A Pallas nagy lexikona, 5. kötet: Dammara-Elektromos gép (1893)
D - Dowlais - Dowlas - Dowlutabad - Down - Downingstreet - Downjuhok - Downpatrick - Downs - Dowson-gáz - Doxale - Doxográfusok - Doxologia - Doyen - Doyen - Dózis - Dózsa
Dózsa - 473 k ladási és hazafias eszmék bajnokai voltak s közülök többen mint jeles tudósok és irók tűntek ki. Mihálynak gróf Bethlen Juliánnától származott egyik leánya Ágnes, gr. Teleki Mihály hitvese, gróf (paszmosi) Teleki Ferenc költőnek, másik leánya, Anna pedig a történelmi búvár Gál László főkormányszéki tanácsosnak, az erdélyi színészet egyik leglelkesebb pártolójának adott életet. A XVIII. sz.-ban élt Gergely jogtanár fia volt Elek, a m. vásárhelyi híres jogtanár, Dánielnek pedig fia a szintén Dániel, kitűnő író, publicista és bíró, kikről a következő cikkek szólanak : 1. D. Elek,, jogtudor, jogtanár, képviselőházi alelnök, született Marosvásárhelyt 1803 március 15., meghalt 1867 nov. 9. Már igen ifjú korában, 1825. a nyelvészet tanára lett, de csakhamar egészen a jogi pályára lépett s 1827. vizsgáit letévén, Pestre jött jogi gyakorlatra, hol azután 1828. letette az ügyvédi cenzúrát s 1829. a jogtudori szigorlatokat, a legelsők egyike az erdélyiek között. Idő közben a hires sárospataki jogtanárt, Kövy Sándort is hallgatta egy tanfolyamon át. 1830. Szentkirályi Mór társaságában a németországi egyetemeket látogatta, honnét viszszatérvén, 1831. a marosvásárhelyi reform, jogakadémia tanárává választatott, s e hivatalát. 1849 febr. 12. Csányi László főkormánybiztos Marosszék kormánybiztosává nevezte ki, miért azután az osztrák kormány Marosvásárhelyre internálta s javait lefoglalta, 1851 október 15-én pedig a pesti hadi törvényszék elé idézte, a kihallgatás után haza bocsáttatott ugyan, de 1852 május 4-én négy évi várfogságra ítéltetett, s elfogatott, előbb Szebenbe, majd Josefstadtba vitetett. Azonban a kir. kegyelem félév múlva visszaadta szabadságát, s már nov. 25. visszatérhetett hazájába, hol a m.-vásárhelyi kollégium s magánosok peres ügyeiben használta fel magas jogi képességét. 1857. a szülővárosabeli reform, egyház algondnokává, 1865. pedig ugyanannak főgondnokává választatott. A szabadabb politikai és társadalmi mozgalmak megindulása után, 1860. a székely nemzet részéről a gyulafehérvári értekezletre küldetett, 1862. jogi tanszékét, melyet már előbb sok évig annyi diszszel és sikerrel töltött be, a m.-vásárhelyi kollégiumban újra elfoglalta ; 1866. pedig szülővárosa választói a pesti országgyűlésre küldték képviselőjökül. A méltán megérdemelt köztisztelet a képviselőház egyik alelnöki tisztével ruházta fel, melyre rendesen erdélyi embert szoktak emelni. Becses jogtudományi művei, melyekért a m. akadémia őt 1861. levelező s 1865. tiszteleti tagjává választá . Erdélyi jogtudomány (3 kötet, Kolosvárt 1861) az akadémiai 200 arany jutalommal díjazva; Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana (Pest 1863). Lapokban és folyóiratokban közlött kisebb jogtud. s egyházjogi értekezéseinek száma nagy s ezek során kiválóbbak . A három, politikai rendszerről honi tapasztalások szerint : A szokásról törvényes értelemben stb. Igen érdekesek levelei b. Wesselényi Miklóshoz, s Bod Péterhez, s Benthamnek Dumont által feldolgozott hires értekezése a törvénykezési bizonylatokról, franciából fordítva, melyet josefstadti fogsága alatt 1852. kezdett meg; ez utóbbiak, valamint nagytömegű latin nyelvü kivonatai a jogtudományokból ; s versirási próba gyakorlatai magyarul és latinul kéziratban. D. egyike volt Erdély legelőkelőbb publicistáinak s tudósainak. é. l. 2. D. Dániel (makfalvi), publicista s iró, szül. Makfalván 1821 jan. 30., megh. Búzás Besenyőn (Kisküküllő vm.) 1889 szept. 25. Tanulmányait a marosvásárhelyi reform. főiskolában végezte, 1839. lett kir. táblai irnok, 1841. jelen volt a kolozsvári országgyűlésen, s 1844. ügyvédi oklevelet nyert. Marosszéken tiszteletbeli jegyző s táblabíró, azután ugyanottani aljegyző, majd főjegyző lett, s a szabadságharc ideje alatt a szék kormányzásátvezető rendőrségi hatóság elnöke volt. 1849. a forradalmi m. belügyminisztériumhoz titkárrá neveztetett ki. A világosi fegyverletétel után egy időre anyai rokonainál tartózkodott s a politikai üldöztetést kikerülte ; ennek enyhültével pedig visszatért makfalvai birtokára s gazdálkodással és irodalommal foglalkozott. Költeményeivel, beszélyeivel s tudományos cikkeivel elárasztotta az akkori lapokat és folyóiratokat. 1859-ben Mikó Imre gróf, Erdélynek akkori nagy vezérférfia által felhivatva, elvállalta a kolozsvári közlöny politikai hírlap szerkesztését, s fényes jeleit adta publicistái nagy képességének. Közben, 1860. a rövid felvirradás idején, Marosszék alkirálybirájává választatott, de az alkotmányos hajnalhasadás csakhamar ködbe borulván, ismét visszatért lapja szerkesztéséhez, s e téren folytatott üdvös munkálkodását hazája s a mérsékelt szabadelvűség érdekében. Elismert érdemei jutalmául szülőfölde, Marosszék, képviselőül küldte a szebeni országgyűlésre, melyre azonban, mint az alkotmányosság feltételeit nélkülöző gyűlésre, a küldetést el nem fogadta s meg nem jelent. 1866. és 1867. Marosvásárhely választotta képviselővé. 1868. a marosvásárhelyi kir. tábla első osztályú birájává, 1872. pedig a pesti kir. kúria rendes birájává nevezték ki s e legfőbb törvényszéknél, mint a büntető tanács tagja működött s remekül kidolgozott, különösen pszichológiai alapra fektetett ítéletei által tűnt fel. D. irodalmi munkássága gazdag és sokágú. Irt egy székely hőskölteményt a IX. századból, melynek címe : Zandirham, s mely Kolozsvárt 1858. jelent meg, belbecséhez nem méltó kiadásban, mely ma már egészen szokatlan volna. Irt nagy terjedelmű regényeket, melyek címei : Kornis Ilona, történeti regény 5 kötetben, melynek első kiadása 1859., s második kiadása 1868. jelent meg Pesten ; Boronkay Margit, tört. regény Kolozsvárt 1860 ; Oláh Judit tört. regény u. o. 1863 ; Az északi fény társadalmi regény u. o. 1863 . fordította franciából Marmier regényét, a Kísértőt. Verseit, melyek szétszórva jelentek meg, 1859. adta ki összegyűjtve. Irt érdekes politikai röpiratokat, mint: Csatározás a dákó-román törekvések ellen 1863 . Nézet a megyegyülés ujabb szerkezetéről 1867. Mint publicista iró, már a negyvenes évek elején lépett fel az Erdélyi Híradóban, 1848. rövid időre az Ellenőr szerkesztését vette át 1859—1868-ig a Kolozsvári Közlönyt szerkesztette. Lapjai nemcsak Erdélyben lettek népszerűekké, vezércikkeit a pesti lapok is átvették, s ezeknek, különösen a Pesti Naplónak rendes munkatársa volt, ez Dózsa