Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)
1968-12-05 / 48. szám
lám шz IÁIK? Nemrégiben jelent meg egy érdekes könyv. Elsősöknek írták, akik éppenhogy megtanultak olvasni, és arról szól, hogyan lehet megtanulni látni. Miért, talán nem látunk? Hát... nem biztos, hogy mindent. És nem biztos, hogy mindenki ugyanúgy. „Láss, láss, ne csak nézz!” — éneklik Illésék. Nem véletlenül. A különféle fejtörő játékok között gyakran felbukkan egy rajz: „hová tűnt el a kis nyuszi?” Nézed sokáig, forgatod a képet, a végén meglátod a nyulat, ott lóg fejjel lefelé egy ágról, vagy éppen egy bokor levelei között rejtőzött el. Körülöttünk izgalmas, érdekes, szép a világ. Csak éppen meg kell látnod szépségét, és meg kell értened, miért szép. Amióta a görög Euklidesz megírta geometria könyvét, az emberek megszokták, hogy mértani ábrákhoz hasonlítsák környezetük formáit. »A „kockafejű’’, „kerekszemű’’ szélső jól „háromszögeit” az összekötővel, majd a „középvonal”-tól „átlósan” szöktette a „gömbölyű" labdával a középcsatárt.« Ugye, nem ismeretlen az ilyen mondat? A tárgyaknak azonban nemcsak formája, hanem színe is van. Gondolkoztál már azon, hogy a háromszöghöz melyik szín illik jobban? A piros vagy a zöld? És a körhöz? Én úgy érzem, hogy egy igazi háromszög inkább zöld, egy igazi kör pedig inkább vörös. Valahogy jobban áll neki. Miért érezzük így? Talán azért, mert a háromszög alakú zöld fenyő és a vörösen lenyugvó napkorong képe él emlékezetünkben. Jártál már a Hősök terén? Képzeld el, milyen lenne a szoborcsoportozat, ha például István király, vagy Kossuth Lajos hiányoznék? Az ember úgy érezné, felbillen az emlékmű egyensúlya. Ezen a téren a szimmetria uralkodik. A Béke téri emlékmű nem szimmetrikus. Itt az alak nem középen van. Mégis arányosnak érzed. Nincs itt valami ellentmondás? Ha nyolc egyenlő részre osztod fel az építményt, kiderül, hogy a figuráktól jobbra három, balra pedig öt rész van. A 3:5:8 aránya nem bántja az egyensúlyérzékünket. Sőt! Nagyon is kellemes neki. Ez az arány az úgynevezett aranymetszés. Az aranymetszés titkait az ókori görög szobrászat nagyjaitól tanulták meg a művészet mesterei, a görögök pedig a természettől lesték el. Az egészséges emberi test az aranymetszés arányai szerint épül fel. Ugyanezeket a szabályokat követi a falevél erezete. Nyilván ez az oka, hogy ezt az arányt érezzük tökéletesnek és szépnek. A pont vagy tengely körüli szimmetria nyugalmasabb. Ha a festők, vagy a szobrászok nyugalmat, belső kiegyensúlyozottságot akarnak ábrázolni, szívesen szerkesztik meg figuráikat háromszög, négyzet, vagy kör alakban. Ha ezek a kis geometriai egységek megsokszorozódnak, már ismétlődést, ütemet jeleznek és éreztetnek. Matisse táncoló figurái a tánc különböző mozdulatait mutatják. Ugyanakkor minden figura egy zárt oválisban helyezkedik el, ezek az oválisok táncszerűen kapcsolódnak össze egy nagyobb füzérré. Minden mozog, és mégis lüktető rendet alkot. A vibráló, kusza vonalak, látszólag szerkesztés nélkül összebonyolódó figurák felborítják egyensúlyérzékünket, riadalmat, nyugtalanságot keltenek. A művész így tudja érzékeltetni saját nyugtalanságát, zaklatottságát. Sokszor azt látjuk szépnek, ami az emberre emlékeztet. Úgy is megfogalmazhatnánk: szép az, ami emberi. Göcsörtös faágak tépett vonalai, amelyek emberi arc vonásaira emlékeztetnek. Érdekes, melegfényű kavicsok, amelyekben emberi mozdulat lágysága sejlik föl. Ez a szépség azonban csak akkor tárul ki előttünk, ha megtanuljuk észrevenni. ALAKSZA TAMAS