Pajtás, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-22. szám)
1978-02-09 / 6. szám
Csodálatosan kristályos a víz, sehol egy fodor, vagy egy hullám, a napsugarak szinte átütnek a hatalmas kékségen. Amint azonban a ciprusi kikötő, Laraka felé közeledünk, egyre zavarosabbá válik a tenger. Így van ez minden kikötőben, s mi több, mint egy hete hajózó öreg tengeri medvék, már tudjuk, rövidesen ismét partra léphetünk. Első úticélunk a szigetország fővárosa, Nicosia. Mintegy 40 kilométerre van Lamakától. A házak tetején elhelyezett víztartályok okosan használják fel az összegyűlő napenergiát, meleg vízzel látják el a háztartásokat. Az októberben 26—27 fokos tenger télen sem hűl 16—17 foknál hidegebbre. Az átlaghőmérsékletet meghatározó napsütés decemberben is legalább napi hat óra, s így fűteni sem kell. Irigyeljük is a ciprusiakat! Furcsa, kettős világ fogad bennünket a szigetországban. Az 1974-es ciprusi görög—török viszály nyomai, felhalmozott homokzsákok az utca egyik oldalán, mögötte török katona áll ort, török zászló előtt. A másik oldalon ugyancsak homokzsák, de a zászló és a katona görög. Szúrósan néznek farkasszemet egymással, kezük fegyverük markolatán nyugszik. S hogy nem lőnek egymásra, az elsősorban az ott levő ENSZ-s katonáknak köszönhető, akik rendfenntartó szerepet töltenek be Cipruson. A város egyébként megszokott mindennapi életét éli. Megcsodáltuk az érseki palotát, a köztársaság fehér márvány emlékművét, s elmentünk a nemrég elhunyt érsek-elnök, Makariosz palotájához is, ahonnan a politikus a közel négy évvel ezelőtti puccs idején elmenekült. A palotát alaposan megrongálták a fegyverek. Idegenvezetőnk az épület egyik szárnyára mutat és fordítja az ott ékesedő transzparens egyik feliratát: „Sohasem felejtünk!” —s azt is megtudjuk, hogy emlékeztetőül az épület egyik szárnyát jelenlegi állapotában hagyják meg. Délután szabad program. A strand, Kitty a neve, nemcsak kétes tisztaságú, de nagyon köves is. Alaposan TENGEREN meg kell küzdeni, míg ellep minket a tengervíz... A partra való viszszatérés hasonló nehézségekkel jár, talpunk megszenved minden lépésért. Ráadásul amikor megtudjuk, hogy édesvizű zuhanyt nem találunk a strandon, bánatosan bandukolunk vissza a ránk váró autóbuszhoz. Bőrünket csípi-marja a rárakodott só, alig várjuk úszó otthonunkat, az Adzsariját. Másnap Limassolt és Paphost látogatjuk meg. Utunkat narancsligetek szegélyezik, több helyen füzérekben árusítják Ciprus almáját. Rövid megállás következne a hatvanezer lakosú Limassolban. Szállodasora az év minden szakában vendégeket fogad. Paphosban megcsodáltuk a Catovilla 1962-ben feltárt mozaikjait, melyet egy földműves szántás közben véletlenül fedezett fel. Eredetük az időszámításunk előtti harmadik századra tehető. Egy elkésett kora délutáni ebéd egy paphosi vendéglőben, majd indulás vissza a larnakai kikötőbe. Este ciprusi görög fiatalokat lát vendégül hajónk. Rövid műsorukban népi táncokat mutatnak be. Rövid búcsú nemcsak vendégeinktől, de Ciprus szigetétől is. Még késő este felszedi horgonyait hajónk, s a kapitány kiadja a vezényszót: „Teljes gőzzel előre!” Következő állomásunk Egyiptom, Alexandria felé tartunk. Szőnyi János Az elnöki palota rommá lőtt szárnya Pálmafák árnyékából nézve, még vakítóbb a török mecset fehérre meszelt fala. НЕТ ^ilii * ¦ ¦ '“**w