PROGNOSZTIKA - A MTA Jövőkutatási Bizottsága és Kutatásszervezési Intézete - Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Prognosztikai Szakosztálya kiadványa (1985)
1985 / 1-4. sz. - Testületi munka - Kovács Géza: Elgondolások és tervek a Jövőkutatási Bizottság 1986-1990. évi munkájához
TESTÜLETI MUNKA KOVÁCS GÉZA: ELGONDOLÁSOK ÉS TERVEK A JÖVŐKUTATÁSI BIZOTTSÁG 1986-1990. ÉVI MUNKÁJÁHOZ Az MTA IX. Osztályának Jövőkutatási Bizottsága - támaszkodva a jövőkutatással foglalkozók és a jövőkutatás iránt érdeklődők szélesebb táborának lelkes és odaadó munkájára — az elmúlt évek eredményeire és tapasztalataira építve és az új követelményekhez, igényekhez és lehetőségekhez igazodva végzi majd munkáját az 1986—1990. közötti időszakban. Számol azzal is, minthogy önálló jövőkutató intézet nincs és nincs széles körűen intézményesült jövőkutató hálózat sem, hogy a Jövőkutatási Bizottságra nagyobb tudományirányítási és tudományszervezési feladatok hárulnak, mint számos más tudományág akadémiai bizottságára. Megőrizve a Bizottság önállóságát, hasznosítva az elmúlt évek pozitív tapasztalatait, törekedve a negatív jelenségek kiküszöbölésére, az akadémiai bizottság továbbra is együtt kíván működni az MTESZ-szel, s az SZVT Prognosztikai Szakosztályával, amelynek vezetői és tagjai részben tisztségviselői és tagjai a Jövőkutatási Bizottságnak is. Ugyancsak a korábbi jó hagyományokra építve, támogatja az SZVT Prognosztikai Klubjának a munkáját is, klubprogramok tervezésében való közreműködéssel és a klubprogramokhoz előadások biztosításával. Tervünk kialakításakor figyelembe vettük a II. és a III. Magyar Jövőkutatási Konferencia ajánlásait, valamint az MTA IX. Osztályának a tudományági helyzetjelentésünkkel kapcsolatos állásfoglalását. Jóllehet a szóbanforgó konferencia-ajánlásokból és az Osztály állásfoglalásából sok mindent teljesítettünk, vannak még olyan feladatok, amelyeknek teljesítése az elkövetkező periódusban is érvényesek, esetenként még azzal is számolva, hogy bizonyos — elsősorban az intézményesülés vonatkozásában — megfogalmazott igények az elkövetkező „akadémiai ciklusban" sem elégíthetők ki teljes egészében. Mód van azonban a jelenlegi intézményesültségi fok meghaladására. Munkatervünket rugalmas, nyitott tervnek tekintjük. Tervünk egyrészt abban az értelemben nyitott, hogy „nem töltjük ki" részletes programmal teljes egészében az előttünk álló ötéves időszakot. Minthogy a gazdasági szférát meghaladóan, más területeken is a reformok küszöbére érkeztünk, szükségessé válhat olyan társadalmilag megfogalmazott feladatok megoldásában való közreműködésünk, amelyeket a későbbiekben határoznak meg. Meg kell tehát őriznünk készségünket arra, hogy a korábbiakhoz hasonlóan részt vegyünk továbbra is társadalmigazdasági problémáink jövőcentrikus megoldásában, a megfogalmazott igényeknek és saját kezdeményezésünknek megfelelően. Nyitott a munkatervünk másrészt abban az értelemben is, hogy más szervek döntései, egyebek között az Osztálytervező munkája, kutatásfejlesztési és -irányítási módosulások korrekciókat igényelhetnek tervünkben. A Jövőkutatási Bizottság munkájában a múlthoz hasonlóan, sőt fokozott mértékben kell előtérbe állítani a jövőkutatás elméleti-módszertani és gyakorlati kérdéseivel való tartalmi foglalkozást, óvakodva attól — sajátos helyzetünk ellenére —, hogy a Bizottság túlzottan a szervezési, szervezgetési kérdésekben merüljön el. Ma már nincs szükség arra sem, hogy a korábbiak