A Pallas nagy lexikona, 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895)
K - Kallenber - Kalli - Kalligráfia - Kallikrates - Kallikratidas - Kallilogia - Kallimachos - Kallinos - Kallinteriák és Plinteriák - Kalliope - Kallipolisz - Kallipygos - Kallirhoe
Kallenberg — 59 — végzett teologus előbb nevelő, majd egymásután több helyi népiskolai tanító lett. 1873. a debreceni ev. ref. tanítóképző gyakorló iskolájához hívták meg tanítónak s azóta ebben az állásában működik.Több hírlapi cikkein kivül 1884 szerkesztette a Prot. Népiskolai Lapot. Önálló művei : Gyermekbarát (Miskolc 1857) ; Versfüzér (Sárospatak 1860) ; Halotti énekek (Rimaszombat 1869) ; Jó gyermekek könyve (Debrecen 1867) ; Kis Tükör (u. o. 1872) ; Ausztria földrajza (u. o. 1876) ; Magyar történeti életrajzok (u. o. 1876) ; Magyarország összefüggő története (u. o. 1877) ; Egyetemes történelem életrajzokban (u. o. 1878) ; Utazók könyve (u. o. 1879). Kallenberg, Koburg herceg mulatólaka, szabadon kiálló hegyormon, ÉNy-ra Koburg városától, 475 m.-nyire a tengerszint fölött. A XII. században tekintélyes lovagcsalád székhelye volt; I. Ernő koburgi herceg restauráltatta, II. Ernő herceg pedig megnagyobbította és szebbé tette. Kalli... (gör.), összetett szavakban a. m. szép, nemes. Kalligráfia (gör.) a. m. szépírás, szépiró művészet. Igy nevezik az egyenletesen szép formájú betűkből álló közönséges kézírást, valamint a cikornyákkal, kerettel stb. díszített mesterséges irást. A XVII. és XVIII. században a szertelenül cikornyás irás révén divatossá váltak az egy tollvonással előállított különféle alakok, képek. Hasonló kedvtelés termékei ama képek is, amelyeknek vonalai és árnyékolt részeit írás képezi. Kalligrafus, szépíró s szépírást tanító. Kallikrates, görög műépítő, a Kr. e. V. sz.-ból, Iktinosszal együtt ő építette a Partenont az athéni Akropoliszon. Kallikratidas, spártai hadvezér, aki Kr. e. 406. Lysander utódja lett. Leszbosz táján szemben állván Kononnal, azt legyőzte. Azonban egy másik hajóhaddal szemben az Argintizák mellett csatát vesztett, a tengerbe esett és bele is fúlt (406), mire az egész hajóraj sorsa el volt döntve. L. M. Kallilogia (gör.) a. m. szépbeszéd, ékesszólás. Kallimachos, 1. görög művész Athénben, ki főképen képfaragással foglalkozott, de Vitruvius szerint építészettel, Plinius szerint festészettel is megpróbálkozott. Vitruvius szerint K. a korintusi oszlopfő feltalálója. Ismeretes volt ama nagy gondról, amelylyel művein mindig újból és újból javítgatott (innen művészi mellékneve is : Katatexitechnos). Fénykora Kr. e. 424—404. volt. 2. K. görög költő és grammatikus az alexandriai korban, Kyrenéből való volt a battiadok előkelő családjából. Eleinte grammatikai iskolája volt Eleuziszban (Alexandria egyik külvárosa), de Ptolemaios Philadelphos csakhamar figyelmessé lett rája és Kr. e. 260. őt nevezte ki a hírneves múzeum könyvtárának igazgatójává, melynek élén 240-ig maradt meg és melynek rendezése kizárólag K. érdeme. 120 leltárba foglalva rendezte a könyvtár gazdag kincseit s ezzel alapját vetette meg a görög irodalomtörténetnek. Polihisztor volt a szó teljes értelmében és a neki tulajdonított 800 munka között a legkülönfélébb tartalmúak találhatók. Teljesen azonban csakis 3 himnusz és 64 epigramm maradt reánk. Elégiái, melyeket az ókor költői rendkívül nagyra tartottak, elvesztek, de hatásuk megmaradt azon római költők műveiben, akik utánozták (Catullus, Propertius, Ovidius), bár a ránk maradt emlékekből kitűnik, hogy művei inkább tudós vonatkozásokkal, mint igazi üde tőről metszett poézissal igyekeztek hatni. Ilyen volt elsősorban Astia c. műve, melynek hatása alatt keletkezett Ovidiusnak Fasti c. munkája ; őt utánozta Catullus 66. sz. költeményében (de coma Berenices) és Ovidius 20-ik hőslevelében (Cydippe keserve). Sokat olvasták még Hekale c. hőskölteményét, melynek egyes töredékeit egy bécsi papyrusból Gomperz adta ki (Bécs 1893). Összes műveinek kiadása Schneidertől (Lipcse 1870—73, 2 köt.), a himnusoké és epigrammáké Meinekétől (Berlin 1861) és Villamovicztól (u. o. 1882). Monográfia Linkétől, De Callimachi vita et scriptis (Halle 1862.) és Gouat-te, La poésie alexandrine sous les trois premiers Ptolomées (Páris 1882). Kallinos, efezusi görög költő, egyike az elegiaköltészet alapvetőinek. Kr. e. 724—720 körül virágzott és költészetében ama véres harcok tükröződnek, melyek az efezusiak és kimmeriek között folytak le. Művei közül mindössze egy elegia és néhány töredék jutott ránk. Az elegia megjelent külön Svendrup kiadásában (Koppenhága 1795), a töredékekkel együtt a Poetae Graeci Minores és Poetae Lyrici Graeci c. gyűjteményekben, külön Tyrtaeussal és Asiussal kiadta Bach (Lipcse 1831); W. O. Bode, Gesch. der lyrischen Dichtkunst (I. 143—161) ; Franke, K. sive de origine carminis elegiaci (Altona 1816) ; Thiersch, Acta Philol. Monacens (III. 571). Magyarban jellemzése Aignernél, Az elegiáról (Budapest). L. M. Kallinteriák és Plinteriák (gör., tisztító és mosó-ünnep), nevezetes athéni tavaszi ünnepnek két főnapja, mely ünnep Thargelion (május) havának 19—25. napjára esett és abból állott, hogy az Erechtheiont, Athén a istennő szentélyét és a benne levő ősrégi faszobort megkoszorúzták és megmosták. Azon a napon, amikor ez történt, minden munkának és üzletnek szünetelni kellett. Maga az ünnep úgy látszik a tavaszi vetés érdekében bemutatott áldozat volt. L. M. Kalliopé, a múzsák egyike (1. o.). Kalipolisz, ókori város, 1. Gallipoli (2). Kallipygos (gör., a. m. «szépfalu»), híres Aphrodité-szobor, melyet Rómában Nero «arany »-házában találtak, s melyet jelenleg a nápolyi Museo Borbonico-ban őriznek. A szobor az istenasszonyt azon helyzetben ábrázolja, amint tunikáját lebocsátva, válla felett testének hátulsó részére tekint és annak szépségében gyönyörködik. Aphroditének ilyen alakjában kápolnája volt Szirakuzában, ahol e szobornak eredetije is állott. A kápolna eredetét a hagyomány egy adomára vezeti vissza, mely szerint két leánytestvér alapította volna, kik testek ezen részének szépsége által jutottak férjhez és vagyonhoz (Athenaeus XII., 554 Schw.), de aligha tévedünk, ha a szirakuzai szobrot valamely meggazdagodott hetera fogadalmi ajándékának nézzük. V. C. Bernouilli, Aphrodite (Lipcse 1873). J. M. Kallirhoe (gör.) a. m. szép folyású, hires forrás az ókori Athénben, rituális célokra egyesegyedül az ő vizét volt szabad használni. Pisistratos idejében szép márványba foglalták, melynek 9 lefolyó csöve volt, miért is azóta neve Amely szók a St betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők! Kallirhoe