A Pallas nagy lexikona, 12. kötet: Magyar-Nemes (1896)
M - Magyar Irók Albuma - Magyar Irók Füzetei - Magyar irók segélyegylete
Magyar irodalom — 51Magyar írók segélyegylete kölcsönhatásairól írt tanulmányok, egy nagy német irodalomtörténetet is írt, Imre Sándor, Bánóczi József, Ballagi Aladár, Riedl Frigyes, Radics Ferenc, Váczy János, Takáts Sándor, Horváth Cyrill, Széchy Károly, Ferenczy Zoltán, Haraszti Gyula stb. folytatnak, főleg monografikus munkásságot, míg az egész M. egész történetén a maga sajátos felfogása alapján, Bodnár Zsigmond dolgozik ; a bibliográfia legbuzgóbb művelői : Szabó Károly (Régi magyar könyvtár) és id. Szinnyei József (repertóriumok, Magyar írók élete és munkái, 10 köt.). Az irodalomtörténetírók újabb nemzedéke leginkább a Gyulai és a Beöthy iskolájából való. A magyar kritika legfőbb képviselői Kölcsey és Bajza után Erdélyi János (bölcsészeti alapon, a népszellem méltatása), Gyulai Pál, Salamon Ferenc és Beöthy Zsolt (Színműírók és színészek). Gyulai Pál kritikáit rendkívül fejlett ízlés, biztos ítélet, őszinteség és világosság jellemzi ; az 50-es évektől kezdve igen sokat tett az irodalmi ízlés fejlesztésére, a nemzeti és művészi irány legerősebb dialektikája szószólója, Beöthy Zsolt a dogmatikus kritikával szemben a kritika újabb alapelveinek nyomozásával foglalkozik. Az első magyar esztétikát Szerdahelyi György írta latin nyelven (1778), majd Schedius Lajos és Greguss Mihály művelték a széptant. A században a Kisfaludy-társaság karolta fel e tudományt, részint az esztétikai és politikai irodalom alapvető műveinek lefordításával, részint az eredeti esztétikai vizsgálódás irányításával. A 40-es években tűntek fel a magyar esztétika első kitűnőbb művelői : Erdélyi János és Henszlmann Imre, azaz filozófiai irányban, elméletileg és az irodalmi kritika terén (a népköltésre nézve Herder, az esztétikában Hegel hatása alatt), ez inkább gyakorlatilag és a képzőművészetekre alkalmazva. Rendszeres esztétikai munkásságot Greguss Ágost folytatott ; első esztétikája A szépészet alapvonalai 1849. jelent meg Hegel szellemében ; későbbi önállóbb esztétikai művét, a Rendszeres Széptant halála után adták ki ; nevezetesek még : Tanulmányai, 2 köt., és Shakspere pályája, 1880 ; A balladáról, és Arany János balladáinak kommentárja ; igen finom magyarázó és szellemes rendszerező. Esztétikai dolgozatokat írtak még : Kemény Zsigmond báró, Brassai Sámuel, Arany János, Névy László, Alexander B., Szana Tamás, Riedl Frigyes (Arany Jánosról), Péterfy Jenő, Keszler Adolf, Silberstein Ötvös Adolf, Palágyi Menyhért, Haraszti Gyula stb. A magyar esztétika jelenlegi fő képviselője Beöthy Zsolt, a világirodalom és a képzőművészetek körére kiterjedő filozófiai műveltségével, ízlésével és művészi stíljével (A tragikum, Munkácsi Krisztusa, Magyar balladák; egyetemi előadásai az esztétika és poétika köréből). L. még Magyar dráma. A szövegben csak név szerint említett irókra nézve. bővebben e Lexikon illető cikkeit.rodalom. Toldy, A m. nemz. irodalom története, I. II., Pest 1851 . u. a., rövid előadásban, 2 köt. 1865, II. kiad. 1867, ΠΙ. 1871, IV. (egy köt., Gyulai javításaival) 1878; u. a., A m. költészet története, 1854, 2. kiad. 1864; Gyulai egyetemi előadása az irodalomtörténet egyes szakaszairól (kőnyomatu ívek) ; u. a., Vörösmarty élete ; u. a., Katonai József és Bánk bánja. Beöthy Zsolt, A m. nemz. irodalom történeti ismertetése, 2 köt., Budapest 1877 (most a 6. kiadásban); u. a., A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban, I. 1886, II. 1887 ; u. a., Széchenyi és a m. költészet, 1893; u. a., A magyar irodalom története. Képes díszmunka, 2 köt., szerkesztette B. Zs., I. 1895, I. 1896 (az élő irodalom történetírók legnagyobb részének közreműködésével) ; Bodnár Zsigmond, A m. irod. története, I. 1891, II. 1893 ; Szilády Áron, Régi m. költők tára, I—V. köt. ; Toldy, A m. költészet kézikönyve, 5 köt. ; Kardos Albert, A m. szépirodalom története. Azonkívül számos monográfia az irodalomtörténet egyes alakjairól és szakaszairól, részint önállóan (p. Radics Per., Fáy Andr. élete; Bayer J., A nemzeti játékszín története; Ferenczy Zoltán, Petőfi S. élete stb.), részint a nevezetesebb folyóiratokban (Budapesti Szemle, Értekezések a nyelv- és széptud. oszt. köréből, Kisf.társ. Évlapjai, Egyet. Philol. Közlöny, Erdélyi Muzeum stb.) jelentek meg. Külön irodalomtörténeti folyóiratok : Figyelő, szerk. Abafi Lajos, fennállt 1876—1889, 26 köt., és Irodalomtörténeti közlemények, a m. tud. akadémia irod.tört. bizottságának megbízásából 1891. indult meg; szerk. Ballagi Aladár, 1893 óta Szilády Áron, N. L. Magyar Irók Albuma, 1. Magyar Emléklapok• Magyar Irók Füzetei, 1. Magyar Emléklapok. Magyar irók segélyegylete. Politikailag nagyon szomorú korszak üdvös alkotása, melyet a nemzeti áldozatkészség csak nagy és nehéz küzdelmek után bírt létrehozni. A század ötvenes évtizede, melyben a hatalomra kapott önkényuralom, az alkotmány elkobzása után, a nemzeti szellem s a magyar nyelv elnyomására törekedett, az írók életét és működését igen súlyossá tette. A nemzeti újjászületés bajnokai közül sok megtört, elaggott, szűk viszonyok közt élt , a fiatalok nehezen tudtak jelentékenyebb keresethez jutni,, a pálya kezdete pedig úgyszólván sanyarúsággal s rendőri sanyargatással járt. Az irodalmi munkásság tisztelete azonban a leigázott nemzet kebelében erőre kapott s a néhány megjelenő lap, a tehetséges irók könyvei és vállalkozásai, ha nem is nagy mérvű, de legalább fentartó részvéttel találkoztak. Midőn pedig egy-egy nevezetes iró elhunyt, vagyon nélkül hagyva özvegyét és árváit , akkor egy hírlapi felszólalás elég volt arra, hogy száz meg száz kéz nyúljon a gyámoltalanok felé segélylyel. így történt 1854. Garay Jánosnak elhunytakor, kinek szegényen maradt családja iránt Pompéry János, az akkor igen tevékeny publicista, a Pesti Naplóban hívta föl a jó szivek részvétét, olyan örvendetes sikerrel, hogy a közadakozásból emeletes házat lehetett szerezni a Lipótváros egy mellékutcájában az özvegy és az árvák számára. Még sokkal fényesebb volt az eredmény a nagy költő Vörösmarty Mihály halála (1855) után, midőn Deák Ferencnek magánúton szétküldött leveleire százezer frt gyűlt össze. Azt belátta mindenki, hogy egyes, bármily jeles irók elhunyta után a közrészvétet gyakrabban igénybe venni nem lehet, s ezért már 1854. Pompéry János azt indítványozta, hogy a nemzet alapítson egy nagyobb tőkéjű segélypénztárt, melynek kamataiból elaggott, munkára képtelenné vált magyar írókat és elhunytak után maradt szegény özvegyeket s árvákat gyámolítsanak. Eötvös József br. minden emberies törekvés iránt szerfölött fogékony lelke felhevült ez indítványra s legelőször is Károlyi István grófot (1. o.) óhajtotta megnyerni az eszmének. A gróf nagy ügyszerettel fogadta az egyesület alapításának eszméjét s első alapul rögtön felajánlott tízezer frtot, ha az egylet «a célt biztosító szabályok védelme alatt megalakul». A föltétel kikötésére szükség volt, mert a Bach-kormány embertelen ellenszenvet tanúsított e jótékony in- 4*