Pilch Jenő: A hírszerzés és kémkedés története 2. (Budapest, 1937)
A hírszerzés és kémkedés kifejlődése a világháborút megelőző évtizedekben
128 emberré akar válni. Miután Lawrence megeskette a Bibliára, hogy megtesz mindent, amit parancsolnak neki, legelőször azt a parancsot adta, hogy tanuljon meg törökül. Másnap Edwards már tagja volt az Intelligence Service-nek, az A. T. 80. jelzést kapta és azonnal elküldték a devonshirei iskolába. Egyúttal pedig felesége a rendőrségtől azt a hivatalos értesítést kapta, hogy férjét egy verekedésben meggyilkolták , temetése költségeit az állam fedezte. John Edwards eltűnt az élők sorából. Az A. T. 80. jelzésű ügynök pedig ettől kezdve napi hatórás leckékben kétségbeesetten tanulta a török nyelvet, az egyéb tanulnivalók mellett. Az iskola elvégzése után Konstantinápolyba küldték, hogy tökéletesítse magát a nyelvben. Hogy milyen feladatokat végzett, senki sem tudja, csak a háború második évében bukkan fel megint, a Dardanellák ostroma alkalmával. A parancsnokló tengernagynak ügyes emberre volt szüksége, aki behatol az ellenséges állásokba és kikémleli a török nehéz tüzérség elhelyezését: a török ütegek éppen ezekben a napokban süllyesztettek el egy francia páncélos hajót és két cirkálót. Az A. T. 80 jelzésű ügynököt jelölték ki ennek a feladatnak elvégzésére. Mindenekelőtt koldusnak öltözött, sántított, és egy éjjel, miután egy angol csónak partra tette, egyenesen nekiment a török állásoknak. Az előőrsök elfogták, de a koldus oly szívrehatóan könyörgött, hogy ne bántsák Allah legnyomorultabb hívőjét, oly tökéletes töröknek mutatkozott, hogy ártalmatlan embernek nézték és útjára engedték. Innen kezdve a koldus egy álló hónapig szabadon járt-kelt a török erődök közt s pontosan megfigyelte a nehéz tüzérség elhelyezését. Az előre megállapított órában aztán jelentkezett a partnak azon a pontján, ahol már várta az angol ágyúnaszád. Az ügynök szerencsésen fel is szállt, azonban az őrszemek észrevették a kis hajót, tűz alá vették és ekkor egy gránátszilánk le is hasította Edwards bal fülét. Azon véresen tette meg fontos jelentését, aminek az lett a következménye, hogy másnap az angol tüzérség három török erődöt elhallgattatott, az A. T. 80. ügynök pedig azonnal őrmesteri kinevezést kapott. Esete az angol kémnevelés igazi diadala. Említettük, hogy az Intelligence Service keze messzire ér ; hozzátehetjük, hogy mindenhová elér s gyakran egészen jelentéktelennek látszó esetekben is lesújt. Csak a legfőbb vezetőség tudja, hogy esetleg a jelentéktelen eset mögött fontos világpolitikai érdekek húzódnak meg. Azzal a nyolvvan millió fonttal, amelyet a kincstártól kap, aligha oldhatná meg a rá súlyosodó feladatokat; valóban, ez az összeg csak kisebb része évi jövedelmeinek. Kevesen tudják, hogy az Intelligence Service-nek óriási földbirtokai vannak, bányái, gyárai, kezében van az Anglo-Persian Oil Company részvénytöbbsége, úgyhogy ezen a réven egyike a világ petróleummágnásainak. Ezenfelül, mivel mindenről jobban és előbb értesül, mint más, sőt ő maga idézi fel a döntő eseményeket, gyakran végez olyan tőzsdei műveleteket, amelyek milliókat hoznak, így az Intelligence Service ma Angliának és a világnak egyik legnagyobb pénzügyi hatalmassága is. Szinte hihetetlen, mégis úgy van, hogy legfőbb jőve-