Pajtás, 1983. január-május (38. évfolyam, 1-19. szám)
1983-05-05 / 16. szám
falvakat, bányákat és kikötőket, szántóföldeket és ipartelepeket, országokat sőt, földrészeket kötöttem össze egyetlen működőképes rendszerbe. Aztán ... Igen, bármennyire is különös, tulajdonképpen ez lett a vesztem. A fejlődés, amelyet jó 150 éven keresztül minden erőmmel, éjt nappallá téve segítettem — túllépett rajtam. Kiderült, hogy nem vagyok eléggé gyors, hogy szennyezem a környezetet, hogy rossz hatásfokkal alakítom át a hőenergiát mozgási energiává ... szóval sok mindent a fejemhez vágtak az utóbbi évtizedekben. Hogy megbántam-e ? Ugyan kérem. Ilyen az élet, és én elmondhatom, hogy ezt az életet igazán nem éltem hiába. Nagy utat tettem meg és azt hiszem, velem együtt a civilizáció is. Mos délceg Diesel-mozdonyok és vagány villanymozdonyok suhannak el mellettem a síneken, amelyeket talán éppen az én anyagomból készítettek. Most mondjam nekik, hogy legyenek szerényebbek? Hogy ők is úgy végzik majd egykor, mint én? Mi értelme lenne? Egyrészt úgysem hinnék, másrészt miért ne lenne egy pár jó évük nekik is . . .? Cser GáborFotó: Gaál Zoltán Tűzben született, tűzzel élt, és tűzzel szétdarabolva fejezi be földi pályafutását Az élet megy tovább. A csillogó, izmos gépekből így válik a nyersanyag A lángvágók palackjai mint a ragadozók lesnek áldozatukra Mentsük, ami menthető! A kerekek még használhatók Hosszú volt az út... A fáradt „lábak” már nehezen mozdulnak