A Pallas nagy lexikona, 1. kötet: A-Aradmegye (1893)

A, Á - Álladalom - Állag - Allaga - Allagit - Állágytestüek - Allâh - Allahabad - Allain-Targé

Álladalom — 384 — csakhogy az előbbi nagyobb értékű hangjegyek­kel van írva. Az A. ütem jele ££ , 4 negyedből áll, de ezek éppen még egyszer oly gyorsan játszandók, mintha — 4/4 ütem lenne előírva. B—Y. Álladalom, az állam szó régi alakja, e helyett használták. Állag, bölcsészeti kifejezés, a. m. szubstancia. Alinga Géza, zeneszerző, gordonka- és cimba­lom-művész, szül. Ó-Becsén (Bács vm.) 1841. Ba­ján járt iskolába (gimn.); 1855-ben­ kezdett gor­donkázni, 1857-ben már a bécsi konzervatóriu­mon tanulta, a zeneszerzéssel együtt, 1861-ig. Ekkor a Molnár György-féle budai népszínházhoz szerződött, s olykor hangversenyen is fellépett. Csakhamar megírta Bényei István szövegére «A szerelmes kántor» c. első magyar operettjét, mely­nek dalai országszerte elterjedtek (ma is mindenki énekli belőle : «Szeretlek én egyetlenegy virá­gom»), majd Kempelen Győző «Szép Mara» és «A drótos tót» c. népszínműveihez is írt zenét (köztük a szélesen kidolgozott és Csepreghy F. «Sárga csikó»-jába is fölvett « Befúrta az utat a hó» c. országos hírű dalt). A nemzeti színházhoz szer­ződve, Tóth Kálmán «Dobó Katica» c. népszínmű­vének zenéjét írta meg. 1865-ben Pécsre ment szín­házi karnagynak, Szigeti Imre társulatához , s Bé­nyei «Szakállasfarkas» c. operettszövegét, tárgyá­hoz képest, román ízlésben zenésítette meg. Sza­badkán egyszersmind az akkor új «zenede» tanára és dalegyesületi karmester volt, Bajára költözve pedig 1870-ben az áll. tanítóképzőben lett a zene tanára. 1871 óta ismét Budapesten él, mint a nemzeti színház és folytatólag az 1884 őszén megnyílt m. kir. operaház zenekari tagja ; csak­hamar Szigligeti Ede «Az amerikai», 1875-ben Tóth K. «Az ördög párnája» és Rákosi Jenő «Nyo­morúság a korsóban » c. darabjaihoz írt zenét. A Rózsavölgyi- és a Táborszky-cégnél megjelentek, részben pedig — a hazai szomorú kiadói viszo­nyoknál fogva — kéziratban terjednek igen szép, többnyire magyar stílben írt dalai 1, 3 és 4 szó­lamra («Vadászdal», « Télidal» stb.) zongoraművei ; «Vilma»­csárdája fölül áll a rendes színvonalon s egy balletbe ékelték be. 1880 óta foglalkozik a cimbalommal, melynek javítását is lényegesen előmozdította, megírta iskoláját két részben (az I. már 3 kiadást ért) s itt a haladottak számára számtalan zeneművet; neki köszönhető jórészt e hangszer nagy elterjedése. 1890 óta a «Cimbalom családi körben» c. havi folyóiratot szerkeszti. A «nemzeti zenedé»-ben az ő számára alapított cim­balom-tanszékét 1891-ben foglalta el. Tanította cimbalomjátékra Thum-Taxis Albert hg.-et is, József főhig. vejét. κ—i. Allagit, szarukőnemű­ ásvány, tulajdonképen keveréke a rodonit ásványoknak (mangánszili­kátnak) rodocirozittal (mangánkarbonáttal). Lelő­helye Harz (Elbingerode). Állágytestűek (Molluscoidea), az állatok egyik főcsoportja, amelybe a mohaállatok (Bryozoa) és karlábúak (Brachiopoda) tartoznak (1. o.). Allah (arab), összevonva ebből : Al (névelő) iláh (istenség), a mohammedán vallásban az egyetlen isten neve, melyet az iszlám hívei, bármely nem­zetiséghez tartozzanak, az isteneszme kifejezé­sére széltében használnak. Az isten egységét a­ mohammedánság e mondattal vallja: Lá iWia al' Allah, nincsen istenség, csakis A. ; ez hitval­lásuk első része, melyet e mondattal : va Moham­madun raszúl A. (és Mohammed az isten követe) egészítenek ki. Az isteneszmét illető hitvallást a Korán 112. szúrája ekképen írja körül : «Szólj : ő A. egyetlen, A. örökkévaló ; nem szül és nem szü­letik és nincsen hozzá hasonló senki». A dogma­tika kifejlődésével A. tulajdonságainak kérdése nagy viták tárgyát képezte, mely körül a külön­féle dogmatikai pártok csoportosultak. A moham­medánok a Koránból 99 melléknevet állítottak egybe, melyekkel a szent könyv A.-t jelöli. Ezeket a «szép nevek»-nek (al­aszmna al-huszná) nevezik és az olvasón (szubha, vagy muszabbiha) szokták felsorolni. G.K. Allahabad, 1. az Indiai­ császárságban az észak­nyugati tartományok kormányzóságának székvá­rosa. 615 m. a tenger szine fölött. A Dsamna és­ Gangesz között levő dombnak délkeleti csúcsát képező félszigeten. Eredetileg mint a holdból szár­mazó királyi családnak székhelye Patristhána nevet viselt. Kr. e. 250-ben Prayága («áldozó­hely») néven említik, amelyből mostani Preág neve származik. A mohammedánusok hindusztáni háborúiban a város elpusztult, míg Akbar 1572-ben Ilahabas erődöt építette azon a helyen. Dsihan sah­ azután (1628—58) Allahabadnak («isten városa») nevezte el. Akbar erődje 2250 m. kerületű és még most is nagyszerű látvány. A Dsamna és Gangesz egyesülésénél folyton nagy számmal vannak mind­két nembeli zarándokok, hogy a szent folyók árja lemossa bűneiket; azonban az angol rendőrség rendszabályai miatt a zarándoklás csökkent és most inkább Benareszbe járnak. 1881-ben Allah­abadnak 148,547 lakosa volt (99,518 hindu, 43,558 mohammedán, 5257 keresztény. Allahabadban ta­lálkoznak északi India fő közlekedő vonalai, a kalkutta-delhii és a bombay-kalkuttai vaspályák. A. a nagy-mogul birodalmához tartozott, de már 1765-ben angol uralom alá került és Alám sah székhelyévé tették. Miután ez 1771-ben elhagyta a várost, újra az angolok birtokába került, akik 1773-ban szerződés szerint átadták az audhi nábob­nak. Az végre a keletindiai­ társaságnak engedte át, s ennek birtokában maradt mindeddig. — 2. A. kerület 35,599 km 2 (1886) 5.754,855 lakossal (kiknek­­1/10 része hindu). Allain-Targé (ejtsd: allerí-tarzsé) Ferenc Henrik René, francia politikus, szü­l. Angers-ben 1832 máj. 7. Jogi tanulmányai befejezése után ügyvédi irodát nyitott szülővárosában. 1864-ben Párisba költö­zött, hol az ellenzéki lapokba dolgozott. 1868-ban az «Avenir National» szerkesztőtársa lett és meg­alapította Gambetta meg Challemel-Lacour társa­ságában a császári kormány által csakhamar ül­dözőbe vett «Revue politique»-et. III. Napoleon bukása után Maine-et-Loire departement-nak pre­fektusa lett és nagy tevékenységet fejtett ki a németek ellen viselt háborúban. A szabadságharc folyamában Gambetta kíséretében Bordeauxba me­nekült, melynek sorsát Gambetta ő reá bízta. A béke megkötése után megválasztották a párisi községi tanácsba, ahol a radikális párttal szava­zott ; egyúttal a «Republique française»-nak volt Allain-Targé

Next