Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)
1968-11-14 / 45. szám
ÍN BOXIO YA HAY ASEGURADAI CUATRO MIDALLAS ! TIBIO MUROZ DE 0R0! Obtuvo Brillante Tríunfo en fos 200 Metros de Pecho la batqwrtbol México Ganő a Az „Este" című mexikói sportlap címoldalán az első hazai aranyérmes, az úszó Munoz látható Melyik országból jött? — ezt kérdezték úton-útfélen a mexikói gyerekek, akikkel mindenütt találkozni lehetett, ahol csak megfordult az ember. Ott voltak garmadával az olimpiai falu bejáratánál, ahol a külföldi sportolókat rohamozták autogramokért, ott voltak a rádió és televízió csodálatos, márványból és üvegből készült 15 emeletes palotájánál, ahol öt centavo pénzdarabot a kezükben tartva kérleltek csillogó fekete szemekkel, cseréljünk, vagy ahogy ők mondták , change (cseindzs) csencseljünk, adjunk a mexikói rézpénz helyett hazai váltópénzt. Ott voltak az utcán, ennivalóan szurtosan, kis ládikával a kezükben, hogy néhány centavosért, de főleg egy jelvényért (escudo) kifényesítsék cipőinket, ott voltak a hatalmas forgalmú országnyi város autóparkoló helyein, ahol kis közlekedési rendőrként, az autó oldalát ütögetve segítettek a kocsinak tenyérnyi helyen megfordulni, parkolni, majd amikor ez megtörtént, villámgyorsan letörölték a kocsit. És ott voltak a versenyek színhelyein is, az ékszerdobozhoz hasonlító kosárlabda-csarnokban éppúgy, mint a súlyemelőknek otthont adó Insurgentes színházban, ahol kék nadrágban, szürke ingben a mexikói ifjúsági szervezet egyenruhájában tevékenykedtek a világ minden tájáról összesereglett újságírók körül. Hozták-vitték az eredményeket tartalmazó jegyzőkönyveket, ugrottak, futottak, frissítőt hoztak, ha szükség volt rá. És mindenütt, mindig ugyanazt kérdezték: Melyik országból jött? Amikor október elején, még az olimpia kezdete előtt, vagy a versenyek kezdeti szakaszán válaszoltam, hogy Magyarországról jöttem, magyar rádióriporter vagyok, furcsán néztek rám. Nem sokat hallottak, tudtak Magyarországról, csak a jelvény derítette mosolyra arcukat, amit ilyenkor nekik adtam. Nemcsak azért, mert kaptak valamit, hanem mert ha fejtetőre állították jelvényünket, annak piros—fehér— zöld sávjai megegyeztek a mexikói zöld—fehér—piros nemzeti színekkel. Az olimpiai játékok végén már nem kellett jelvény a baráti mosolyhoz. Amikor állandó kérdésükre megadtam a választ, magyar vagyok, autogrammot kértek, s közben szakértőként magyaráztak a magyar sportról, a magyar futballról és kezüket feltartva elismerő fejbólintással kísérve ujjukkal mutatták hányadik aranyérmünknél tartunk. A mexikói gyerekek körében a nagy fordulatot a magyar sportolók jó szereplése idézte elő, az a tény, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió után a magyarok szerezték a legtöbb arany-, ezüst- és bronzérmet. Ez a mérleg azért is nagyon értékes, mert ez volt az eddigi legnehezebb olimpia, amelyen minden sportágban óriási létszámú és erős mezőnyök álltak rajthoz. Annak a sportolónak, aki helyezést akart elérni, nemcsak az ellenfeleket kellett legyőznie, hanem meg kellett birkóznia a versenyeket megelőző nyugtalan légkörrel, a különleges földrajzi körülményekkel a szokatlanul nagy távolságokkal és az időeltolódással, nem is beszélve a teljesen szokatlan étrendről A magyar sportnak a számokat tekintve ez volt a második legeredményesebb olimpiája, de ha az előbb felsorolt tényezőket figyelembe vesszük, nyugodtan első helyre tehetjük, mert ilyen körülmények között a mexikóvárosi tíz arany felér a helsinki tizenhattal. A mieink 15 sportágban álltak rajthoz. Két-két aranyérmet szereztek a kajak-kenusok, a vívók, a LA SELECCION DE FUTBOL SE HUNDIO ANTE BULGARIA 3-2 HUNGRIA A LA FINAL POR SU VICTORIA SOBRE JAPON 5-0 A magyar-japán labdarúgó-mérkőzés három jelenete: 1.