Pajtás, 1950 (5. évfolyam, 1-30. szám)
1950-10-01 / 19. szám
ötéves tervünk büszkesége Örömteljes lelkesedést váltott ki országszerte az a hír, hogy a Minisztertanács, Pártunk javaslatára, határozatot hozott a budapesti földalatti gyorsvasért építése munkálatainak megkezdéséről. Az egész dolgozó nép nemzeti büszkeségét emeli hazánknak ez a hatalmas, újabb alkotása. Dolgozó népünk igen nagy része lakik távol munkahelyétől és a meglévő közlekedési eszközök egyre nagyobb nehézségekkel képesek eleget tenni a követelményeknek. . Földalatti villamoshálózatunk terve három részből áll: az első kelet-nyugat felé Irányú rész, a készülő Népstadiont köti össze a Déli-pályaudvarral, most kerül megvalósításra. Második rész északkeleti irányú lesz, ez a második ötéves tervünkben épül fel. A harmadik rész gyűróalakban fut körbe és feladata, hogy a peremvárosokat kösse össze (Nagybudapest körül) egymással. Egymillió köbméter földet emelnek ki fúrásokkal. Az alagút kibéleléséhez 150.000 tonna cement, 85.000 tonna öntöttvas, 30.000 tonna betontömbvas és 500.000 köbméter kavics szükséges. Állomásaink is a moszkvai Metro mintájára készülnek. Mozgólépcsők vezetnek a mélybe és hozzák fel az utasokat a 120 méter hosszú, modern berendezésű földalatti él,emesokból. Egy-egy kocsiban 240 utasnak lesz kényelmes férőhelye, egy szerelvény 48 kocsiból áll A szerelvények minden két percben indulnak és hetven kilométeres sebességgel száguldanak egyik állomástól a másikig. Egy menetidő 15 perc Az alagút, állomás és a szerelvények elkészítése mintegy 10.000 ember munkáját veszik igénybe. Ilyen vasútépítkezést a Horthy-rendszer 25 év alatt sem tudott csinálni. Csak a felszabadult, a szocializmust építő ország épít új vasútvonalakat, amelyeknek egyik legjelentősebbike a most épülő földalatti gyorsvasút. Az erőnk bizonyítéka, hogy a magyar nép, a nagy Szovjetúnió támogatásával ilyen nagy vállalkozásokba kezd és bizonyítéka annak, hogy mi ezt az erőt békés, alkotó munkára összpontosítjuk. Mi minden munkánkkal, a hatalmas alkotásokkal, сзак úgy, mint a hétköznapiok kötelességteljesítésével, — a béke védelmét, a dolgozó nép felemelkedését szolgáljuk. Halati Ferenc A békére szavazunk... Örömünnepre, népszavazásra készül az ország. A szocialista közigazgatás szerveit, a dolgozók tanácsait készül megvitaztani. Határozott lépésekkel haladunk a Szovjetunió mutatta úton. A munkásosztály győzelmének, fejlődésünknek új-téli határköve október 22-e. Ki ne érezné ezt? Nézzük például a Várkuti családot. Újpesten laknak, az Árpád-úton. Magasba szökő gyárkémények mutatják arra az utat. Várkuti Géza a Szalagszövő MV-nél dolgozik. Szívesen emlékszik a régi harcokra. — 1934-ben egy álló hónapig sztrájkoltunk — egy hajcsár eltávolítását követeltük. Sikerült. Ezt a munkásnyúzó talpnyalót kénytelenek voltak elbocsátani — És mennyit nyomorogtunk, mennyit éheztünk akkoriban — teszi hozzá Várkutiné, az élmunkás szövőnő. — A felszabadulás után is még sok hosszú hónapot vergődtünk el, de dolgozhattunk, tanulhattunk. Mindketten szaktanfolyamra iratkoztunk be — segített bennünket a Pitt. Várkutiék büszkén mutatják a szoba szép, új bútorát. — Ezt a hároméves terv alatt vettük. Meg a zongorát is — a két lányom zenét tanul. A nagyobbik mér gimnazista. Aztán meg egyetemre küldjük — nézi mosolyogva a „nagylány“-t. Olyan ez, mint az álom. A rádió az ötéves tervről beszél és Várkutiék alig győzik sorolni: Nemrég vettünk kerékpárt mind a két lánynak és könyveket! — A polcon Lenin, Sztálin, Rákosi, Solohhov, Szimonov könyvei sorakoznak. Klári VIII.-ba jár. Úttörő. A nyáron a Szovjetúnióban volt. Csillog a szeme a boldogságtól, ha útjáról mesélhet, a Kremlről, a Metróról, a gyönyörű városokról, az azteki táborozásról. — Úgy akarok dolgozni, tanulni és harcolni a békéért, mint a szovjet gyerekek. Mindent megfigyeltem, hogy itthon minden tapasztalatot átadhassak. Mennyi öröm, mennyi megvalósult kívánság ebbenaz egy családban! — Minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy mostani szép életünket megvédjük — mondja Várkuti elvtárs. — Ezért jegyeztünk tervkölcsönt is. Hiszen nekünk és a gyerekeinknek épül itt minden. Személyes ügyünk a tanácsválasztás is. Ez a hatalom sokat ad nekünk és érezzük, hogy a tanácsválasztással még erősebb lesz. A Tanácsban a mi társaink, a mi barátaink lesznek. Hatalmas erő ez a békéért vívott harcban- A mi terveink a béke tervei. A Tanács védeni és segíteni fog bennünket. Erre gondol ma valamennyi dolgozó hazánkban. Ezért emelik teljesítményüket, kutatónk új munkamódszerek után. Ezért szavaznak — október 22-én a békére, boldogabb jövőnkre — a tanácsválasztásokon. Azok között a nagyon boldog pajtátok között voltam én is, akik a szerencsekerekek mellett állottak a tervkölcsön sortolaton. A Zeneakadémia nézőtere s ztúfolva volt. Ott ültek államvezetőink, élmunkitok, sztahanovisták, Pestről és vidékről. Bizony lámpalázat voltam, amikor először emeltem ki az összesodort számot. Arra gondoltam, hogy milyen boldog is az a család, amelyiknek a kötvényszámát kihúztuk. Mennyi süllkabát, kerékpár, könyv, ruha lesz ezekből a nyereményekből ! Izgatottan ültek a nézők, de fülön. Mire gondoltam a szerencsekerék mellett sen az a pajtás, akinek édesapja megígérte, hogy a nyeremény egészen az övé. A szám 5000 forintot nyert. A pajtásnak első dolga volt, hogy felajánlja negyedét a csapatának. Azóta már megvásárolták belőle az új csapatkönyvtárat is az örsi zászlókat. ■ Az én családom is jegyzett 800 forintot. A mi számunkat nem sikerült kihúzni. De nem búsulunk, mert lesz még sorsolás sokszor is nyerhetünk mi is. Nyereménynek számít az is, hogy a nyáron fényképezőgépet kaptam, hogy Bulgáriában, a Fekete-tenger partján nyaralhattam, hogy édesapám a szabadságát üdülőben fogja tölteni. És nyeremény az is, hogy tovább tanulhatok, hogy az új, szép Jász-utcai iskolába járhatok, később pedig elérhetem azt a régi vágyamat, hogy katonatisztként védjem a hazámat. Tudom azt, hogy az öves terv még számtalan ajándékot tartogat számunkra. A tervkölcsönt sokszorosan kapjuk vissza mindannyian. Csak azt az egyet sajnálom, hogy még nincsen önálló keresetem és nem jegyezhetek magam is! KOSSIK ILONA 5