A Pesti Hirlap Naptára, 1939 (49. évfolyam)
Népünk hangja - hanglemezen
234 A PESTI HÍRLAP 1939 ÉVI NAPTÁRA NÉPÜNK HANGJA - HANGLEMEZEN A NÉPDAL- ÉS NÉPMESEGYŰJTÉS ÚJ MÓDSZEREI. Körülbelül másfélszázados múltja van nálunk a népköltészeti gyűjtésnek Általános európai szellemáramlat adta meg ennek is a lökést. A XVIII. század végén, életre kapott a demokrácia eszméje és ráterelte a művelt rétegek figyelmét a néplélek költői, művészi megnyilvánulásaira. Az első, aki Magyarországon népdalok gyűjtésével kezdett foglalkozni, Pálóczi Horváth Ádám volt. 1813-ban fejezte be „Ó és uj, mintegy ötödfélszáz énekek“ című gyűjteményét. Ebben följegyezte a maga korában közkeletű énekek szövegeit és dallamait. Sok elkallódásra ítélt értéket mentett meg így. Egyebek közt a kurucnóták, verbunkosdallamok, régi diákdalok és virágénekek jó részének ismeretét is neki köszönhetjük. Módszere korához képest is nagyon tökéletlen volt, főkép, ami a dallamok lerögzítését illeti. Mint műkedvelő, alig képzett muzsikus, csak a hangmagasságot tudta kótajegyekkel kifejezni. Ritmust, ütembeosztást, minden egyebet későbbi kutatóknak kellett fáradságos egybevető munkával kibogozni. Pálóczi Horváth követői közel egy évszázadon át már szabatosabb hangjegyírással dolgoztak, de lényegében az ő munkájuk sem lehetett zenetudományi szempontból hiteles és megbízható. Így volt ez mindaddig, amíg a gyűjtők arra voltak utalva, hogy hallás után rögzítsék le a lakosság különféle rétegeiben elterjedt dallamanyagot. A leggyakorlottabb fül is tévedhet. A leg- Somogymegyei lányok pünkösdölő-játéka.