Orvosok Lapja, 1949 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1949-01-02 / 1. szám - Benedict János dr.: Újabb nézőpontok az essentialis hypertonia kóroktanában

V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM, 1949. JANUÁR 2. ORVOSOK LAPJA HUNGARIAN MEDICAL JOURNAL [] ЖУРНАЛ ВЕНГЕРСКИХ ВРАЧЕЙ A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Főszerkesztők: Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Felelős szerkesztő: Kovács György dr. Szerkesztőbizottság: Balassa Sándor dr., Baló József dr., Balogh Károly dr., de Chatel Andor dr., Csapody István dr., Dabis László dr., Flesch Ármin dr., Germán Tibor dr., Gömöri Pál dr., Havas András dr., Hedri Endre dr., Horn Béla dr., Lehoczky Tibor dr., Liteczky Andor dr., Makai Endre dr., Merényi Gusztáv dr., Noszkay Aurél dr., Rajka Ödön dr., Ratkóczy Nándor dr., Rostás Oszkár dr., Sós József dr., Zinner Nándor dr. Segédszerkesztő : Braun Pál dr. Lektor: Somogyi Zsigmond dr. Felelős kiadó: Jós Kázmér dr. Szerkesztőség : Bpest, V., Kossuth Lajos­ tér 4. IV. 17. Tel.: 171-804. Kiadóhivatal: V., Nádor­ utca 26. Tel.: 127-752 A budapesti Tudományegyetem I. sz. belklinikájáról Igazgató : Rusznyák István dr. egyet. ny. r. tanár) Újabb nézőpontok az essentialis hypertonia kóroktanában Irta: BENEDICT JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd Az a nézet, hogy az emberi essentialis hyper­tonia (e. h.) veseeredetű volna, eddig különösen három ellenérvvel találkozott. Ezek a követ­kezők : 1. Magas vérnyomás, még mielőtt a vese­kiválasztó működésének bárminő zavara ész­lelhető volna. 2. Az esetek nagy százalékában a magas vérnyomás hosszú ideig tartó fennállása után sem fejlődik ki zavar a vese kiválasztó működé­sében. 3. Magas vérnyomásos betegek boncolásánál vagy biopsiájánál nem minden esetben találtak anatómiai veselaesiót. A kérdés tulajdonképpen akörül forog, vájjon a vese ereinek elváltozása oka-e, vagy pedig következménye-e az e. h.-nak. Hogy az erek megbetegedésének, vagy tán inkább a haemo­­dynamikai folyamatok megváltozásának szerepe lehet az e. h. keletkezésében, arra mutat Castle­­man és Smithwick észlelése. Ők essentialis hyper­­toniások sympathicus műtétei alkalmával oly betegeken, akiknél még nem állott fenn a vese excretorikus működésének zavara, a vesekéregből igen apró darabkákat vettek vizsgálat alá és azt találták, hogy noha a vizsgált részecskékben mindössze 3—4 arteriola volt található, eseteik 90%-ában anatómiai laesio állott fenn. Termé­szetes, hogy a sok millió vesearteriolából vélet­lenül vizsgálatra kerülő mintadarabkából nem lehet következtetést levonni az egész vese Ъае­­modynamikai működésének megváltozására, de ezen észlelés Blackman-пак azon észleletével együtt, aki az arteria renalisban sclerosist talált, oly eseteken, melyek klinikailag e. h.-nak bizo­nyultak, erősen amellett szólnak, hogy a vese­ereken levő elváltozások megelőzik a hypertonia fellépését. Annak eldöntésére tehát, hogy a klinikailag benignus e. h. korai alakjánál, melyre jellemző a systoles és diastoles nyomás emelkedése a vese kiválasztó működésének zavara nélkül, van-e valamelyes szerepe a megváltozott haemodyna­­miai viszonyoknak a vesén belül, oly experimen­tális analógiát kellett választani, mely a vesemű­ködést befolyásolja anélkül, hogy az excretorikus működés zavart szenvedjen. A régi kísérletek, melyek komoly veselae­siót okoztak : azeterlekötés, a vese nagy részének kiirtása vagy mérgezés útján, természetesen alkal­matlanok voltak a kérdés eldöntésére. Ilyenkor, ha hypertonia keletkezik, ez mindenkor súlyos veselaesióval jár együtt. Az első kísérleteket, melyek a kérdés tisztá­zásához hozzájárultak, Goldblatt és munkatársai végezték. Legelső kísérletük abban állott, hogy kutyán az egyik fő veseartériát ezüst gyűrűvel leszorították úgy, hogy a vesébe áramló vér mennyisége megkevesbedett. A kísérleti állaton ekkor hypertonia fejlődik ki, mely kb. 6 hétig állott fenn. A kísérletet kutyán kívül elő lehetett idézni más állaton , így nyúlon, majmon, pat­kányon és­ juhokon is. Ha a leszorító gyűrűt levették az érről, vagy pedig a leszorított arté­­riájú vesét kiirtották, a vérnyomás 24 órán belül normalizálódott. Úgy látszik azonban, hogy a vese excretorikus functiójának intaktnak kell­ ­­s

Next