagyváradon nagy terhet rótt a kórházi gyógyszertárra, ahol a kü­lönböző koncentrációjú glukózoldatot, konyhasóol­datot és Ringer-oldatot, akkor még 500 ml-es házi patikai kiszerelésű üvegekben készítették. Naponta 20-30 beteg mellett az állványról hol vér, hol pedig glukóz, konyhasó vagy Ringer-oldat csepegett, ami az operált betegek táplálását és hidratálását szolgálta. A bukaresti Litarcec­ vezette intenzív terápiás osz­tályról először az aneszteziológusok, majd tőlük min­den sebészorvos eltanulta a infúzió beadását a vena subclaviába először hosszú tűvel, majd később ugyan­oda bevezetett vékony polietilén katéterrel, ami már a vena caváig ért. Ezen „apró"műfogások megtanulá­sa és alkalmazása az életet jelentette az operált beteg számára. Csak a szakmabeliek tudják elképzelni, hogy a parenterális táplálás és hidratálás heteken keresztül nagyobb munkát jelentett, mint a műtét maga. Az 1960-as években a Megyei Közkórházban (ak­kori nevén 1. sz. kórház sebészeti osztálya) három 2005 • 146. évfolyam, 4. szám 178 ORVOSI HETILAP

Next