A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)

I, Í - Indiai nád - Indiai nyelvek és irodalmak - Indiai oceán

Indiai nád — 619 -Indiai óceán színét elárasztja a díszítménynyel, a japáni ellenben a tárgy egyes részeit emeli ki, szereti az alakos díszítményt, sokszor drámai élénkségű jeleneteket ábrázol. A japáni díszítési mód sokszor bizarr hatású, az indiai mindig nyugodt, szelíd és összhangzatos, aminek jótékony hatását még fokozza a tárgyak, p. edények egyszerű alakja, mely a használhatóságot tartja szem előtt, a diszítmény pedig a tárgy alakjához alkalmazkodik, az alá rendeli magát, nem uralkodik fölötte, lármás formákkal nem nyomja azt el. Ezzel kapcsolatban áll az I. ama sajátsága is, hogy a díszítményt mindig kis méretű formákból alkotja öszsze, nagyobb formákat alkalmaz, mint a sálokon, azokat is igen apró és rendkívül finom vonalú számos formából állítja össze. Végül e formai sajátságokkal belső kapcsolatban van, annak lényeges kellékét képezi az üde derült színek összhangzatos hatása. Az egyes formák színét rendszerint aranyos vonalak kerítik, s kiegyenlítik az ellentéteket, fokozzák a díszítmény szelídségét, nyugodtságát. Az I. e fölfogásához következetesen legnagyobb előszeretettel műveli a szövészetet és a hímzést. A készítményein az egyes színek, a fehér, a vörös, a sárga, a zöld és a kék értékének és mennyiségének helyes arányát páratlanul biztos érzékkel állapítja meg és tökéletes összhangzatot ér el. A legegyszerűbb sál, vagy bármely hímzés bizonyítéka annak, hogy színérzék tekintetében az indiai a legáldottabb népe a földnek. A többi anyag, úgymint a fa, az agyag és a fém megmunkálásának ama módjait őrzi, amelyek nem korlátozzák a diszítményt , a fémet, kivált a vörösrezet trébeli, s azt ezüsttel kivert vagy berakott diszszel látja el, kevésbé kedveli a bronzöntést, a fém kovácsolását, a faragást, noha ezekben is kellő jártassággal bír (1. Bidry). A szövészet mellett legnagyobb tökélylyel űzi a miniatűr-festést, a lakkfestést és a zománcolást, az utóbbinak minden faját, a niellóhoz hasonló barna zománcot , a beágyazott, a festett, a rekeszes, az áttetsző zománcot egyenlő formai leleményességgel és technikai tökélylyel állítja elő (1. Lakkfestés és Zománc). Angolország révén Európa az újabb időben nem kedvező hatást gyakorol India művészetére, s félő, hogy az üzérkedő szellem kivetkőzteti eredetiségéből. PASTEINER: Indiai nád (növ.), 1. Rózsanád. Indiai nyelvek és irodalmak. Tágabb értelemben véve ez az elnevezés India összes nyelveit magában foglalja. Rendesen azonban csak az árja eredetű élő és holt nyelveket szokás alatta érteni. Legrégibb ezek közöl az ó-ind, a Rigvéda nyelve, melyből az irodalmi használat által kisimított szanszkrit keletkezett (1. o.). Ebből az irodalmi nyelvhez igen közel álló nyelvből alakult a feliratok tanúsága szerint a már Kr. e. III. sz.-ban általánosan elterjedt, prákritnak (1. o.) nevezett köznyelv. A buddhizmus befolyása alatt a páli, egy prákrit dialektusból lett irodalmi nyelv állott elő. Ugyancsak a prákrit szójárásból származott még Kr. u. a X. sz.-ban a hindui, mely a modern hindinek (1. o.), a nem mohammedán hindusztániak irodalmi nyelvének forrása. Ennek egyik arab-persa szavakkal teli és arab betűkkel irt változata az u. n. hindusztáni vagy urdu (1. o.), Hindosztán mohammedán lakóinak nyelve. A számos többi árja eredetű indiai nyelvek közül megemlítést érdemelnek : 1. A bengáli (1. o.), India keleti részében. 2. A maharatti. 3. A gudseráti (1. o.). 4. Az orissza vúrija. 5. A pendsábi, angolosan irva panjábi. 6. Szindhi, az alsó Indus folyam mentén. Egészen eltérő nyelvtani jellegűek az imént felsorolt árja nyelvektől Dél-India Dekán lakóinak nyelvjárásai. Ezeket a dravida (1. o.) v. dékáni nyelvcsalád névvel szokták megjelölni. Irodalom. Beames János, Comparative grammar of the modern Aryan languages of India, Hindi, Panjabi, Sindhi, Gujarati, Marathi, Óriya and Bengali, 3 köt., London 1872—79 ; Hoernle, Comparative grammar of the gaudian languages, London 1880. A cigányok nyelve is ide tartozik. Pott L., Die Zigeuner in Europa und Asien, Halle 1845; József főherceg, Cigány nyelvtan, Romano Csibákero Sziklaribe, Budapest 1888 ; Miklosich F., Über die Mundarten u. Wanderungen d. Zigeuner, 12 rész, Bécs 1872—81 ; Caldwell, Comparative grammar of the Dravidian languages, London, 2. kiad. 1875 és Cust, Sketch of the modern languages of the East-Indies, London 1878. , KÉGL, Indiai óceán, a világtengerek egyike. É-on Persia, Elő- és Hátsó-India, Ny-on Arábia, Afrika és a 20-ik K-i délkör, D-en a sarkkör, K-en Hátsó-India, Szumátra, Jáva szigetek és Ausztrália határolja. K-en a Nagy-, Ny-on az Atlanti-óceánnal áll öszszeköttetésben. Területe 74.011,717 km 2. Egyes részei: K-en a Timori- vagyis Arafura-tenger ; Elő- és Hátsó-India közt a Bengáliai-öböl, melyet a Malakka-szoros a Nagy-óceánhoz köt ; Elő-India és Arábia közt az Ománi- vagyis Arab-tenger ; ennek É-i ága a Persa-öböl, melybe az Ormuzszoros vezet be, Arábia és Afrika közt az Adeniöböl, a Bab-el-Mandeb-szoros és a Vörös-tenger. Szigetei aránylag nem számosak ; legnagyobb az afrikai part mellett fekvő Madagaszkár ; ennek mintegy függelékei terülnek el K-re a Mascarenhak, amelyek a Bourbon, Mauritius és Diego Rodriguezből állanak, és Ny-ra a Komorok. Madagaszkártól ÉK-nek fekszenek az Amirantok, Seychellesek és a Guardafui-foknál Szokotra. Elő-India D-i végében van Ceylon, a Malabar-parttal szemben a Lakkedivák, Maledivák és Csagoszszigetek ; a Bengáliai-öbölben az Andamanok és Nikobarok , meg egyéb apró szigetek csaknem Szumátra ÉNy-i végéig nyúlnak . K-en vannak még a Kókusz- vagy Keeling-szigetek ; végre a legdélibbek : Új-Amsterdam, Szt. Pál, Kerguelen, Macdonald, Crozet, Prince Edward és Marion. Ázsiából beletorkolló nagyobb folyók a Szaluén, Sravadi, Brahmaputra, Gangesz, Godavari, Krisna, Nerbada, Indus és Satt-el-Arab. Afrikából a Csuba, Rovuma, Zambezi és Limpopo. Fenekének alkatára nézve jellemző, hogy a k. h. 90°-tól K-re mélysége igen nagy (4—5000 m.), Ausztrália felé azonban hirtelen emelkedik ; csekélyebb a mélysége D-en is, ahol a Crozet stb. szigetek fekszenek. Míg átlagos mélységét 3600 m.-re becsülik, legnagyobb mélységet 6205 m.-t a d. sz. 11° 22' és a k. h. 116° 50' alatt találták. A szél járását tekintve, az I.-ban 5 vidéket különböztetnek meg : a d. sz. 35°-tól D-re Ny-i és ÉNy-i szelek járnak ; a d. sz. 35 és 25°-a közt változó szelek és a DK-i passzát az uralkodók ; a 25 és 10° közt a DK-i passzát fuj ; a 10° és az egyenlítő között ismét a változó szelek és a szélcsend öve van ; végre az egyenlítőtől É-ra a DNy-i és ÉK-i musszonok fújnak. Az orkánok és ciklonok aránylag gyakoriak . Amely szók az I betűben nincsenek meg, aT-ben keresendők!