A Pallas nagy lexikona, 4. kötet: Burgos-Damjanich (1893)

CS - Csillagalma - Csillagánizs - Csillagászat

Csillagászat — 716 — pest művésznője. Csiky Gergely egyenesen C.-nek irta darabjai nagy naiv szerepeit. 1893-ban lépett fel először asszony szerepben , A Váljunk el Cyp­riennejében és e szerepkörben is valóságos kabi­netalakítást nyújt. 1883-ban ment nőül Grill Ri­kárd könyvárushoz, pár év előtt azonban elvált tőle. A. κ. Csillagalma (növ.: Chrysophyllum L.), a sapota­ceák tejelőfái, bőrnemü, fent kopasz, a visszáján selyemszőrü v. molyhos levelekkel, csembékké egyesülő apró virágokkal, húsos v. bőrnemü bo­gyóval. Mintegy 60 faja él Amerika forró vidékein. A C. glycyphllum Casaretti (C. Buranhem Ried.) Braziliában a régen officinális monesia-kéreg ter­mőfája. Ez a kéreg kissé kesernyés, erőltető izű, tartalma a monezin (saponin), glycyrrhizin és egész 32°/0 cserzősav, ezért elsőrangú cserző, s az európai kereskedésben is megfordul. A C. Cai­nito L. (C. coeruleum Jacq.) szép 9—12 m. magas fa. A G. glabrum Jacq. 4*5 m. magas fa. A C. piriforme Willd. (C. Macoucou Aubl.) Guayana, és Szt. Domingó vizeinek partjain, 9 m. magas fa. A C. monopyrenum Sw. (G. acuminatum Lam.) Ny.-India és Orinokó áradmányainak fája, hosszas, a visszáján pirosmolyha levelekkel. BORB, Csillagánizs, 1. Ánizs. Csillagászat (Astronomia), az égi testekről, kü­lönösen azok látszó és valódi mozgásairól, fizikai és kémiai alkotásáról szóló tan. Ha tisztán a moz­gási jelenségekre vagyunk tekintettel, akkor a C. a legrégibb fizikai tudomány, melynek kezdetben va­lószínűleg az alkalmas időbeosztás volt a feladata. A többi tudománytól eltérőleg oly szigorú folyto­nosságban fejlődött, hogy alig van tudomány, melyben a felfedező annyit köszönhet elődjének, mint a C.-ban. Ptolemaios Almagesztje nem lé­tesül Eudoxus és Hipparchos nélkül, és csodálatos, hogy Coppernicus nagy művének jóformán egyet­len támaszai Hipparchos és Ptolemaios adatai és eszméi. A következő lépés, Kepler fölfedezése, Tycho de Brahe megfigyelésein s Coppernicus el­méletén át történik, s Tycho műszereinek kezde­teit már az araboknál találhatjuk. A betetőző New­ton tömegvonzási elmélete — ha övé is teljesen az eszme — matematikai kifejezésében Keplerre, a régi görögök geometriájára s kortársainak földmé­réseire támaszkodik. A C. követhetetlen messze korba nyúlik vissza ; a khinaiaknál már a Kr. előtti XXII. században na­gyon kifejlődött lehetett, ha egy napfogyatkozás megjövendölésének elmulasztása miatt Hi és Ho udvari csillagászokat halállal büntetni jogos volt. A hinduk a nagy bolygók egy általános konjunk­ciójáról beszélnek Kr. e. 3102. Valószínű, hogy ezen tény nem följegyzés, hanem későbbi számítás által maradt reánk, de így is bizonyítja, hogy a bolygók mozgási viszonyairól már elég tiszta kép­zetek uralkodtak. Az állatöv jegyeinek elnevezése és beosztása a kardok műve, s ha nem is bizonyos, hogy ennek kora több csillagász s történész véle­ménye szerint sok évezredre teendő, mégis való­színű, hogy jóval Kr. születése előtt keletkezett. A legrégibb biztos csillagászati följegyzés egy holdfogyatkozásra vonatkozik, melyet Babilonban, Mardocempad uralkodó első évében thoth egyip­tomi hó 29. és 30. napja között (a mi időszámítá­sunk szerint Kr. e. 721 márc. 19.) észleltek. Száz évvel későbben már ismerték a kaldok a Szárosz nevű 18 évi fogyatkozási periódust. Az egyip­tomi gyakran földicsért csillagászatról nem sokat tudunk ; ismerték az év hosszát, melyet 366 nap­nyinak vettek föl s megállapították a híres Sothis periódust, 1460 évet, melynek lefolyása után a Si­rius csillag (Sopt v. Soth) ismét együtt kel a Nap­pal az év ugyanazon napján. A régi görögöknél, kik a dolgok természetéről szívesebben spekuláltak, mint hogy erre vonatkozó megfigyeléseket tettek volna, nem találkozunk a C. egy kidolgozott rendszerével, inkább egyes oda­vetett nézetekkel. Pythagorás állítólag tanította már, hogy az állócsillagok s az egyes bolygók kü­lön kristályszférákhoz erősítve, egymáson gör­dülve megkerülik naponta a Földet, mely ezen szfé­rák középpontjában áll. A kristályszférák egymá­son való gördülő mozgása a szférák zenéjét hozza létre. Az ég gömbalakjának képzete Pythagoras után még máig is megmaradt . Coppernicus és Kep­ler még lényegesen ragaszkodik hozzá, s a gömbi C. lényegileg ma sem tesz egyebet, csakhogy mi az ég gömbvoltát csupán irányok kitűzésére hasz­náljuk. Mondják, hogy Pythagoras előadásaiban már azt is tanította volna, hogy a Föld a többi boly­góval együtt a Nap körül kering, de erre nézve biztosabb adatunk nincs. Csillagász tanítványai között Philolaos (Kr. e. 450 körül) érdemel emlí­tést, aki szerint a Nap, a Föld s a bolygók a világ közepét képező centrális tűz körül keringenek. A spekuláció terét Eudoxos (409—356, Kr. e.) hagyja el, ki a bolygó mozgás elméletét a megfigyelésekre támaszkodva iparkodik adni. Azáltal, hogy a kü­lönböző bolygókat különböző tengelyek körül forgó kristályszférákhoz erősítve gondolja, az ő kora megfigyelési pontosságán belül az égi mozgásokat elég híven adja vissza.Platón másik és nála még na­gyobb tanítványa, Aristotelés (384—322.Kr. e.) lel­kesült híve Eudoxos elméletének, hangsúlyozza a megfigyelés fontosságát az elvont bölcselettel szemben ; bizonyítja a Föld gömbalakját, de önálló világrendszer fogalmazásáig nem emelkedik. A Hipparchos előtti időből megemlítjük még Metont (433. Kr. e.), ki az egyházi ünnepszámításban ma is fontos 19 évi holdciklust vezette be, melynek letelte után az újhold napja ismét ugyanazon napokra esik (aranyszám) és Aristarchosz, ki a Föld kettős mozgásáról (saját tengelye s a Nap körül) legalább is fogalommal birt. Nevezetes, hogy a Föld moz­gásából szükségkép keletkező parallaxis hiányát már az állócsillagok óriási távolságával megokolja. Igen eszélyes, de gyakorlati nehézségei miatt cél­hoz nem vezető módot talált ki a Nap távolságá­nak (parallaxisának) meghatározására. A rómaiak­tól egyetlen csillagászati felfedezés sem indult ki, noha elismerésre méltók Julius Caesar (inkább ad­minisztratív, mint csillagászati okokra visszave­zethető) naptárjavítása és Senecanak az üstökösök­ről mondott szavai, melyek érettebb kornak is dí­szére válhatnának. A mai C. atyja Hipparchos (Kr. e. 190—125). Megfigyelései sokkal pontosabbak, mint elődjeiéi ; a bolygók látszólagos mozgásainak törvényeit ku­tatja s csillagászati táblázatokat számít, melyek­ből e mozgások előre számíthatók. Hogy a bolygók Amely szók a C betűben nincsenek meg, a K-ban keresendők ! Csillagászat

Next