A Pallas nagy lexikona, 7. kötet: Fekbér-Greszt (1894)
F - Frigiai építészet - Frigiai hangnem - Frigiai süveg - Frigidarium - Frigidus - Frigyes
Frigyes — 636 — balhirek hallatára, melyek a Szentföldről Európába érkeztek, F., mint a kereszténység legelső fejedelme, agg kora dacára kötelességének tartotta Jeruzsálem visszafoglalására keresztes hadjáratot indítani. 1189 május havában indult meg fényes seregével Regensburg városából s Magyarországon, Szerbián és Görögországon keresztül vette útját. Gallipoliban hajóra szállva, 1190 márc. 29. között ki Kis-Ázsiában. A németek rettenetes veszteségek és roppant nélkülözések között érkeztek Ikoniába, ahol az ellenség túlnyomó hadserege fölött (máj. 18.) fényes győzedelmet vívtak ki. Azután minden nagyobb baj nélkül érkeztek a keresztény Örményországba. Innen a Tauruson át, dél irányban, Selefke (Seleukia) felé haladt a hadsereg, midőn F. 1190 jun. 10. rövidebb úton akart a Kalykadnos (Gökszu) völgyébe jutni. Oda is ért s kíséretének intése dacára megfürdött a ragadozó hegyi folyóban, miközben gutaütés érte, ugy hogy csak holtan lehetett testét az árból kimenteni. Halála a képzelhető legnagyobb csapás volt, mely a német keresztes hadat sújthatta. Szivét gyászoló hivei Tarsosban, tetemét Antiochiában, csontjait pedig hihetőleg Tyrusban helyezték el nyugalomra. Halálának híre Németországban, de különösen a nép alsó rétegeiben kimondhatatlan szomorúságot keltett. Irodalom. Ottó Freisingeni püspök és Ragewin, Gesta Friderici I., Mon. Genn. XX. ; Viterbo-i Ottó, Gesta Friderici, u. o. XXII. ; Voigt J., Geschichte des Lombardenbundes und seines Kampfes mit Kaiser F. I., Königsb. 1818 ; Raumer F., Geschichte der Hohenstaufen und ihrer Zeit, 2. köt., 5. kiad., Lipcse 1878; Prutz, Kaiser F. I., Danzig 1871—73. 3 köt.; Kallsen, F. Barbarossa, Halle 1882; DettlolT, Der erste Römerzug F. I., Gott. 1877 ; Röhricht, Beitr. zur Gesch. d. Kreuzzilge, II. köt, 5. fej. ; Ribbeck, F. I. und die römische Kurie 1157—59, Lipcse 1881 ; Scheffer-Boichorst, Kaiser Friedrichs I. letzter Streit mit der Kurie, Berlin 1886 ; Sepp, Meerfahrt nach Tyrus és Prutz, Aus Phönizien. (E két munka a F. sírjának kiderítésével megbízott szakférfiak jelentéseit foglalja magában.) Fischer, Geschichte des Kreuzzugs F. I., Lipcse 1870; Tosti, Storia della lega Lombarda, 2. kiadás 1886; Giesebrecht, Gesch. d. deutsch. Kaiserzeit, V. köt. II. feie 1888; Gregorovius, Gesch. d. Stadt Rom, IV. köt.; Ranke, Welt-Gesch., 9. kötet 2. rész ; Freemann-Locher, Essays. Zur Gesch. des Mittelalters, 4. sz. ; Baer, die Beziehungen Venedigs zum Kaiserreich stb. 1888 ; Reuter,Gesch. Alexander d. III., 3. k. ; Temesváry, Π. Géza magatartása stb., Kolozsvár 1886 ; Riezler, Gesch. Baierns, Π. köt, ; Peters, Untersuchungen zur Gesch. des Friedens von Venedig, 1879 ; Balzani, The popes and the Hohenstaufs, 1889 ; Hug, Die Kinder Barbarossas, 1890 : Schröder Rik., Die deutsche Kaisersage, 1892 Heidelberg, TU. GY. 28. F. (II.), német-római császár, az előbbinek unokája, VI. Henrik császárnak és nápolyi-siciliai Konstanciának fia, ki mint Sicilia királya I. F. néven uralkodott ; 1194 dec. 26. szül. Jesiben (Ancona őrgrófságban), meghalt Apuliában Fiorentino várában 1250 dec. 13. Még meg sem volt keresztelve, midőn a német fejedelmek atyjának utódjává kijelölték és még csak négy éves volt, midőn atyjának 1197 szeptember 28. bekövetkezett váratlan halála folytán Sicilia királya let. A pápa 14 éves korában nagykorúvá nyilvánította s nemsokára reá a nálánál tiz évvel idősebb Konstanciával, Alfonzó aragóniai király leányával (Imre magyar király özvegyével) házasítá össze. 1211. útnak indult, hogy atyai örökét elfoglalja. Konstanz, azután Breisach, a birodalom kulcsa, nemsokára pedig egész Svábország, a német fejedelmek és nagy városok nagyobb része ellentállás nélkül hódolt meg a daliás, lovagias és bőkezű trónkereső előtt. Szövetséget kötvén II. Fülöp Ágost francia királylyal, a Rajna mentén visszaszorította versenytársát, Ottót, ki azután a Bouvines melletti döntő csatában (1214) a franciáktól vereséget szenvedett és többé szerepet nem játszott. Egy évvel utóbb Frigyes hallatlan fénynyel Aachenban királylyá koronáztatta magát (1215). A dolgok szerencsés fejlődése merészröptű terveket ébresztett az ifjú uralkodó lelkében. Henrikát német királylyá választatta, ő maga pedig a császári korona után áhítozott s arra törekedett, hogy Németországot, Nápolyt és Siciliát a maga kezében egyesítse. És ezek a tervek rövid idő alatt kivétel nélkül megvalósultak. 1220 őszén Rómába indult, hol III. Honorius pápa (november 22-én) császárrá koronázta és bár nem szívesen, Németországnak és Siciliának egy kézben való egyesítését helybenhagyta. Viszonszolgálat fejében F. szigorú rendeleteket bocsátott ki az eretnekek ellen, jelentékeny engedményeket tett az egyháznak és megfogadta, hogy a jövő évnek aug. havában keresztes hadjáratra fog indulni. 1227. végre Brindisiben hajóra szállott, de miután útközben súlyosan megbetegedett, visszatért. A hírre az új pápa, a szenvedélyes IX. Gergely, aki mindezt csak komédiának tartotta, egyházi átokkal sújtotta a császárt. F. ennek dacára beváltotta ígéretét : 1228 jun. csakugyan útrakelt és el is érkezett a szentföldre. De mig F. a kereszténység érdekében hadakozott, addig az engesztelhetetlen pápa és fanatikus hivei mindent megtettek, hogy F.-t Németországban megbuktassák, hogy tőle Nápolyt elhódítsák és hogy a szentföldön is akadályokat gördítsenek útjába. Midőn F. értesült, hogy a pápának zsoldosai, a «kulcsos vitézek», majdnem egész Nápolyt elfoglalták , Al-Kámeli szultánnal igen kedvező feltételek mellett tíz évi fegyverszünetet kötött, s sajátkezűleg megkoronázván magát a jeruzsálemi szt. sir templomában (1229 márc. 18.), Itália felé vette útját. Királyságát a hű szaracénok segítségével röptiben visszafoglalta, mire Gergely pápát is a San-germanói békekötésre kényszerítette (1230). Most azon volt, hogy örökös királyságában királyi jogait fejleszsze és megerősítse. A fölvilágosodott abszolutizmus szellemében egészen új állami, nemzetgazdasági és katonai szervezetet adott országának, mellőzte a hűbéri rendszert, kimondotta az alattvalóknak a törvénynyel szemben való egyenlőségét, az általános hivatalképességét s emberségesebb törvénykezést hozott be istenitéletek és kinpad mellőztével. És e törvényeket (Constitutiones Regni Siciliae), melyek capuai Jakab érsek és Peter de Vinea kancellár közreműködése mellett készültek, a pápa heves tiltakozása dacára, 1231 aug. Melilben kiadott rendeletével életbe léptette. Egyúttal a lombardokkal való kibékülésre is törekedett és e célból nov. 1. országos gyűlést hirdetett Ravennába. De az ellenséges lombardi városok ezúttal is véd- és dacszövetséget kötöttek ellene s 1235. Henrik fiát is nyilt támadásra késztették édes atyja ellen. A hirre a boszus F. Németországban termett, hol fejedelmek és városok pártjára hatoltak, ugy hogy lázadó fiát könnyű szerrel elfoghatta, ki azután mint fogoly 1242. Martoranoban meghalt. 1235. nőül vette Izabellát, III. Henrik angol királynő- Frigyes-t