Pajtás, 1980. január-május (35. évfolyam, 1-22. szám)

1980-05-08 / 19. szám

A 400 méteres futás Az utolsó erőfeszítés, célegyenesébe érkeznek közvetlenül a a felsős (14—16 éves) lányok célbaérkezés előtt Az összetett váltóverseny sok ügyességet, kifogástalan erőnlétet kíván e­zzel a jelszóval ren­dezték meg az idén a szovjet gyerekek hagyo­mányos nagy sportese­ményét, amely egyébként „A jövő reménységeinek rajtja” nevet viselte. A versenyeket, mint minden évben, ezúttal is a Fe­kete-tenger partján, Artekben bo­nyolították le. — Elsősorban az a hagyományos célunk, hogy minden gyerek lehető­séget kapjon a sportolásra — mond­ta a szervező bizottság egyik tagja, Ligyia Szkoblikova, többszörös olim­piai bajnok gyorskorcsolyázó. — A Szovjetunióban nincs egyetlen olyan sportesemény sem — kivéve a Szov­jetunió népeinek spartakiádját —, amelynek döntőjében ennyi atléta lenne. Ezek a viadalok évről évre nagyobb népszerűségnek örvende­nek. Két évvel ezelőtt 16 millió ál­talános iskolás vett részt a küzdelem­­sorozaton, 1979-ben pedig 18 millió 10—12 éves gyerek szerepelt a kü­lönböző sportágakban. (Természete­sen ez a szám az összes verseny min­den résztvevőjét jelenti.) Ezen a nagy összecsapáson nem a sportegyesüle­tek szakosztályainak versenyzői áll­nak rajthoz, hanem az iskolák osz­tályai. A versenysorozat az iskolai szintű erőpróbákkal kezdődik. A leg­jobbak a városi tornákon mérik össze erejüket, és így tovább... A Balti­­tenger vidékén és a Belorusz SZSZK néhány városában például a gyerme­kek 90 százaléka rajthoz állt. A dön­tőben a köztársaságok 130 legjob­ban sportoló osztályai vetélkedtek. A gyerekek az idei versenyen töb­bek között 30 és 60 méteres futás­ban, távolugrásban, kislabdahajítás­­ban, úszásban, gimnasztikai gyakor­latban versenyeztek. Emellett talál­koztak olyan hírességekkel, mint Va­­lerij Borzov, Marina Kosevaja, Ja­­nisz Luszisz, Anatolij Taraszov. Az olimpiai bajnokok, edzők segítettek a gyerekeknek a felkészülésben, lát­ványos sportfoglalkozásokat és edzé­seket tartottak, s velük együtt részt vettek tengerparti sétákon, kirándu­lásokon. A tizenhárom nap alatt 38 ezer­szer hangzott fel a „Rajthoz!” ve­zényszó Artyekben — mesélte az is­mert szovjet szakember, a jégkorong­válogatott volt világhírű edzője, Ta­raszov. — A gyerekek végig sport­szerűen viselkedtek. 600 érmet és né­hány ezer oklevelet nyújtottunk át a győzteseknek, bátran állíthatom, va­lamennyiük világrekorderré válhat. Azt hiszem, még azok is gazdagod­tak, akik most balsikerrel szerepel­tek. A sport ugyanis megajándékoz mindenkit egy ritka tullajdonsággal, a kudarcokból kivezető helyes út megtalálásának képességével — ösz­­szegezte véleményét Taraszov. — Ha egyszer valaki már átélt kudarcot a sportban, annak az élet esetleges si­kertelenségei sem lesznek olyan ször­nyűek. (APN) sportfoglalkozás­zabadidőben. A foglalkozást Anatolij Taraszov vezeti

Next