Ózdi Vasas, 1968 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-23 / 34. szám
A tánckultúra kimagasló egyénisége Évek óta látom már színpadon. Nem egyszer elgyönyörködtetett pompás táncaival. Tőle tudtam aztán meg, hogy már 1953 óta táncol — kezdettől fogva a Liszt Ferenc Művelődési Ház tánccsoportjában. Csak katonaévei szakítják meg itthoni szerepléseinek sorozatát, de ott is tánccsoportot vezet. Váradi Zoltán most 32 éves. Személyesen a tánccsoport legutóbbi csehszlovákiai szereplésén ismerkedtem meg vele. Megtudtam tőle, hogy 1955 óta dolgozik. Jelenleg az ÖKÜ energia főosztályán kemenceellenőr, szocialista brigádtag. Néhány éve vette feleségül a tánccsoport egyik csinos női tagját. Kislányuk 10 hónapos. Inkább beszél a csoport sok-sok közös sikeréről, itthoni és külföldi szerepléseiről. Meg gondjaikról, fáradozásaikról, ami az évi 30—35 szerepléssel velejár. Hetenként kétszer próbálnak. A csoport tagjai zömében 3—4 év alatt cserélődnek. A maiak csaknem mind fiatalok. Nevelni, tanítani kell őket. Megszerettetni velük a népi táncot, megtartani, felfrissíteni a néphagyományt táncban is. Szórakozás helyett szórakoztatnak. A kezdet nem mindenkinél könnyű — mondja. — De ha egyszer megízlelték, már nem igen hagyják abba. Egyesek még családalapítás után sem. Nagyon szeretik a sok tapsot. Ez kárpótol minden fáradozásért. Úgy gondolom, hogy a csoport — mai színvonalán — valóban minden „kárpótlást” megkap. A siker útját járják. Számtalanról lehetne írni. Külföldi turnék, hazai fesztiválok, Szerencs, Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc, Hortobágy, Dunaújváros, Budapest és még sok város, község lakói tapsolták viszsza produkcióikat, a Sarkantyús csárdást, a Cigánytáncot, a Hortobágyi táncokat és a többit. De a legforróbban tapsoltak mindenütt a csoport kiemelkedő táncos egyéniségének, Váradi Zoltánnak. Ő immár a hálás közönség elismerésén túl egy másik rangos kitüntetést is a magáénak tudhat. Augusztus 17- én ő is ott volt a Művelődésügyi Minisztériumban, hogy átvegye a szocialista kultúra fejlesztésében elért eredményének elismeréséül adományozott Szocialista Kultúráért kitüntetést. Hazatérve az Ózdi Népművelési Intézmények Igazgatóságának jutalma is várta. Gratulálunk és további sikereket kívánunk Váradi Zoltánnak és csoportjának. — a — Szerencsétlen góllal a befejezés előtt 4 perccel vesztett labdarúgócsapatunk a Ganz-MÁVAG-nál vasárnap. A heves küzdelemben nagyszerűen helytálltak a fiúk. A védők nagy munkában voltak, Katona többször is csak bravúrral tudott menteni. Amikor pedig támadtak, okosan, a gyors szélsők révén közelíteték meg a kaput. Több helyzet maradt ki ismét, amelyből, ha egy is sikerül, akár győztesen hagyhatták volna el a pályát. Végül is egy kapu előtti kavarodásból, szerencsével nyertek a hazaiak. A döntetlen igazságosabb lett volna. A játékvezető kitűnően vezette a mérkőzést. Jók: Katona, Várallyai, Csirmaz I., Murányi, Bozó. CKnUULva SPORT DCuLtu^a SPORT DCulti^a SPORT DCuLti^a SPORT Villámtorna román Vendelekkel A Kohász két NB I-es kézilabda-csapata nemrégen romániai portyán vett részt. Ezt a baráti látogatást viszonozták 19-én és 20-án az ICF Bukarest lányai, valamint a TR Ploesti férfi csapata. Ha az idő kedvez, már a villanyfényes mérkőzésnek nagyobb lehetett volna a közönsége, bár érthetetlen módon, Miskolc város férfi válogatottja, az ígéret ellenére sem érkezett meg. Talán ezért is vált a hétfői játék mindkét részről edzés jellegűvé. Kedden délelőtt azonban kárpótolták a csapatok a közönséget. Rendkívül nagy küzdelem alakult ki. A román lányok ízelítőt adtak nagy munkabírásukról, gyorsaságukról, kemény, védekező stílusukról. Úgy tűnt az első félidőben, hogy „sima” ózdi győzelem születik. Szünet után azonban taktikát változtattak a vendégek, és felzárkóztak. A kétgólos ózdi győzelemmel a Kohász visszavágott az ugyancsak kétgólos vereségért. Eredmény 8:6 (2:0). A fiúk is hatalmas iramban kezdtek. Sziporkázó megoldásoknak, s látványos góloknak tapsolhatott a közönség. Különösen a két válogatott, Marosi és Vaszili volt elemében, öt-ötnél még együtt volt a két csapat, de azután a Kohász ellenállhatatlanul játszott. Dobos nagyvonalúan vezette a találkozót. Az eredmény 31:23 (16:10). A kézilabda villámtorna ismét növelte a két nép sportolóinak barátságát, jól szolgálta az egyesületek közötti hasznos kapcsolatot. — V — Hétvége Megkezdik tekézőink is őszi bajnoki mérkőzéssorozatukat vasárnap. A Pécsi ETO 2 középmezőnyben helyet foglaló együttesénél küzdenek a pontokért. Ugyancsak Pécsett vendégeskednek NB I-es kézilabdázóink is. Ellenfelük a Pécsi Bányász lesz. A férfi kézilabdások viszont a Győri ETO-hoz látogatnak el. Bizakodunk abban, hogy az elmúlt heti döntetlent Győrött is kiharcolják. Hazai környezetben lép pályára labdarúgó csapatunk vasárnap, 15.30 órakor. Ellenfele a Bp. Előre együttese lesz. Nagy küzdelemre van kilátás. A Kohász-fiúk javítani szeretnének a vasárnapi peches mérkőzés után. Egy Pannónia T—5, egy Pannónia T—9 Sport és egy Danuvia Sport motorkerékpár, valamint egy, az út folyamán kétszer eltört és egyszer menet közben elveszített Motorkuli utánfutó — ilyen járműparkkal indult el július 24-én Ózdról három vállalkozó szellemű, vidám fiatalember Bulgáriába. S ha a „nyeregben" megtett csaknem 4000 km után megkérem őket, foglalják össze röviden benyomásaikat, így felelnek: „Érdemes volt!” — Az első meglepetés akkor ért, amikor gyorsan megkapdták az útlevelet. Kedd délután háromkor indultunk itthonról sok csomaggal, még több lelkesedéssel és piros-fehérzöld zászlókkal. Ártánd-Borsnál léptük át a magyar erőbiztos, hogy minket, magyarokat nagyon szeretnek. Nem egyszer előfordult, hogy behajtottunk a tilosba, néha bizony szándékosan is, hogy a nagy torlódást elkerüljük. De amint kiderült, hogy magyarok vagyunk, minden rendőr továbbengedett. Megtörtént az is, hogy az egyik parkolóhelyen az idős őrbácsi, amikor megtudta, honnan jöttünk, otthagyott mindent, és eljött velünk egy órára, csak azért, hogy mindent megmutasson nekünk a városban. — Természetesen adódtak nyelvi nehézségek is. Nehezen szoktuk meg, hogy a bolgároknál a fejrázás igenlést, a bólintás tagadást jelent. Az egyik este beültem az egyik vendéglőbe, hogy mindhármunknak helyet foglaljak. Odajött az asztalhoz két bolgár, és olyasmit kérdeztek, hogy szabadok-e a helyek. Mondtam nekik, hogy nem, erre nyugodtan leülnek, és még meg is köszönik. Alig tudtam megmagyarázni, hogy még várom a többieket. Egy másik alkalommal a táskarádiónkat akarták megvenni, és mivel — legalábbis a magunk nyelvén — tagadó választ adtunk, lelkesen kérdezgették, hogy kolko leva, kolko leva? Végül magyar—német —orosz keveréknyelven aztán csak megérttettük velük, hogy nem szándékozunk eladni. De kellemesebb „nyelvemlék” is akadt: Laci talált a zsebében egy bicikliszelepet, és egy llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllin 625 cm3-rel iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiii mán, Giurgiu-Russenél a román—bolgár határt. A határállomáson ismét meglepetés ért: a határőrök egy várakozó autókonvoj mellett soron kívül előre engedtek minket. Lehet, hogy a nemzetiszínű zászló tette. — Egyikük közbeveti. De az is lehet, hogy csak megsajnálták, ahogy „kinéztünk . A barátság-kempingben, ahol megszálltunk, belgák, csehek, franciák, kuvaitiak és libanoniak közé kerültünk. A legkülönbözőbb közlekedési eszközökön érkeztek szomszédaink. A franciák egy kis Citroennel jöttek, amelynek az oldalán térképen fel volt tüntetve az útirányuk. De később összeütköztek valakivel az országúton és aztán már nem lehetett pontosan tudni, hol végződik a felfestett térkép és hol kezdődik a horpadás. A két libanoni márkásabb kocsin érkezett, de meg is bánhatták, mert a táborkapunál akkora volt a nyüzsgés, hogy Mercedesükkel fél nyolctól fél kilencig tartott, amíg csak bejöttek. Élelmiszert elég nagy mennyiségben vittek magukkal, hiszen a benzinköltség maga is eléggé tetemes volt. Az utánfutó egyik oldalára felkerült a menü. Reggeli: májkonzerv, kifli; ebéd: májkonzerv, kifli; vacsora: májkonzerv, kifli. Másnap. Reggeli: májkonzerv, kifli; ebédi hűsítő (víz). Hja, kell a változatosság . Az országút mentén itt lépésenként transzparensek, minden oszlopon zászló, minden városban kulturális- és sportrendezvények, vendégszerető fiatalság — így lehetne röviden jellemezni a VIT időszakának Bulgáriáját. És az is ЛШ111111Ш11111МШ111111111111111111Ш111111111ШШШ1111111111ШШ11Ш a VIT országában jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. egész este elbeszélgetett róla egy cseh kislánnyal, aki nem is tudott magyarul. Hogy Laci nem beszél csehül, azt talán mondanom sem kell... Szófia ősi város, új emberekkel — az utcákon fehér, fekete és sárga bőrű fiúk és lányok sétáltak karonfogva. Talán azt is lehetne mondani, hogy Szófiát néhány napra a világ ifjúsága vette védnöksége alá. Kanadától Új-Zélandig mindenfelől százak és ezrek jöttek el, hogy ismeretlen barátaikkal találkozzanak. S itt a barátság és szolidaritás légkörét nem hatalmas feliratok biztosították, hanem az, hogy nemcsak a kényelmes autón, hajón, vonaton, repülőgépen, hanem motorkerékpáron, biciklin, sőt gyalog özönlöttek a fiatalok közös gondolatoktól és érzésektől vezérelve. A három ózdi fiatalember, Baraxa Tibor, Juhász László és Lezák János augusztus harmadikán érkezett haza. És mit mondanak a 4000 kilométer után? „Igaz, fáradtak vagyunk, de már holnap elindulnánk még egyszer!”* Kézilabda BP. SPARTACUS—ÓZD 19:19 (12:7) A fővárosban játszották le a kézilabda fiúk első bajnoki mérkőzésüket az őszi szezonban. Jó játékkal, jó játékvezetés mellett (Márki) megérdemelt döntetlent harcoltak ki az első félidőben egy ideig még a vezetést is megszerezték. Az utolsó negyedórában azonban a döntetlenért dacolt a Kohász — sikerrel. Góldobók: Marosi 7, Závodszki 3, Noviczki, Bellér, Szlávik, Makkai 2—2 és Tiba 1. Jók: Neiser (a mezőny legjobbja), Marosi, Makkai, Noviczki, Závodszki. „A mi kis SzŰR-ünk” Nagy érdeklődés előzte meg az első ízben megrendezett ózdi SzÜR-t. Igyekeztünk megállapítani, vajon a közönséget a fővárosi és ózdi művészek fellépése, a „vérre menő’’ labdarúgó találkozó, vagy dr. Hegedűs János hangulatos helyszíni közvetítése ragadta magával. Nem sikerült kihámoznunk, hiszen a nézőtéren helyet foglalók tenyere a közel háromórás program alatt vörösre színeződött. Vagyis minden jól sikerült, s a közönség kívánsága: minél több ilyen látványos, magával ragadó programot biztosítson a jövőben a népművelési intézmények igazgatósága. Nagy sikere volt a labdarúgótalálkozónak is. A játékvezető, Bozó István valódivá tette a mérkőzést. A két partjelző, Beer Béla és Daru Mihály a „széles’tömegeket képviselte, hibátlanul. A színész együttesben Horváth László, Hadics László, Juhász Jácint és Németh Sándor igyekezett „művészi” labdarúgást bemutatni, de a gólokat az ördöngős Gazsik Gyuri zenésítette valósággá. Az újságírók csapatát is ki kellett egészíteni. A miskolci nyomdából rutinos „szedők”, Popovics, Tóth és Mikulák jelentették az erősítést. A „kis” Forrai is biztos pont volt a mondat, vagyis a csapat végén, Horváth Kálmán bizonyított. Nemcsak elmondani tudja a kest, de ha engedik, értékesíteni is. Külön szám volt dr. Hegedűs János. Nyolcvanöt percig értékes „hozzászólásával” bebizonyította, hogy a sebész szakmához is ért. A nézők száját a fülekig szélesítette, szellemes, minden igényt kielégítő aranymondásaival. A siker egyik részese volt a Bellér László által irányított mentő-szamár is. A mérkőzés végén a két szövetségi kapitány imigyen nyilatkozott: Zudla Pál: Gazsikért máris 10 ezret ígért Soós Károly. Vincze Zoltán: Érzésem szerint 30:15 a színészek javára. Ugyanis ennyi embert szerepeltettek a mérkőzésen. A pálya szélén ülve, náthával és magas vérnyomással küzdve feljegyezte: Ivánszki Árpád