Pajtás, 1984. január-május (39. évfolyam, 1-20. szám)

1984-05-10 / 17. szám

VÍZftfitfAUAS Csalogató, könnyű illatot hoz a szél a tavaszi vizek felől. Igazi hajós­ember nehezen marad már veszteg ilyenkor, előveszi szépen gondozott evezőit. A csónakház nagy ajtajai csikordulva nyílnak ki, s az eddig téli álmukat alvó hajók halk csob­­banással siklanak a vízre. Nekife­szülnek a karok, amelyek oly régen érezték már a víz ellenállását, s öles evezőcsapásokkal kavarják fel a fo­lyó sima tükrét. Hogy énekszó nem száll a víz felett, ezen ne csodálkoz­zon senki, hiszen a téli „tétlenség" után, már a két-három kilométeres túra is alaposan megdolgoztatja az izmokat, a tüdőt és a szívet. Külön­ben is, a mosolygó arcok ellenére tudnunk kell, hogy az evezés komoly férfimunka . . . Fotó: Szalay Béla /

Next