A Pallas nagy lexikona, 5. kötet: Dammara-Elektromos gép (1893)
D - Dozy
Dózsa — 47 ,- utóbbiba havonként 5—6 vezércikket s nemzetgazdasági cikkeket szolgáltatván ; de a többi lapokban is nagy termékenységgel dolgozva, s becses értekezéseket adva az erdélyi részek aszimilációjáról, a székely nemzetről, a közös ügyek genezésiről, az erdélyi só kérdésében , az arany és ezüstről Erdélyben; Engel József dr. magyar nyelvészetéről ; történelmi kincseink érdekében ; az «oláh» szó etimológiai fejtegetése ; — a nyilatkozat joga, s teréről ; a műipar szövetkezéséről a nyers termeléssel; Erdély irodalmáról; a Székelyföldről ; stb. Megirta Vörösmarty emlékezetét s Ocsvay Ferenc életrajzát. 1848. közzé tett Székely harci dala lelkesítő hatással volt. Jogi irodalommal is sokat foglalkozott Tóth Lőrinc: Jogtudomány és törvénykezési tárában, a jogászegylet évkönyveiben, s a Büntető jog tárában, hol nagyszámú, tartalom és stil tekintetében egyaránt klasszikus ítéletei megjelentek. Mint publicista és jogász mérsékelt szabadelvű, konzervatív hajlamú volt, a tulságokat nem szerette s az ősi magyar jogelveket minden alkalommal védelmezte, hol azok a szabadelvüséggel összeegyeztethetők voltak. D. fivére, Lajos, mint nemzetőrségi őrnagy, a szabadságharcban esett el. i. l. 3. D., Ferencrendü szerzetes, Zsigmond király káplánja. 1399. a pápa, bizonyára a király kérésére, kinevezte pannonhalmi apátnak oly kikötéssel, hogy előbb a benedekrendűek közé lépjen. 1404. vagy 1405. Zsigmond, mint hű emberét, csanádi püspökké nevezte ki, de a pápától csak 1408. kapta meg a megerősítést. Csanádi püspök volt 1423-ig. Czinár Mór D.-t Marczalinak nevezi, de ennek okleveleinkben semmi nyoma. A híres, főúri Marczaly családhoz nem tartozott, mert ennek okiratilag ismert tagjai közt hiába keressük. (Fuxhoffer-Czinár Monasteriologia r. Hung. I. 94., Fejér Cod. Dip. X. t. Nagy Imre Pécz nemzetség 1892). KAR. 4.1). György, székely eredeténél fogva máskép Székely György, az 1514-iki paraszt lázadás vezére. Bakócs Tamás bíbornok, aki a pápa és Miksa császár közti meghasonlás kiegyenlítése végett még 1511. küldetett Rómába, éppen haza igyekezvén, hírül vette, hogy a török a déli részeken újból rabolni kezd. X. Leó pápától tehát kieszközölte, hogy keresztes háborút hirdethessen. Mire azonban Bakács megérkezett, a király békét kötött a törökkel. Bakács mindazáltal elfogadtatta az országgyűléssel a keresztes háborút és kihirdettette, noha több főúr, Telegdy István kincstárnokkal az élükön nem javasolta, hogy az amúgy is elnyomott pórnép kezébe fegyvert adjanak. Roppant nép gyűlt össze Pest, Fehérvár, Kalocsa, Nagyvárad vidékén a kereszt zászlói alá . Bakócs a székely származású s a király által vitézségéért már több ízben kitüntetett D.-t tette a pórnép vezérévé. A nemesség azonban nem jó szemmel nézte, hogy jobbágyai odahagyják mezei munkájukat s részint rajtuk, részint családjaikon elkövetett kegyetlenkedésekkel akarták őket visszatérésre kényszeríteni. E miatt a parasztság fellázadt s pusztítást, dúlást vitt végbe a nemesek közt. Birtokaikat felgyújtották, az elvihetőt elrabolták, őket pedig legyilkolták. D. 40 ezer emberével — biztos menedéket keresvén — Szeged ellen indult. (L. a,t be nem vehetvén, Csanádot vette be, megvervén Báthory István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi püspök hadait. Csanádról leveleket küldözgetett szét a főurakhoz, kijelentvén, hogy a nemességet kiirtja, a királyságot eltörli s mindenkinek egyenlő birtokrészt ad. Számos főnemes, több ezer nemes és főpap lett a parasztság dühöngésének áldozata. D. szerencséjétől elbizakodva, egész seregével Temesvár alá vonult, melynek kapitánya Báthory István hasztalan kérvén a királytól segítséget, Szapolyaival egyesült és D. seregét tökéletesen szétverte, magát D.-t fivérével, Gergelylyel elfogta s iszonyú kínzások közt kivégeztette. D.-t tüzes trónra ültették, kezébe izzó vasjogart adtak,fejére ugyanily koronát, társait pedig kényszerítették, hogy húsából egyenek. I. az iszonyú kínzások dacára mindvégig hősiesen viselte magát. V. ö. Márki Sándor, Dózsa György, 1884. Irodalmi Közlemények, 1892, 443 l. " R. B. 5. D., 1. Debreczeni. Dozy (ejtsd:a dozí) Rajnáld, holland orientalista, szül. Lejdában 1820 febr. 21., megh. u. o. 1883 ápr. 28. mint a történelem tanára. 1844—45. tudományos utazást tett Német- és Angolországban, 1851. Párisban. 1846. a lejdai egyetemi könyvtár hivatalosa, 1850. az ottani egyetemen a történelem tanára volt. A történelmen kivül az arab nyelvből is tartott előadásokat és Juynboll halála után 1861—67. ennek utóda lett a keleti nyelvészet tanszékén. Irodalmi működését a Dictionnaire détaillé des noms des vêtements chez les Arabes (Amsterdam 1845) c. pályadíjat nyert munkájával kezdte meg, majd az arab uralom alatti Spanyolország történetével kezdett foglalkozni és számos, nyomtatásban soha meg nem jelent eredeti kútfő alapján megírta erre vonatkozó becses történelmi munkáját. Több kiváló értekezésén kívül a következő művek jelentek meg tőle : Scriptorum arabum loci de Abbadidis (3. köt., Lejda 1846—63) ; Commentaire historique sur le poème d'Ibn Abdoun par Ibn Badroun (u. o. 1846—48) ; Notices sur quelques manuscrits arabes (u. o. 1847—51); Abd el Wahid al Marrekoshhi, history of the Almohades (u. o. 1847, új kiad. 1881) ; Histoire de l'Afrique et de l'Espagne, entitulée : al-Bayân al-Mogrib par Ibn Adhari de Maroc etc. (arabul, jegyzetekkel és glosszáriummal u. o. 1848—51); Recherches sur l'histoire politique et la littérature de l'Espagne pendant le moyen-âge (u. o. 1849, 3 kiad. 1881) ; Catalogus codicium orientalium bibliotheese acad. Lugd.Bat. (u. o. 1851, 2 köt.) ; Makkari : Annalectes sur l'histoire et la littérature des Arabes d'Espagne (u. o. 1855—61) ; Histoire des Musulmans d'Espagne 711—1100 (u. o. 1861, 4 köt., D. főműve, mely először tárgyalja kritikai módon a spanyol mórok történetét) ; Histoire de l'Islamisme (u. o. 1863) ; Les Israélites à la Mecque (u. o. 1864) ; Géographie d'Édrisi (arab szöveg, fordítással és glosszáriummal, de Goeje-vel adta ki, u. o. 1866); Oosterlingen, liste explicative des mots néerlandais, dérivés de l'Arabe, etc. (u. o. 1867) ; Glossaire des mots espagnols et portugals dérivés de l'Arabe (u. o. 1869); L'époux le plus puissant du monde, anecdote arabe (u. o. 1877) ; Dozy