Pajtás, 1982. szeptember-december (37. évfolyam, 21-35. szám)

1982-11-18 / 32. szám

ADY SÉTA BÖLCSŐ­HELYEM KÖRÜL (RÉSZLET) Ez itt a Bence, látod-e, Szelíd, széles domb s méla lanka. Tán klastrom állt itt egykoron, Bence-nap élén köd-torony Fehérükt s kong süllyedt harangja. Ez itt a Kötő, volt falu, Elsüllyedt vagy türk horda dúlta. Csupa legendák és jelek. Itt akartam járni veled És most gyerünk be a falunkba. Ez itt a falu, az én falum, Innen jöttem és ide térek. Mindszentnek hívják hasztalan. Mert minden gonosz rajta van, S itt, jaj, átkos, fojtó az élet. „Költő fekszik a ravatalon... Ki volt, akit ma ennyien állunk körül, hogy hódolatot adjunk neki, ma, mikor megszűnt minden hódo­lat minden hatalom megszemélyesí­tői előtt? ... A forradalom költője, éppen az átalakult világszemlélet szellemi vezére fekszik ravatalon; megilleti őt a telkeknek minden hódolata, tömjéne és aranya. Embertestvérünk fekszik itt, aki­nek egész élete abban telt el, hogy ő sírta el a mi bánatunkat, ő átkozta el a mi átkainkat. Ő szerette helyet­tünk az emberiséget, s ő szenvedett érettünk az emberektől. Emlékezzünk Ady Endrére, emel­jétek fel az ő igéit, és hajtsátok vég­re az ő életének törvényét!” (Móricz Zsigmond gyászbeszéde Ady ravatalánál) Az Ady család nem tartozott sem a felső, sem pedig az alsó népréteghez. Nemzetes kisúri família volt. A szoba berendezése is erre utal ♦Született: 1877. november 22-én, Érdmind­szenten. Meghalt 1919. ja­­­­nuár 27-én, Budapesten. Életét nagyvárosokban élte. Gondolatait, érzéseit, indulatait, szenvedélyeit, költői programját azonban haláláig átszőtte a szülői ház indíttatása Fotó: Gaál Zoltán / 14

Next