A Pallas nagy lexikona, 5. kötet: Dammara-Elektromos gép (1893)

D - Dozy

Dózsa — 47 ,- utóbbiba havonként 5—6 vezér­cikket s nemzet­gazdasági cikkeket szolgáltatván ; de a többi la­pokban is nagy termékenységgel dolgozva, s becses értekezéseket adva az erdélyi részek aszi­milációjáról, a székely nemzetről, a közös ügyek genezésiről, az erdélyi só kérdésében , az arany és ezüstről Erdélyben; Engel József dr. magyar nyelvészetéről ; történelmi kincseink érdekében ; az «oláh» szó etimológiai fejtegetése ; — a nyi­latkozat joga­, s teréről ; a műipar szövetkezé­séről a nyers termeléssel; Erdély irodalmáról; a Székelyföldről ; stb. Megirta Vörösmarty emlé­kezetét s Ocsvay Ferenc életrajzát. 1848. közzé tett Székely harci dala lelkesítő hatással volt. Jogi irodalommal is sokat foglalkozott Tóth Lő­rinc: Jogtudomány és törvénykezési tárában, a jogászegylet évkönyveiben, s a Büntető jog tá­rában, hol nagyszámú, tartalom és stil tekinteté­ben egyaránt klasszikus ítéletei megjelentek. Mint publicista és jogász mérsékelt szabadelvű, kon­zervatív hajlamú volt, a tulságokat nem szerette s az ősi magyar jogelveket minden alkalommal védelmezte, hol azok a szabadelvüséggel össze­egyeztethetők voltak. D. fivére, Lajos, mint nem­­zetőrségi őrnagy, a szabadságharcban esett el. i. l. 3. D., Ferencrendü szerzetes, Zsigmond király káplánja. 1399. a pápa, bizonyára a király kéré­sére, kinevezte pannonhalmi apátnak oly kikö­téssel, hogy előbb a benedekrendűek közé lépjen. 1404. vagy 1405. Zsigmond, mint hű emberét, csanádi püspökké nevezte ki, de a pápától csak 1408. kapta meg a megerősítést. Csanádi püspök volt 1423-ig. Czinár Mór D.-t Marczalinak nevezi, de ennek okleveleinkben semmi nyoma. A híres, főúri Marczaly családhoz nem tartozott, mert en­nek okiratilag ismert tagjai közt hiába keres­sük. (Fuxhoff­er-Czinár Monasteriologia r. Hung. I. 94., Fejér Cod. Dip. X. t. Nagy Imre Pécz nemzetség 1892). KAR. 4.1). György, székely eredeténél fogva más­kép Székely György, az 1514-iki p­araszt lázad­ás vezére. Bakócs Tamás bíbornok, aki a pápa és Miksa császár közti meghasonlás kiegyenlítése végett még 1511. küldetett Rómába, éppen haza igyekezvén, hírül vette, hogy a török a déli ré­szeken újból rabolni kezd. X. Leó pápától tehát kieszközölte, hogy keresztes háborút hirdethes­sen. Mire azonban Bakács megérkezett, a király békét kötött a törökkel. Bakács mindazáltal elfo­gadtatta az országgyűléssel a keresztes háborút és kihirdettette, noha több főúr, Telegdy István kincs­tárnokkal az élükön nem javasolta, hogy az amúgy is elnyomott pórnép kezébe fegyvert adjanak. Roppant nép gyűlt össze Pest, Fehérvár, Kalocsa, Nagyvárad vidékén a kereszt zászlói alá . Bakócs a székely származású s a király által vitézségéért már több ízben kitüntetett D.-t tette a pórnép ve­zérévé. A nemesség azonban nem jó szemmel nézte, hogy jobbágyai odahagyják mezei mun­kájukat s részint rajtuk, részint családjaikon el­követett kegyetlenkedésekkel akarták őket vissza­térésre kényszeríteni. E miatt a parasztság fellá­zadt s pusztítást, dúlást vitt végbe a nemesek közt. Birtokaikat felgyújtották, az elvihetőt elrabolták, őket pedig legyilkolták. D. 40 ezer emberével — biztos menedéket keresvén — Szeged ellen indult. (L. a,­t be nem vehetvén, Csanádot vette be, megvervén Báthory István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi püspök hadait. Csanádról leveleket küldözgetett szét a főurakhoz, kijelent­vén, hogy a nemességet kiirtja, a királyságot eltörli s mindenkinek egyenlő birtokrészt ad. Szá­mos főnemes, több ezer nemes és főpap lett a pa­rasztság dühöngésének áldozata. D. szerencséjé­től elbizakodva, egész seregével Temesvár alá vonult, melynek kapitánya Báthory István hasz­talan kérvén a királytól segítséget, Szapolyai­val egyesült és D. seregét tökéletesen szétverte, magát D.-t fivérével, Gergelylyel elfogta s iszo­nyú kínzások közt kivégeztette. D.-t tüzes trónra ültették, kezébe izzó vasjogart adtak,fejére ugyan­ily koronát, társait pedig kényszerítették, hogy húsából egyenek. I­. az iszonyú kínzások dacára mindvégig hősiesen viselte magát. V. ö. Márki Sándor, Dózsa György, 1884. Irodalmi Közlemé­nyek, 1892, 443 l. " R. B. 5. D., 1. Debreczeni. Dozy (ejtsd:a dozí) Rajnáld, holland orientalista, szül. Lejdában 1820 febr. 21., megh. u. o. 1883 ápr. 28. mint a történelem tanára. 1844—45. tu­dományos utazást tett Német- és Angolország­ban, 1851. Párisban. 1846. a lejdai egyetemi könyvtár hivatalosa, 1850. az ottani egyetemen a történelem tanára volt. A történelmen kivül az arab nyelvből is tartott előadásokat és Juynboll halála után 1861—67. ennek utóda lett a keleti nyelvészet tanszékén. Irodalmi működését a Di­ctionnaire détaillé des noms des vêtements chez les Arabes (Amsterdam 1845) c. pályadíjat nyert munkájával kezdte meg, majd az arab uralom alatti Spanyolország történetével kezdett foglal­kozni és számos, nyomtatásban soha meg nem jelent eredeti kútfő alapján megírta erre vonat­kozó becses történelmi munkáját. Több kiváló ér­tekezésén kívül a következő művek jelentek meg tőle : Scriptorum arabum loci de Abbadidis (3. köt., Lejda 1846—63) ; Commentaire historique sur le poème d'Ibn Abdoun par Ibn Badroun (u. o. 1846—48) ; Notices sur quelques manuscrits ara­bes (u. o. 1847—51); Abd el Wahid al Marre­koshhi, history of the Almohades (u. o. 1847, új kiad. 1881) ; Histoire de l'Afrique et de l'Espagne, entitulée : al-Bayân al-Mogrib par Ibn Adhari de Maroc etc. (arabul, jegyzetekkel és glosszárium­mal u. o. 1848—51); Recherches sur l'histoire politique et la littérature de l'Espagne pendant le moyen-âge (u. o. 1849, 3 kiad. 1881) ; Catalogus codicium orientalium bibliotheese acad. Lugd.­Bat. (u. o. 1851, 2 köt.) ; Makkari : Annalectes sur l'histoire et la littérature des Arabes d'Es­pagne (u. o. 1855—61) ; Histoire des Musulmans d'Espagne 711—1100 (u. o. 1861, 4 köt., D. fő­műve, mely először tárgyalja kritikai módon a spanyol mórok történetét) ; Histoire de l'Islamisme (u. o. 1863) ; Les Israélites à la Mecque (u. o. 1864) ; Géographie d'Édrisi (arab szöveg, fordí­tással és glosszáriummal, de Goeje-vel adta ki, u. o. 1866); Oosterlingen, liste explicative des mots néerlandais, dérivés de l'Arabe, etc. (u. o. 1867) ; Glossaire des mots espagnols et portugals dérivés de l'Arabe (u. o. 1869); L'époux le plus puissant du monde, anecdote arabe (u. o. 1877) ; Dozy

Next