A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)

L - Lenel - Lenfa - Lenfélék - Lenfojtó fű - Lenfonal - Lengedi - Lenge nád - Lengenfeld - Lengerke

teit megszerezve, Kis-Zomboron (Torontál) mint uradalmi orvos telepedett le. 1866. Pozsonyba ment, hol mint magánorvos működött 1870-ig, midőn az akkoriban újonnan szervezett honvéd­csapathoz törzsorvossá neveztetett ki. 1872. Po­zsony vármegye tiszti főorvosává választották, mely állásában azóta működik. 1874 a pozsonyi jogakadémián a törvényszéki orvostan magánta­nárrá, 1883. a pozsonyi törvényszék területén tör­vényszéki orvossá, 1885. szinte a pozsonyi jog­akadémián a közigazgatási közegészségtan ma­gántanára lett. Az 1864. alakult magyar orvosi könyvkiadó társulat megbízásából németből ma­gyarra fordította Niemeyer belgyógyászatának első kötetét, Förster Kórboncolástanát, Meyer Villamosság alkalmazásáról irt tankönyvét, Braun Gyógyvíztudományát, végre Gerhardt Hallgatód­zás és kopogtatásról irt tankönyvét. Két önálló művet irt. Az egyik: A hülyeség Csallóközben (1886) ; a másik Huszonöt év Márkusfalva éle­téből, melyet az országos közegészségi egyesü­let 1893 és 1894-ben négy kiadásban adott ki. A. J. 2. L. Márton (id.), színművész, született Nagy-Bányán ( Szatmár) 1807 nov. 4., megh. Pesten 1858 jan. 29. Szülővárosának gimnáziumát látogatta, de csakhamar ellenállhatatlan vágy ragadta meg a színészi pálya után, de (gyermekkori) kísér­letei nem igen árulták el későbbi sikereit. Ekkor Szatmárra került iskolába. 1828. lépett föl először műkedvelők körében és oly tetszést aratott, hogy szakértő emberek komolyan ajánlották, hogy lép­jen végleg a színészi pályára. Sok küzdelem után sikerült nejével, a később szintén hírre vergődött Hi­vatal Anikóval (1. Latkóczyné) együtt Kassára jutnia, hol vándorszínészkedett mindaddig, míg Budára, majd ismét a pesti nemzeti színpadhoz be nem jutott. Ezentúl pályája diadalmenet volt egész kora haláláig. Szerepeinek java : Bánk bán, Fiesco, Don Caesar, Sir Patrik, de főleg Hamlet és Othello a közönség kedvencévé avatta, de nem sokáig élvezhette babérjait, mert 1854. a színpa­don összerogyott és több évi kínos vergődés után meghalt. Halála nagy részvéttel találkozott. A nemzeti színház udvarán levő bronzemlékét 1859. közadakozásból emelték; Dunaiszky mintázta. V. ö. Szigligeti Ede: Magyar művészek életrajzai. 3. L. Márton, ifjabb, színművész, született Ko­lozsvárt 1830 szept. 14., megh. Budapesten 1875 jul. 12. Mint ifjú embert Kolozsvárról szülei Bu­dapestre hozták tanulmányai folytatása végett 1844., de ő elragadtatva a színészet iránti hajlam által, titokban Székesfehérvárra utazott s beállott vidéki színésznek. Pályáját azonban nem folytat­hatta sokáig, mivel a szabadságharc napjaiban a honvédek közé állt s ott rövid idő alatt a száza­dosságig vitte. A világosi fegyverletétel után is­mét visszatért a szinészeti pályára. Eleinte a vidéki színpadokon játszott, mig végre 1855. a nemzeti színházhoz szerződtették. — Felesége Fáncsy Ilka, Fáncsy Lajosnak leánya, szül. Bu­dapesten 1842. Ugyanott lépett először színpadra 1859. Romeo és Júliában mint Julia, oly feltűnő sikerrel, hogy rögtön szerződtették a nemzeti színházhoz ifjú drámai és vígjátéki szendeszere­pekre. Játékát élénk temperamentum, előkelőség és meleg szív jellemzi. v. B. 4. L. Sándor, hírlapíró, szül. Ungváron 1857 márc. 18. Középiskolai tanulmányait Ungváron és Kassán végezte, 1874. Budapestre került a tudományegyetemre, ahol bölcsészetet, utóbb jo­got és nemzetgazdaságtant hallgatott. Mint egye­temi hallgató dolgozgatott már hírlapokba és Sacher-Masoch folyóirata számára Csiky Ger­gely, Ábrányi Kornél és Balázs Sándor több no­velláját fordították németre. 1877. a Pester Jour­nal belső dolgozótársa lett, a­honnan 1878 végén a Pesti Napló közgazdasági rovatához szerződött. Hasonló minőségben működött 1893 végéig a Nemzet­nél. Azóta a Pénzügyi Hirlap című pénz­ügyi lapot szerkeszti. A közgazdaság körébe vágó, jobbára pénzügyi cikkei a napi- és hetilapokban, egyes dolgozatai a Nemzetgazdasági Szemlé­ben jelentek meg. B. M. Lenel Ottó, német jogtudós, szül. Mannheimben 1849 dec. 13. Heidelbergában, Lipcsében és Ber­linben felelt, 1876. Lipcsében habilitáltatta magát, s azóta egyetemi tanár. Főbb művei : Das Edictum perpetuum (jutalmat is nyert, Lipcse 1883) ; Pa­lingenetia juris civilis (u. o. 1887—89); Das Sa­binussystem (Strassburg 1892); Lénia (növ.­, 1. Antidesma. Lenfélék (növ.: Lineae v. Linaceae), a gólyaorr­képnek családja. Egynyári vagy többnyári két­szikű füvek vagy félcserjék. Levelük váltakozó vagy átellenes, ritkán örves, egyszerű, szálas, csaknem tűforma, virágzatjuk a két-két ágú ál­ernyő módosulása s a csigafürt felé hajlik. A virág csillagszerű, kelyhe 4—5 levelű­, maradandó, vele ugyanannyi, a bimbóban sodort szirom váltako­zik. A hím is ennyi, kurtán egyfalkás, de a szirom előtt gömbtelen álhím is van vagy elsatnyult. A belső termő 3—5 rekeszű, de álrekeszfal töké­letesen vagy tökéletlenül 8—10 felé választja s minden főrekeszében két-két pete csüng. Tokja oldaltörő, s mindegyik darabja a háti forradás irányában többnyire még kétfelé válik. A mag lapított, a héja bőrnemű és fényes, endosper­miuma nincs ; csirája egyenes, szikje lapos, ellip­szisforma, gyököcskéje felfelé ágaskodik. Két ázsiai génuszon kívül a len meg a csepplen (Ra­diola Dili.), mintegy 140 fajjal tartozik ide ; az egész mérsékelt vidéken, kivált pedig a mediter­rán vidéken terem. Magjukból olajat sajtolnak, hársrostjukat pedig feldolgozzák. V. O. Baillon, Histoire des plantes (5. kötet). BOKB. Lenfojtó fa (nov.), 1. Aranka és Vadóc. Lenfonal, 1. Len és Fonal. Lengedi, a daktilus (1. o.) nevéül alkotott ma­gyar műszó, mely az illető versláb mértékét is feltünteti (é w). Lenge nád v. h­omoknád (növ.), a Psamma vagy Ammophila arenaria L. neve, 1. Ammophila, Lengenfeld, város Zwickau szászországi kerü­leti kapitányságban, a Göltzsch közelében, vasút mellett, (1890) 52­13 lak., gyapjúfonással és szövés­sel, fehérítőkkel, flanell- és nemezkészítéssel. Lengerke Sándor, német gazdasági iró, szül. Hamburgban 1802 márc. 30., megh. Berlinben 1853 dec. 23. Mint tengerész Amerikában járt, hol az ottani gazdálkodással megismerkedvén, vonzalmát követve Sziléziában gazdasági gyakor­latot szerzett, mire saját birtokán gazdálkodott . Lengerke

Next