Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Paks, 1942
I. Ötven esztendő. Iskolánk az 1942-43. iskolai évvel fennállásának ötvenedik esztendejét töltötte be. Félévszázad, csaknem egy egész emberöltő! Fontos, nevezetes állomás egy intézmény életében, méltó arra, hogy felfigyeljünk s ünneplő lélekkel álljunk meg a szorgos munka közben is. Sajnos, a jelen vérzivataros, izgalmakkal telített légköre nem alkalmas arra, hogy iskolánk életének eme nevezetes állomásánál hosszabban időzve, a volt tanárok és végzett növendékek szerte az országban szétszóródott ezres tömegét is belevonva, illő módon ünnepelhessünk, s az intézet összeállított részletes történetét közreadhassuk. Ünneplésünk a jelen parancsoló kívánalmaihoz mérten szerény, csendes, de annál bensőségesebb. Lélekben szálljunk vissza ezen alkalommal iskolánknak ötven év előtti megszületéséhez, emlékezzünk azokról, akik elsőknek ismerték fel Pakson annak szükségességét, hogy a művelődési igények kielégítése, bármilyen áldozat meghozatala árán is, a haladó kor immár elengedhetetlen követelménye. Általános óhaja volt községünk lakosságának, hogy középfokú iskolát kapjon, ahol a tanulni vágyó fiatalság igényei kielégítést nyerhetnek. Ezen gondolattal áthatottan ült össze 1892. december 29-én a paksi képviselőtestület, melynek tagjai között az új iskola létesítésének lelkes hívei foglaltak helyet A gyűlés szóvivői voltak Popovits Gyula főjegyző mellett Bekker János, Bekker Jakab, Bergmann Emil, Feil Ferenc, Hagymássy Károly, Horváth Sándor, Kern Ferenc, Klein József, Spiesz János képviselőtestületi tagok, mindannyian áthatva az új iskola létesítésének elodázhatatlan szükségességétől. Az ő szorgalmazásuk nyomán létrejött képviselőtestületi határozat kérelem alakjában került a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter elé, ahol a legmesszebbmenő megértésre talált. 1893. június hó 5-én 16250. számú rendelkezésében kimondta a paksi m. kir. állami polgári fiúiskola létesítését a miniszter. Külön is megemlítésre méltó azon önzetlen, a magyar művelődés legtisztább ügyszeretettől áthatott támogatás, amiben iskolánk létesítésének ügyét, valamint a már létesült iskola további sorsának irányítását báró Jeszenszky Béla miniszteri titkár részesítette. Iskolánk legelső Évkönyve ilyképpen emlékezik meg érdemeiről: „Tisztán Jeszenszky Béla báró úr Őméltósága jóindulatú közreműködésének köszönhetjük, hogy ezen fontos kulturális kérdés Paks város anyagi érdekeinek megfelelően nyert megoldást... Neve az intézet történetével elválaszthatatlanul összeforrt." A felsorolt férfiak immár mind elköltöztek az élők sorából. Iskolánk ötvenéves fennállásának ünnepén kegyelettel, hálával és a legnagyobb elismeréssel emlékezünk meg mindnyájukról. Az ötvenéves iskola első igazgatója Kászonyi Mihály volt, aki 1893-tól 1899-ig töltötte be a vezetői tisztet. Utána Nagy Bálint 1903-ig, Paraté György 1912-ig, Balassa Sándor 1920-ig, Scholtz Lajos 1922-ig, Olasz Károly 1931-ig vezette az iskolát, mely időtől kezdve jelen sorok írója látja el az igazgatói tisztet. Nevezetesebb változás volt iskolánk életében az előbb magánjelleggel alakult s később államivá lett polgári leányiskolának a fiúiskolával a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1939. október 16-án 71.453/1939. sz. a. kelt rendelkezésével kimondott, s az 1940-41. tanévtől kezdődött közös igazgatás alá vonása. Visszatekintve az elmúlt 50 esztendőre, bizony a magyar történetnek