Pajtás, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-10 / 1-2. szám
Téli mulatság Egy reggel Szabó Éva, az őrsvezető, ujjongva ugrott ki az ágyból. A szomszédos háztetőjéről csillogó hópelyhek kacsingattak felé. Magára kapkodta a ruháit, s már futott is, hogy a padlásról lehozza a szánkót. Régi, kopott kosszánkó ez, a bátyja kapta kisgyerek korában. A gurtni imitt iimott már szakadozott, de a vár még jó erős, kibír egyszerre három gyereket is. Egész délelőtt a szánkóval bíbelődött. Az ebédnél anyu azt kérdezte Évától: Hogy tervezed a szánkózást? Hiszen itt egyetlen dombocska sincs! Egyedül húzod-vonod a szánkót? Éva elszégyellte magát. Na, lám erre nem is gondolt. Egyedül rohangál háromszemélyes szánkójával? Aztán egyszerre felderült az arca. Riasztani fogja az őrsét, menjenek együtt. Kovács Ilonkának tetszett a dolog, s már futott is Gál Erzsikéhez. Fél óra sem telt el, mindenkihez eljutott a hír. Két órakor Nagy Gabiék mellett egy üres telken ütötték fel táborhelyüket. Szőke Piroska is hozott szánkót, így nem kellett egymásra várniuk Ketten-ketten húzták a szánkót, a többiek meg ráültek. De hamar elunták a mulatságot. Süppedő volt a hó, nem találtak egycsöpp emelkedőt sem. Évinek újabb ötlet jutott az eszébe — mi lenne, ha hóemberépítő-versenyt rendeznének? Felosztották maguk között az üres telket. Évi sípszavára megindult a verseny. Nagy kacagás közben görgek, forgatták maguk előtt a nagy hógolyókat. Segédeszközük nem volt, csak kézzel dolgozhattak. Gabi hazaszaladt, és egy halom újságpapírral tért vissza. Ebből csinálták a csákókat a hóemberek fejére. Kis köveket kapartak elő a hó alól szemnek, orrnak. Ilonka jókora fadarabot is előhalászott, ez lett a hóember sétabotja. Éva közben hazament a bátyjáért, ő már ifjú vezető. Elcsalta, szemlélje meg a mulatságukat. Beszélt Gabi édesanyjával is, így gyűlt össze a bírálóbizottság: Nagy néni, Béla és Éva. Nem volt könnyű dolguk, mert mitagadás, minden lány igyekezett. A legszebb hóember Tóth Marikáé lett, szép gömbölyű testű, kicsit hosszúkás fejű, még a kabátfazont is megformázta a keményre gyúrt hóból, elől pedig apró kövekből kabátgombokat rakott ki. Aztán felálltak sorjában az eredményhirdetésre. Az őrsvezető megdicsérte valamennyiüket ügyeskedésükért. Majd egy tábla csokoládét húzott ki zsebéből — nagymama hozta a karácsonyi ajándék mellé — ezzel jutalmazta a győztest, Tóth Marikát. Mit mondjak még el a kedves délutánról? Jókat nevettek, kacagtak valamenynyien. Csak még annyit: a csokoládét közösen fogyasztották el. Marika szétosztotta, s jutott abból a bíráló bizottságnak is. Szabó Márta é érdekes találkozó színhelye volt a Magyar Honvédelmi Sportszövetség székháza. A Szemere utcai leányiskola úttörői Itt látták vendégig Basch Anna Máriát, aki a legendáshírű Zalka Mátéval és Münnich Ferenc elvtárssal együtt küzdött a spanyol nép szabadságáért. A csapat úttörői spanyolul köszöntötték az idős partizánnőt, megkérték, elevenítse fel előttük emlékeit. A Szemere utcai úttörők vendége Basch elvtársnő sokat mesélt a magyar önkéntesek bátor tetteiről, elmondta, mennyire szerették őket a spanyol gyerekek. Lépten-nyomon segítettek nekik. Híreket szereztek és élelmiszert vittek a nehéz helyzetbe jutott katonáknak. A nagyobbak pedig fegyverrel a kézben, küzdöttek a fronton. A spanyol ifjúsági mozgalom vezetője Lina Volena, akinek a nevét ma is ismerik, tizenhat éves volt, amikor a harctérre került. Az utolsó töltényig harcolt. A Szemere utcai iskola úttörői nagyon sokáig emlékezni fognak e bensőséges összejövetelre. Hiszen olyantól hallották hogyan állt helyt a magyar brigád spanyol földön, aki maga is részt vett a spanyol nép szabadságáért vívott küzdelemben. Eltették a nyarat a télre Rendes körülmények között ../. a „tartósítás” a kamra polcain történik: a befőttek, gyümölcsízek őrzik a nyár illatát, zamatját. Nos, én a napokban másfajta nyármegőrzéssel ismerkedtem meg! Azzal kezdődött az egész, hogy a XV. kerületi úttörőházba voltam hivatalos. Befüggönyözött szobában vártak a pajtások — és néhány pillanat múltán elkezdődött a film vetítése. Azé a filmé, amelyet együttesen készített a Bükk— Mátra Jubileumi mozgótáborral a kerület őrsvezetőképző csapata! Az első képeken még a nagy Jubileumi seregszemlére emlékeztünk. Ott vonultak a pajtástok, és ott, a XV. kerületiek. Aztán váltott a kép: hátizsákkal felszerelve, másnap indulás! Jubileumi túra! Szerettem volna én is ott gyalogolni velük. Jó lett volna együtt izgulni, vajon sikerül-e a célt elérni: a 200 kilométeres nagy utat megtenni? Jó lett volna a hétköznapok apró élményeiben osztozni. Mert emlékezetesek ezek a napok! Hiszen még arra is emlékeztek a jelenlevők, hogy tarhonya, vagy rizs volt aznap a hús mellé — hát még olyan élményre, hogy eltévedtek, s a telefonbizalok nyomán sikerült célt érniük. Ezernyi kicsiny élményből kerekedik a nagy. És erő ez, amely összefogja, kovácsolja az úttörőház őrsvezetői gárdáját! A filmszalagok meg a magnószalag őrzi a nyarat, a nagy jubileumi élményt. Hej, de jó dolguk lesz a 20. jubileumunkra készülő pajtásoknak! Nem kell kutatniok az 1961-es évet, ott van a film, csak éppen vetíteni kell! — ó — n —