A Pesti Hirlap Naptára, 1939 (49. évfolyam)

Népünk hangja - hanglemezen

234 A PESTI HÍRLAP 1939 ÉVI NAPTÁRA NÉPÜNK HANGJA - HANGLEMEZEN A NÉPDAL- ÉS NÉPMESE­GYŰJTÉS ÚJ MÓDSZEREI. K­örülbelül másfélszázados múlt­ja van nálunk a népkölté­szeti gyűjtésnek Általános európai szellemáramlat adta meg ennek is a lökést. A XVIII. század végén­, életre kapott a demokrácia eszméje és ráterelte a művelt réte­gek figyelmét a néplélek költői, mű­vészi megnyilvánulásaira. Az első, aki Magyarországon népdalok gyűjtésével kezdett fog­lalkozni, Pálóczi Horváth Ádám volt. 1813-ban fejezte be „Ó és uj, mintegy ötödfélszáz énekek“ című gyűjteményét. Ebben följegyezte a maga korában közkeletű énekek szö­vegeit és dallamait. Sok elkallódásra ítélt értéket mentett meg így. Egye­bek közt a kurucnóták, verbunkos­dallamok, régi diákdalok és virág­énekek jó részének ismeretét is neki köszönhetjük. Módszere korához ké­pest is nagyon tökéletlen volt, fő­kép, ami a dallamok lerögzítését il­leti. Mint műkedvelő, alig képzett muzsikus, csak a hangmagasságot tudta kótajegyekkel kifejezni. Rit­must, ütembeosztást, minden egye­bet későbbi kutatóknak kellett fá­radságos egybevető munkával kibo­gozni. Pálóczi Horváth követői közel egy évszázadon át már szabatosabb hangjegyírással dolgoztak, de lénye­gében az ő munkájuk sem lehetett zenetudományi szempontból hiteles és megbízható. Így volt ez mindad­dig, amíg a gyűjtők arra voltak utalva, hogy hallás után rögzítsék le a lakosság különféle rétegeiben elterjedt dallamanyagot. A leggya­korlottabb fül is tévedhet. A leg- Somogymegyei lányok pünkösdölő-játéka.

Next