Pajtás, 1984. január-május (39. évfolyam, 1-20. szám)
1984-05-10 / 17. szám
VÍZftfitfAUAS Csalogató, könnyű illatot hoz a szél a tavaszi vizek felől. Igazi hajósember nehezen marad már veszteg ilyenkor, előveszi szépen gondozott evezőit. A csónakház nagy ajtajai csikordulva nyílnak ki, s az eddig téli álmukat alvó hajók halk csobbanással siklanak a vízre. Nekifeszülnek a karok, amelyek oly régen érezték már a víz ellenállását, s öles evezőcsapásokkal kavarják fel a folyó sima tükrét. Hogy énekszó nem száll a víz felett, ezen ne csodálkozzon senki, hiszen a téli „tétlenség" után, már a két-három kilométeres túra is alaposan megdolgoztatja az izmokat, a tüdőt és a szívet. Különben is, a mosolygó arcok ellenére tudnunk kell, hogy az evezés komoly férfimunka . . . Fotó: Szalay Béla /